A magyarországi baloldali ellenzék rendszeresen azt hangoztatja, rengeteg ember hagyta el az országot, s vállalt külföldön munkát, amiről úgymond az Orbán-kormány tehet. A számok ugyanakkor nem támasztják alá ezt: minden hazai és nemzetközi statisztika azt mutatja, Magyarországon kimondottan alacsony az elvándoroltak aránya más országokéhoz viszonyítva. Míg az ott született, de nem otthon élők aránya a hét százalékot sem éri el, addig a baloldal által követendő országként beállított Románia minden ötödik polgára más országban él.
A baloldal közös kormányfőjelöltje, Márki-Zay Péter korábban azt állította: „Több százezer vagy talán millió magyar, köztük nagyon sok fiatal kényszerült elhagyni az országot az Orbán-kormány kegyetlen kormányzása miatt.” A baloldal választási programjában szintén az elvándorlást említi a munkaerőhiány kiváltó okaként.
A baloldali politikusok állításai egyszerűen nem igazak. A szakértők, a közgazdászok és az érdekképviseletek egyetértenek abban, hogy a munkaerőhiány oka a járvány után gyorsan újrainduló gazdaság miatt növekvő munkaerőigény. Az élénk kereslet és az ország gazdasági teljesítményének gyors növekedése miatt a vállalkozások több munkavállalót foglalkoztatnának, ám nehéz felkutatni a tapasztalt, jó szakembereket. Ez nemcsak Magyarországon, de Nyugat-Európában is óriási probléma, elsősorban demográfiai okokból.
Egy munkaerőpiaci szakértő a Magyar Nemzetnek kifejtette: a hazai adatok mellett az eltérő módszertannal készült nemzetközi adatsorok is azt mutatják, kimondottan alacsony a Magyarországról elvándorlók aránya. Az ENSZ adatai szerint 2019-ben, vagyis a járványt megelőző évben a jelenlegi magyarországi népesség 6,5 százalékával megegyező, 632 ezer magyarországi illetőségű polgár élt a világ valamely más országában, közülük 464 ezren európai uniós országokban. Ez a létszám magában foglalja az összes korcsoportot, vagyis a gyermekeket is, valamint a rendszerváltás előtt emigráltakat, de természetszerűleg nincsenek benne a külhoni magyar nemzetrészek (a poszttrianoni magyar kisebbségek) tagjai.
A világszervezet számai azt mutatják, hogy Magyarországon jóval kisebb az elvándorlás, mint számos más tagállamban, beleértve a környező országokat. A legtöbben Portugáliából és Máltáról vándoroltak el, a lakosság több mint 25 százalékával egyező mértékű a más országban boldogulók aránya. Jelentős az elvándorlás Horvátországból, Litvániából, Bulgáriából és Romániából. Ezekben az országokban a lakosság 18–24 százalékával egyező arányban éltek másik országban 2019-ben. A visegrádi államok közül a lengyelek 11,7 százaléknyian, míg a csehek 8,5 százaléknyian költöztek külföldre, ezek az arányok pedig jóval nagyobbak, mint a magyar mutatók.
Az Eurostat adatai szerint a munkaerőpiacon legaktívabbnak számító korcsoport, a 20 és 64 év közöttiek közül 292 ezer magyar élt más uniós tagállamban 2020-ban. Ez Magyarország korcsoportbeli népességének mindössze öt százaléka, s ezzel az unió középmezőnyében áll az ország. Az EU más országaiban élő magyar születésűek foglalkoztatási rátája 78,8 százalék volt 2020-ban, amely az egyik legmagasabb a többi tagországhoz képest. Ez azt mutatja, hogy sok más ország lakosaival ellentétben a magyarok munkavállalási célból költöznek másik tagállamba.
A legfeljebb alapfokú végzettségűek a magyar kivándorlóknak csak kis részét, mindössze 15 százalékát alkotják. A foglalkoztatási rátájuk ugyanakkor 77,6 százalék volt, ami az alapfokú végzettségűek közt a legmagasabb az egész unióban. A középfokú végzettségűeknek 76 százaléka, a felsőfokú végzettségűeknek 82,9 százaléka dolgozott. A brexit miatt Nagy-Britanniáról 2019-ig ismertet adatokat az Eurostat, akkor 75 500 kint dolgozó magyart tartottak nyilván.
