Nem sok idő adatott az 1931-ben felszentelt városligeti Regnum Marianum-templomnak. A kommün bukásának emlékére, Magyarország égi patrónusának tiszteletére emelt budapesti kegyhely csupán húsz évig állhatott, egyházirtó programja részeként 1951. szeptember 23-án robbantotta fel a hatalma csúcsán terpeszkedő Rákosi Mátyás.
A világháborút túlélte a templom, a diktátor ámokfutását nem. Az utolsó miséről az ávósok zavarták ki a zokogó híveket. A legelszántabbakat egyenesen az Andrássy út 60.-ba vitték.
Gyorsan akartak végezni a bontással, ám nem bírtak az erős falakkal, végül csak robbantásokkal tudták lerombolni a templomot; fél évig tartott a pusztítás. A hivatalos indoklás szerint „útban volt” a Regnum Marianum.
Felvonulási teret álmodott ide a pártvezetés, moszkvai mintára hatalmas dísztribünnel, legyen hol ünnepeltetnie magát az alattvalókkal. Kádár sem akart lemaradni a „ligetrendezésben”, évekkel később ő álmodta ide a tanácskommün vöröskatonájának szobrát – a vicsorogva rohanó baka azóta már a budaörsi szoborparkban ijesztgeti a látogatókat.
A rendszerváltás után puritán fakereszt emlékeztetett a lerombolt Regnum Marianumra – de még nem ért véget a kálvária… 2000 egyik őszi éjszakáján haragos ifjúkommunisták lefűrészelték a keresztet, csonkjára vörös csillagot pingáltak. (Egyikük, Léderer Sándor ma a Norvég Alap és a Soros-féle Társaság a Szabadságjogokért szervezet K-monitor nevű cégét irányítja.)
A templom a kommunizmustól megszabadult nemzet háláját hirdette; lerombolása és a helyére emelt tanácskatonaszörny a diktatúrát. De választani nekünk kell: „Rabok legyünk vagy szabadok?”
Pilhál György / Magyar Nemzet
