A magyar agrárium méltán lehet büszke a nagy elődök munkájára, kitartására és szorgalmára, melyekből most is erőt meríthetünk – jelentette ki Nagy István agrárminiszter báró Ambrózy Béla és báró Ambrózy Andor újratemetésén szombaton Temesváron.
A miniszter a kegyeleti megemlékezésen arra hívta fel a figyelmet, hogy a kötelességtudat, a szorgalom és a becsület hármasa határozta meg Ambrózy Béla földbirtokos és katonatiszt, a magyar méhészet létrejöttének egyik kezdeményezője életét. Akit megragad a méhcsaládok gondos tevékenykedése, abban ott rejlik a szorgalom. A „mézes báró” életútja arról tanúskodik, hogy mindig a legjobbaktól igyekezett elsajátítani azt a tudást, amire alapozta további tevékenységét, hogy aztán maga is mesterré váljon – fűzte hozzá.
Nagy István emlékeztetett arra, hogy Ambrózy Béla 1875-ben alapította meg a Dél-magyarországi Méhészegyletet, majd kezdeményezésére jött létre az Országos Méhészeti Egyesület. Vezetője volt a később megalakult Magyar Méhészek Egyesületének, végül pedig 1892-ben, az összes magyar méhész szakmai és érdekképviselet részvételével hozták létre a ma is működő Országos Magyar Méhészeti Egyesületet. A miniszter szerint az ilyen életutakat látva méltán lehetünk büszkék a magyar agrárium évszázados hagyományaira, amelyek az iskolateremtő, az újdonságra fogékony, a nehézségektől meg nem rettenő személyiségeknek köszönhetően születtek meg, és gazdagítják nemzetünket a mai napig. Az Ambrózy család példája erőt adhat nekünk a mindennapi küzdelmeinkhez és reményt ahhoz, hogy közösségünk még sok ilyen férfiúval ajándékozza meg a világot.
Báró sédeni Ambrózy Béla Temesgyarmaton született 1838-ban, Temesváron halt meg 1911. január 18-án. A földbirtokos, katonatiszt, császári és királyi kamarás, országgyűlési képviselő, a magyar méhészet egyik megalapítója, a híres Ambrózy család egyik tagja volt, akit a kortársai, a sajtó és a köznyelv szenvedélyes ügyszeretete miatt „édes bárónak”, ill. „mézes bárónak” nevezett. 1870-től ő volt bánsági ágostai hitvallású evangélikus esperesség felügyelője. 1887-ben a III. oszt. vaskorona-rendjével, 1896-ban a Lipót-rend lovagkeresztjével, 1898-ban a Ferenc József-rend középkeresztjével tüntették ki. Elhunytakor a temesgyarmati családi kriptában helyezték örök nyugalomra, akárcsak fogadott fiát, báró Ambrózy Andort, a Magyar Párt bánsági tagozata és a temesvári Magyar Ház Rt. elnökét, a Trianon után újonnan megalakult Erdélyi és Bánáti Evangélikus Egyházkerület főfelügyelőjét.
A síremléket azonban a Romániába való kerülése után megrongálták és kifosztották. A romos kriptán most állagmegőrzést végeztek, a mézes bárónak és fiának a hamvait pedig a temesvári evangélikus templomban temették újra a tegnapi kegyeleti megemlékezéssel egybekötve. Az istentiszteleten Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke hirdetett igét.