A kijevi parlament által 2022 karácsonya előtt elfogadott, majd Volodimir Zelenszkij elnök által gyorsan, még a műlt év végén kihirdetett új ukrán nemzeti kisebbségi törvény legalább olyan elfogadhatatlan, mint (az orosz–ukrán háború kitörése előtt) az EU által is kifogásolt előző.
„A románok (az ukránok és az oroszok után) Ukrajna harmadik etnikai csoportját alkotják, a 2011-es népszámlálás szerint létszámuk 409 608 személy, a lakosság 0,85%-a (amiből 258 619 személy – 0,53% – moldovánnak, míg 150 989 személy – 0,32% – románnak mondta magát)” – írja a Wikipédia nevű „szabad enciklopédia”.
Az ukrajnai román gyermekek már a 2017-es törvény hatálybalépése után is csak az iskola elemi osztályait végezhették anyanyelvükön. Romániának tehát a jogszabály mostani megerősítése miatt bőven volna oka a határozott, erélyes fellépésre. Az ország legilletékesebb külpolitikusai (Iohannis államfő és Aurescu külügyminiszter) az új törvény kapcsán mégis óvatoskodva, „finoman fogalmazva” tették szóvá, hogy – különös tekintettel arra a támogatásra, amit a hadban álló ukrán fél román részről kap – bizony nem erre számítottak, azaz csalódtak. A túlzott óvatoskodás miatt háborgó román nacionalistákat lecsillapítandó a médiaguruk elmagyarázzák: nyugi, az ukránok nem a románokat, hanem az oroszokat akarják leszoktatni az anyanyelvük használatáról. Az elnyomott ukrajnai román kisebbség érdekében Bukarest meg fogja tenni a szükséges lépéseket – csak nem most, hanem majd. Ugyanis a román gyerekek anyanyelvi oktatásának a kérdésével való foglalkozás most nem időszerű. A háború miatt…
Ne firtassuk, milyen politikai meggondolások, számítások húzódnak meg annak hátterében, hogy Bukarest ez ügyben ennyire engedékenynek mutatkozik. Ehelyett pillantsunk vissza a közelmúltba.
2012. augusztus 10-én Ukrajnában olyan kisebbségbarát nyelvtörvény lépett hatályba, amelynek értelmében egy adott közigazgatási egységen belül a kisebbségek hivatalosan is használhatták anyanyelvüket, ha arányuk elérte a 10 százalékot. A jogszabálynak köszönhetően például Csernyivci (magyarul Csernovic, románul Cernăuți) területen a román, Kárpátalja területen a magyar nyelv regionális státust kapott, a többi nemzetiség pedig kisebb közigazgatási egységekben használhatta hivatalosan anyanyelvét. (Ukrajna ekkor közigazgatási szempontból 24 területből – oblaszty –, egy autonóm köztársaságból – Krím –, illetve két önálló, a központi szerveknek közvetlenül alárendelt városból – Kijev és Szevasztopol – állt. Mára négy oroszok lakta terület és a Krím elszakadt Ukrajnától – a szerk.)
A következőket 2013-ban megjelent román nyelvű híradásokból fordítottam.
* „(…) A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája kontextusában ez a törvény Ukrajna területén 18 nyelvet érint: orosz, belarusz, bolgár, örmény, jiddis, krími tatár, moldovai, német, újgörög, rroma (cigány), román, szlovák, magyar, rutén, valamint a karaim és crâmceac dialektusokat.” (Limba română cu statut regional şi în satul răzăşesc Igeşti, Iulia Modiga, Infoprut.ro, 12 aprilie 2013.)
* „Az ukrajnai románok visszakapják anyanyelvüket – Szaporodik azoknak a román többségű ukrajnai településeknek a száma, amelyek regionális nyelvvé nyilvánították a románt. – Regionális nyelvként ismerték el a románt Igeşti faluban. (Észak-Bukovina, Csernovic terület, Sztorzsinszkiji járás). Néhány héttel korábban két másik ukrajnai településen – Voloca és Hruşăuţi – történt meg ugyanez.
A román a következő észak-bukovinai falvakban is regionális nyelv lett: Ostriţa, Buda, Mahala, Prut és Tărăsăuţi. Tavaly ősszel regionális nyelvként ismerték el a románt a transzkárpátiai (azaz kárpátaljai) Biserica Albă településen is. Abban az övezetben 50 000 román él.” (Românii din Ucraina primesc limba română înapoi, Dan Arsenie, Yahoo! News – 12 apr. 2013)
Tehát csupa jó hír. Igen ám, de 2014. február 23-án az ukrán parlament a 2012-ben hozott törvényt eltörölte. Lássuk, hogyan reagáltak erre Bukarestben.
* „Románia Külügyminisztériuma: „A kijevi hatóságok minél előbb tegyenek lépéseket egy olyan új, átfogó szabályozás érdekében, amely összhangban lesz az Ukrajna által is aláírt nemzetközi egyezményekkel, mindenekelőtt a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájával és a kisebbségvédelmi Keretegyezménnyel.” (Mediafax, 24 feb. 2014)
* „Crin Antonescu, a szenátus elnöke, a Nemzeti Liberális Párt elnöke: „A kisebbségi nyelvek, köztük a román regionális nyelvként való elismerését lehetővé tevő törvénynek a kijevi parlament általi eltörlése Románia számára elfogadhatatlan. (…) Az eltörölt törvény, amely a Janukovics-rezsim idején született, egy, az európai standardoknak megfelelő jó törvény volt (…)” (Antena3.ro, Crin Antonescu critică abrogarea legii privind limbile regionale în Ucraina, de D.D., 23 feb. 2014)
Különösen az utóbbi csillagos tízest érdemlő kiállás! Szépséghibája, hogy a szenátus akkori elnöke olyan kisebbségi jogot követelt az ukrajnai lakosság 0,85%-át kitevő 409 608 román számára, amelyet idehaza az akkori lakosság 6,5 százalékát kitevő 1 227 600 magyartól következetesen megtagadtak/megtagadnak. Hiszen Romániában a magyar nyelvet sehol, még a 100 százalékban magyarok által lakott településeken sem ismerték/ismerik el hivatalos regionális nyelvként!
És most térjünk vissza a jelenbe. Bukarest a jogtipró kisebbségi törvény 2022 végén történt megerősítésére óvatosan reagált. Azonban így sem mulasztott el a romániai magyarok számára nem biztosított kisebbségi jogokat kérni az ukrajnai románok részére. Íme néhány példa: anyanyelvhasználat az igazságszolgáltatásban, az egészségügyi intézményekben és a közigazgatásban (pontosabb szabályozás és a gyakorlati alkalmazás komolyan vétele), különböző fordításokra szükséges költségek méltányos megtérítése stb.
Kíváncsian várom a háború végét, amikor a román gyermekek anyanyelvi oktatásának a kérdésével való foglalkozást nem kell már tovább jegelni. Akkor vajon milyen, a maradék romániai kisebbségektől megtagadott jogokat kér Bukarest az ukrajnai románok számára?
De kíváncsi vagyok Kijev reakciójára is.
Az ukránok jelenlegi szorult helyzetükben is makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy más nemzetiségű polgártársaikat elnyomhassák. Vajon megértőbbekké, engedékenyebbekké teszi őket az, ha kikerülnek az orosz fegyverek célkeresztjéből?
Boros Ernő