Már évekkel ezelőtt megállt az elvándorlás növekedése, sőt 2017 óta többen vannak azok, akik hazatérnek, mint akik elmennek Magyarországról. A Központi Statisztikai Hivatal népmozgalmi adatai azt mutatják, 2017-ben fordult meg az arány, így immár öt éve többen térnek haza, mint amennyien külföldre költöznek.
A magyar statisztikai hivatal másik adatcsoportjából, a munkaerőpiaci felmérésből is látható a jelentős fordulat. A külföldön dolgozók létszáma 2016-ig folyamatosan nőtt. A 2017-től induló hatéves bérmegállapodás és a jelentős gazdasági növekedés nyomán kialakult munkaerőigény hatására megvalósult jelentős magyarországi bérszínvonal-emelkedés megfékezte a folyamatot.
A nagyobb jövedelmek hatására 2019-ig 106–118 ezer fős szinten stagnált a létszám. Ezt követően a járvány alatt jelentősen, majdnem harmadával, 38 ezer fővel csökkent a külföldön dolgozók száma, jelenleg a 2012-es szinten áll.
A KSH munkaerőpiaci felmérésében azok szerepelnek külföldön dolgozókként, akik Magyarországon élnek, de más országban dolgoznak. A legtöbben Ausztriában dolgoznak és a határ menti magyar településekről ingáznak. Ez a gyakorlat 2020 második negyedévétől a koronavírus terjedése miatt nehézségekbe ütközött, és azóta sem éri el a járvány előtti szintet.
Elmondható tehát: a pandémia és a brexit miatt sokkal többen tértek haza, mint a 2020 előtti években. A beszámolók szerint jelentős azoknak a száma, akik végleg a hazaköltözés mellett döntöttek. Ennek részben az lehet az oka, hogy a külföldön dolgozó magyarok többsége, 62 százaléka a képzettségénél alacsonyabb szintű munkakörben dolgozik. Jellemző, hogy a kint élők felsőfokú végzettségük ellenére a kereskedelemben, a vendéglátásban vagy az építőiparban kaptak állást vagy valamely szakképzettséget nem igénylő egyéb területen helyezkedtek el – emlékeztetnek a szakértők.
A hivatalos nemzetközi és hazai adatok mellett a különböző felmérések is azt mutatják, már nem beszélhetünk elvándorlásról. A vállalati elemzések mindegyike azt mutatja, sokan a Magyarországon elérhető magasabb bérszínvonal és a kínálati álláspiac miatt már nem gondolkoznak a külföldi munkavállaláson.
A társadalmi felmérések, vagyis az emberek beszámolója szintén alátámasztja a kedvező fordulatot. Az elmúlt években egyre inkább csökkent az a félelem, hogy a megélhetés érdekében külföldre kell költözni, egyre kevésbé téma az ország elhagyásának lehetősége. Mindez nem jelenti azt, hogy ne költöznének a magyarok más országba. Ám fontos változás, hogy a tapasztalatszerzés és a nyelvtanulás motiválja a külföldre költözőket, túlnyomó többségük ezért pár éven belül hazatér.
Ma már történelmi tény, hogy a 2010-es évek elején hagyták el a legtöbben az országot, s ez két okra vezethető vissza: egyrészt megnyílt az uniós munkaerőpiac, sokkal egyszerűbbé vált a munkavállalás a tagállamokban. Másrészt a nyolc éven át regnáló baloldal elhibázott válságkezelése miatt rengeteg ember helyzete vált kilátástalanná, a magas munkanélküliség miatt szinte lehetetlen volt Magyarországon biztos megélhetést jelentő állást találni.
A jobboldali kormányzás eredményeinek köszönhetően – az adatokkal összhangban – már évek óta nem kell senkinek sem kényszerből, megélhetési nehézségek miatt sem elhagynia az országot. Tehát a szakértők szerint szó sincs arról, hogy a jelenlegi kormány jövedelmeket és életszínvonalat mérhetően és érzékelhetően emelő politikájának dacára tömegek hagyták volna el Magyarországot. A külföldi munkavállalás ugyanakkor nem bűn, a más országokban megszerzett tapasztalatoknak és a nyelvtudásnak nagy értéke van a magyarországi munkaerőpiacon is, aminek a hazatérők vagy a hazatérést fontolgatók egyre inkább tudatában vannak.
