‚‚Magyarország–Oroszország, egy több mint másfél évszázados szeszélyes történet. A zsigeri gyűlölettől Románia megsemmisítésére irányuló közös törekvésig” (Ungaria-Rusia, o poveste cu năbădăi de peste un secol și jumătate. De la ură viscerală la planuri comune de distrugere a României) – ezzel az érdekfeszítő címmel a bukaresti Adevărulban jelent meg cikk 2026. április 15-én.
Szándéka szerint tudós szerzője azt akarja láttatni olvasóival, hogy miként alakultak a magyar–orosz kapcsolatok az utóbbi 180 évben. A következőkben a terjedelmes írásnak csupán egy kisebb részletére szeretném felhívni a figyelmet. Mégpedig azért, mert ebbe már a magyarországi politikai helyzet legfrissebb változása is bele lett kalkulálva…
„Kun Béla revansista (területi revíziós) háborút kezdett Erdély és Szlovákia elsődleges visszaszerzéséért. Az oroszokkal való kapcsolat a gyűlöletről gyakorlatilag gyorsan az ideológiai barátságra és együttműködésre váltott. A magyar kommunisták titkos tervet szőttek a Szovjetunióval. Éspedig következett, hogy Magyarország és Oroszország két oldalról támadja meg Romániát. (…) A Magyar Szovjet Tanácsköztársaság Románia számára azt a veszélyt teremtette, hogy megtámadják keletről és nyugatról, a szovjet és a magyar vörös hadsereg által.” A szovjet-oroszok Besszarábiát és Bukovinát akarták, a magyarok Erdélyt. „Kun az orosz Vörös Hadsereggel való egyesülésben bízott, amely azonban az orosz civil háború miatt soha nem érkezett meg. Magyarország megtámadta Csehszlovákiát, majd Romániát, az elvesztett területek visszaszerzésének reményében. Mégis a román hadsereg 1919 nyarán kibontakozó ellentámadása döntött.”
Néhány kimaradt részlet:
* Románia 1883-ban titkos szövetségi szerződést kötött a központi hatalmakkal (az Osztrák–Magyar Monarchiával és Németországgal).
* Románia ennek ellenére 1914-ben, az első világháború kitörésekor semleges maradt (arra hivatkozva, hogy a szerződés csak védekező háború esetére szól.)
* Mivel Bukarestben ekkor közelinek gondolták a központi hatalmak katonai vereségét, Románia 1916. augusztus 17-én titkos szerződést írt alá az antanttal is – értsd: a „baráti” központi hatalmakkal ellenséges katonai szövetséggel. A hadba lépésért cserébe utóbbi Romániának ígérte a Bánságot, Bukovina egy részét, a történeti Erdélyt, valamint további ettől nyugatabbra fekvő területeket, nagyjából a Tisza vonaláig.
* Következésképpen Románia 1916. augusztus 27-én hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának és a román csapatok még aznap éjjel átkeltek a Kárpátok gyakorlatilag őrizetlen hágóin. A támadás – legalább részben az 1883-ban megkötött titkos szövetségi szerződés miatt – meglepetést okozott, azonban a 440 ezer fős román haderő offenzívája sokkal lassabban haladt a tervezettnél, bár a másik oldalon összesen 70 ezer ember (katona, csendőr stb.) védekezett. A meglepetés elmúltával a központi hatalmak közös hadsereget verbuváltak és nemcsak Erdélyből szorították ki a román fegyveres erőket, de december 6-án Bukarestbe is bevonultak. Románia kétharmada megszállás alá került.
* Ezt követően Románi előbb fegyverszünetet, majd 1918. tavaszán különbékét kötött a központi hatalmakkal. Azonban ez nem akadályozta meg Bukarestet abban, hogy a központi hatalmak erőinek a meggyengülése után (még 1918-ban) a bukaresti különbékét is megszegve újra hadat üzenjen és hadereje ismét betörjön Erdélybe.
Hát ilyen előzmények után „támadta meg” (orvul?) Magyarország Romániát, illetve került sor a kudarcba fulladt „Románia megsemmisítésére irányuló közös” magyar–orosz fenekedésre. Valamint egy történelmi esemény újabb – a pillanatnyi nemzetközi helyzet kívánalmaihoz igazított – átköltésére.
Boros Ernő
