Befagyasztják és kompenzálják az energiaárakat, adta hírül néhány napja az erdélyi magyar nyelvű sajtó örvendezve, melynek RMDSZ-es része nem mulasztotta el kidomborítani a párt érdemeit ebben a döntésben. Kicsit lehűtötte ugyanakkor a lelkesedést az a tény, hogy szinte ugyanazon a napon megjelent az ANRE, vagyis az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság döntése, melyben tizennyolc távfűtési vállalat új hőenergia-tarifáit hagyta jóvá. Ezek önköltségi árak, melyek az esetek többségében november 1-én lépnek életbe, és 2022 március 31-ig érvényesek.
A szóban forgó távfűtési cégek között öt erdélyi, illetve partiumi és bánsági székhelyű van. A „legjobban” a temesvári Colterm Rt. ügyfelei jártak, esetükben ugyanis 90 százalékosnál kisebb drágulást hagyott jóvá az illetékes hatóság, egészen pontosan 86,08 százalékot. 90% alatti mértékben nőtt az előállítási ár a kolozsvári Colonia Energie és a brassói Bepco Kft. esetében, míg Aradon 94,64 százalékkal emelkedik a hőenergia önköltségi ára, Nagyváradon pedig 95,67 százalékkal. Az ANRE indoklása szerint a korábbinál lényegesen magasabb tarifák az energiahordozók drágulásának a következményei: a gáz ára 120-140 százalékkal, a széné pedig 23 százalékkal emelkedett. A szén-dioxid bizonylatok ára 45 százalékkal magasabb most, mint akkor volt, amikor a hatóság a korábbi energiaárakat jóváhagyta.
Látható, hogy szinte mindegyik szolgáltató esetében kis híján duplázódik az előállítási ár, mely végső soron a fogyasztót fogja terhelni, hiszen a beharangozott „befagyasztás” pusztán annyit jelent, hogy az adott önkormányzatnak jogában áll átvállalni a lakossági fogyasztók fűtési költségeinek egy tetszőleges részét. Az igazi kérdés, hogy a horribilis költségnövekedésből mennyit képesek kompenzálni az önkormányzatok, melyek jellemzően nem rendelkeznek túl nagy költségvetési tartalékkal.
Florin Birta nagyváradi polgármester a kérdésben megnyilvánulva kifejtette, nem híve a szubvencionálásnak, inkább azt szeretné, ha a kormány 19-ről 5 százalékra mérsékelné a távfűtés áfáját. Ez azonban nem szerepel a parlament által megszavazott energiaár-kompenzálási intézkedések között.
Ennek értelmében a honatyák befagyasztották ugyan a gáz árát, a kormánynak pedig meg kell térítenie az önkormányzatoknak a maximálisan engedélyezett gázár és a piaci ár közti különbség felét, ennek azonban minimális a gyakorlati vonzata. Ennek az oka az, hogy a befagyasztott gázár 250 lej/MWh, márpedig a nagyváradi példánál maradva az önkormányzat tulajdonában levő Termoficare Rt. tavaly 80 lej/MWh áron vásárolta a gázt. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg engedélyezett legmagasabb ár háromszorosa a tavalyinak, a fogyasztók tehát mindenképpen brutálisan megemelt fűtésszámlával szembesülnek majd a téli hónapok folyamán. A minden energiahordozóra kiterjedő durva áremelés máris meglátszik a gázpalackok árán, hiszen míg egy 11 kilogramos palack az év elején még 60-65 lejbe került, októberben már 100 lejt kénytelen fizetni, aki gázzal szeretne főzni, a szolgáltatók szerint pedig nem látni az áremelkedés végét. A sokat emlegetett befagyasztás tehát a közeljövőben leginkább hideg fűtőtestekben és főzésre alkalmas gáz híján inkább hideg ételekben ölt majd testet a fogyasztók háztartásaiban.
Nesze sánta, itt egy púp is
Ha mindez nem volna elég, hogy visszaidézze a Ceausescu-féle „aranykor” legszebb éveit, mikor az átlagember egyszerre éhezett, fázott és vakoskodott a rideg panellakásokban, a távfűtést használók jelentős részének idén télen a durván megemelt számlák mellett még egy többletköltséggel kell kalkulálnia, kötelezővé vált ugyanis a fűtésórák felszerelése. Erről a júliusban elfogadott 196-os törvény rendelkezik. „Az Európai Unió előírása kötelezett minket erre” – mondja Derzsi Ákos, az Energiaügyi Minisztérium államtitkára.
Egy fűtésóra ára jellemzően 70 és 100 lej között van, mivel azonban minden fűtőtestre kell szerelni egyet, egy háromszobás lakás esetében a költség minimum 350 lej körüli. A fogyasztónak a leolvasásért is fizetnie kell egy néhány lejt kitevő összeget. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a rövid határidő miatt ezek felszerelésére aligha kerülhet sor, de vannak olyan városok is, ahol a fogyasztók, illetve az őket képviselő lakótársulások egy része egyszerűen megtagadja ezek felszerelését.
