Még számos őrizetbe vételre számít Kósa Lajos, aki szerint a Tisza-kormány figyelemelterelésre használja a korábbi Orbán-kormányok tagjai ellen indított büntetőeljárásokat. A fideszes politikus „látványpékségnek” nevezte a történteket, és kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a gyanúsításokból végül hány esetben születik elmarasztaló ítélet.
A Tisza-kormány egyetlen kampányígéretét sem teljesítette – több mint 1200 volt –, ezért a büntetőeljárásokkal próbálja elterelni a figyelmet a kudarcairól – nyomatékosította a volt debreceni polgármester és országgyűlési képviselő, aki a parlament elé terjesztett 2027-es költségvetést is bírálta, amelyet katasztrofálisnak nevezett. Kósa Lajos (a képen) úgy véli, a következő időszakban további őrizetbe vételek és letartóztatások várhatók, pedig már így is tucatnyi politikai fogoly ül börtönben a „tiszásan demokratikus” Magyarországon.
Néző László, a Magyar Nemzet főszerkesztője Sötétben bujkálók című mai jegyzetében aggasztó folyamatokról számolt be. Alább szemlézzük.
*
A XX. századi magyar történelem a listázások történelme is. Az éppen aktuális „rendszerváltások” idején különféle listákat készítettek az újonnan hatalomra kerülők azokról, akiket rendszerük ellenségeinek tekintettek. Lajstromba vették itt a sötétben bujkáló ellenforradalmárokat, majd a kommunistákat, aztán a zsidókat, a második világháború utáni években újabb B-listák, kuláklisták, miegyebek törtek derékba életeket, karriereket. A listázások célja mindig a megbélyegzés volt, a bosszú, a vélt vagy valódi ellenfél/ellenség ellehetetlenítése, földbe döngölése, megsemmisítése. „Akiknek hivatali működése az ország demokratikus szellemű újjáalkotását tevőlegesen nem szolgálja”, azokat kizárták a közhivatalokból. Így kezdődött nyolcvan évvel ezelőtt. Aztán jöttek a vagyonelkobzások, kitelepítések, a választójog elvétele. S még örülhetett, aki ennyivel megúszta. Mert sokakat börtönbe zártak, törvénytelenül, megkínoztak, kivégeztek. A Terror Háza Múzeum tud erről mesélni – amíg megteheti.
És most megint ugyanaz történik. Listákról suttognak a minisztériumok folyosóin, nevek, névsorok keringenek a közszférában, kiket kell eltávolítani, lehetetlenné téve, hogy bárhova, ahová az állam keze elér, felvegyék őket. Van, kinek az arcába vágják: maximum futárnak veszik fel ma Magyarországon a kormányzati, politikai múltja miatt. Volt kollégánkat nem engedik a tanári katedra közelébe sem ebben a fene nagy pedagógushiányban, de olyan is akadt, akit még egy élelmiszerlánc pénztárosának sem vettek fel, mert „nem akarnak politikai vitát” az üzletben.
Újra sötétben bujkáló ellenforradalmárok lettünk, a rendszer ellenségei, kartotékadatok, akikről számontarthatják, mit telefonoztunk, s mikor, miért, kinek. Láttunk már ilyet. Vajon akik aktákba írják neveinket, tudják-e, emlékeznek-e arra – különösen így, október 23. tájékán –, hogy ennek mindig ugyanez a vége? Nem hinném…
