Felerősödött a nagyhatalmak befolyása a Közel-Keleten, de a régió összetett problémáira, főleg a gázai helyzetre senkinek sincs megoldása. A Hezbollah egyelőre csak katonailag gyengült meg, politikailag és ideológiailag nem, és a Libanonban kialakult helyzet egy újabb polgárháború lehetőségét vetíti előre.
A közel-keleti térség az utóbbi másfél évtizedben jelentős átalakuláson ment keresztül. Az Amerikai Egyesült Államok mellett erősödött a térségben Kína, Oroszország, az Európai Unió és India befolyása, és a globális hatalmak hajlamosak úgy viselkedni a régióban, mintha helyi, közvetlenül érintett államok lennének. Az USA látszólag visszahúzódik, de ennek ellenére megmaradt a térség biztonságáért/egyensúlyáért felelős tényezőnek, és nem úgy néz ki, mintha ezt a szerepet bárki is át akarná venni tőle.
A tavaly október 7-i izraeli terrortámadás óta az Egyesült Államok katonai jelenléte ugyan növekedett a Közel-Keleten, a politikai jelenléte viszont olyannyira nem, hogy nemrégiben Jordánia még csak fogadni sem volt hajlandó Antony Blinken washingtoni külügyminisztert. Van egyfajta rivalizálás a nagyhatalmak között, és míg az USA nem szorul rá a térség kőolajára, Kína a saját importjának felét innen szerzi be, és India is hasonlóan függ a régiótól.
Szakértők szerint a palesztin kérdés globális kérdéssé vált, ennek ellenére nem ez a térség fő szervezőelve. A különböző államok inkább eszközként használják. Míg az Egyesült Államok korábban partneri viszonyra törekedett a Közel-Kelet országaival, később olyan dolgokba nyúlt bele, ami a helyieknek nagyon nem tetszett. Ezzel szemben Kína és Oroszország nem próbálja megmondani ezeknek az államoknak, hogy milyen legyen a belső berendezkedésük és a viszonyrendszerük. Az pedig, hogy a „főrendőr” nem implikálódik, lehetőséget ad a korábban szófogadó országoknak, hogy ne legyenek azok.
Libanonban már a gázai Hamász tavalyi akciója előtt is igen nehéz volt a gazdasági helyzet, az itt berendezkedett síita Hezbollah pedig félállami szereplővé nőtte ki magát, az ország kormányában is részt vesz. A mostani események miatt egyes szakértők arra figyelmeztetnek, hogy akár az 1975-ben kezdődött polgárháború is visszatérhet, ez pedig senkinek sem érdeke. Még Izraelnek sem, ugyanis akár radikálisabb elemek hatalomra kerülhetnek Libanonban. Gázával ugyanakkor senki sem foglalkozik, nincs regionális mechanizmus a helyzet kezelésére és a tűzszünet sem oldja meg a helyzetet, egyelőre senki sem tudja, hogy ki fog rendet tenni és hogyan.
Míg Izrael hajlamos alulmérni az őt fenyegető kihívásokat, más országok a zsidó állam képességeit mérték alul – vélik egyesek. A zsidó állam csapásai porig rombolták Irán orosz légvédelmi rendszereit, ami a perzsa nemzeti büszkeségen is nyomot hagyott, azonban jelenleg mindkét ország tartózkodik a komolyabb eszkalációtól. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy egy teljesen lángba boruló Közel-Kelet egyik nagyhatalmi partnernek sem érdeke.
