Az 1920-ban kihirdetett trianoni diktátum évfordulója alkalmával ezekben a napokban sok szó esik a történelmi Magyarország felszabdalásáról és a máig tartó következményeiről.
Egyik ilyen következmény a nagyváradi premontrei rend ellen folytatott rablóhadjárat is, ami egyenes folytatása a Román Kommunista Párt és főtitkára által 38 éve meghirdetett „sistematizare”-nak; azaz falurombolásnak. Ez ellen tiltakozva 37 évvel ezelőtt, 1989. június 4-én a magyar Országgyűlés épületétől, a Rákóczi-szobortól két fiatalember indult el gyalog Budapesttől Párizsig, a Notre Dame-ig, a Rákóczi-szabadságharc jelszavával (Cum Deo pro patria et libertate) a hátizsákjukon: a kalotaszentkirályi születésű népművelő, Okos Márton és a székelyhídi származású maratonfutó, Juhos Gábor, mindketten romániai politikai menekültek voltak.
„Akkor még nem lévén a magyarságnak választott képviselete sem Strasbourgban, sem Brüsszelben, sem ’la București’, sem Beográdban, sem Bratislavában, mi megpróbáltuk a kommunista narratívától eltérően, hitelesen tájékoztatni a ’művelt Nyugatot’ arról, hogy mi is készül a diktátor Romániájában” – emlékezett közösségi oldalán a minap Okos Márton.
Hozzátette azt is, hogy azóta eltelt 37 év, megbuktak a kommunista rendszerek, de a magyarság elnyomása töretlen: templomrombolás Nagyváradon, zászlóégetés Délvidéken, kényszersorozás Kárpátalján, Benes-dekrétumok Felvidéken stb. „Pedig most már van saját maga választott képviselete ezen leszakított országrészeknek nemcsak helyben, de még Brüsszelben, Strasbourgban is. Mégis, ennek ellenére megtörténhet mindez. Valami hiba lehet a rendszerben???” – zárta bejegyzését.
Innen indultak 1989. június 4-én a déli órákban, ekkor a szobor talapzatáról még hiányzott a „Cum Deo”, a fejedelmi jelmondat ateistára csonkítva díszlett rajta: Pro patria et libertate
