Gyergyónak fel kell nőnie az Egyfeszthez – írták egy éve a gyergyószéki összművészeti fesztivál első kiadása után. Nos, látható a növekedés, de még bőven van ahová nőnie a városnak, a térségnek ahhoz, hogy igazán méltó helye legyen egy ilyen magas színvonalú kulturális és zenei eseménynek. Aki részt vett benne, az biztosan nem csalódott – írta a Székelyhon.
Négy nap alatt 800 rendezvény zajlott Gyergyószentmiklóson és Gyergyószék településein. Természetesen lehetetlen lett volna bárkinek sorban mindenhová eljutnia, de a szám azt is mutatja, hogy csak az nem talált magának megfelelő előadást, koncertet vagy más programot, aki nem akart.
A négy nap alatt számos olyan vendéggel beszélgettek az újságírók, akik az Egyfeszt kedvéért érkeztek Gyergyóba. Többnyire azonos volt a visszajelzés: ahogy az egyikük fogalmazott, „el voltak ájulva” mindattól, amiben itt részük lehetett. A gyergyóiak (akik bekapcsolódtak az eseménysorba) beültek például Földes László Hobo költészetről szóló előadására, megnézték a zsinagógában a kortárs gyergyói művészek alkotásaiból összeállt tárlatot, vagy buliztak a koncerteken a különböző zenei műfajoknak helyet adó udvarokban.
A vendéglátósok szintén nem panaszkodhattak, foglalt volt minden szálláshely a környéken, és fogyott bőven a sör, fröccs, sült csülök, a barbecue-különlegességek is. Ők egyébként láthatóan tanultak az előbbi év tapasztalatából, volt elég sörcsap, és hozzájuk elegendő személyzettel is felkészültek a nagy forgalomra, nem kellett félórákat sorba állni sehol. A gasztroutcában nem csak enni-inni lehetett, de látványfőzéseket is követhettek a fesztiválozók, például Kicsizsiga vagy épp a felvidéki Szarka Zsófi mutatott be ízelítőt tudásából.
Aki ott volt az Egyfeszten, az jól érezte magát. Azonban van, amiben még sokat kell nőnie Gyergyónak, hogy felérjen a fesztivál színvonalára. Elővételben 125 lejbe került a Gyergyószéken élőknek a fesztiválbérlet, amivel a 800 esemény mindegyikére érvényes volt, beleértve a nagyszínpadi koncerteket vagy a különböző udvarokon, kisebb színpadokon zajlott eseményeket is. Sokan sokallták ezt a pénzt, inkább otthon maradtak, vagy épp a kerítésen kívülről nézték a koncerteket. Nem tudatosult még az emberekben, hogy ennyi pénzért ilyen széles programkínálat ajándék, hogy az Egyfeszt különleges lehetőség arra, hogy Gyergyóban láthassanak olyan művészeket, együtteseket, mint a Grammy-díjas Diego Baliardóval fellépő Gipsy Kings.
És ezzel csak egyet említett a tudósító a nagyszínpadi események közül, ami mellett ott volt még a Retro színpadon Hobo, a világzenei színpadon a Besh-o-droM, a szárhegyi Lázár-kastélyban Lajkó Félix. Továbbá az egyre népszerűbb gyergyói zenekarok közül a No Sugar, 4S Street vagy a 30 éve alakult és most újra fellépő Incognito. És még mindig csak a zenéről ejtettünk szót.
Kassay Péter, a fesztivál főszervezője szerint ezzel együtt összességében az valósult meg, amire számítottak. Az udvarok működtek, a világzenei színpad iránt még nagyobb is volt az érdeklődés, mint amit vártak. „Viszont a falvakban rendezett programoknak kevés volt a közönsége. Jövőre ezért olyan programstruktúra kidolgozásán dolgozunk, hogy a fesztivál ezen része is fel tudjon zárkózni” – mondta el Kassay vasárnap, egyben ezzel utalva arra is, hogy lesz Egyfeszt 2023-ban és azután is. A cél az, hogy ez folytatódjon, hogy Gyergyót oda emeljék, ahová kell, és ez nem egy-két év alatt történik meg, sok év kell ehhez – fűzte hozzá.
Az Egyfeszten maradandó élményekben volt részük a résztvevőknek, de születtek erre az alkalomra olyan alkotások is, amelyeket érdemes lenne sokáig láthatónak tenni. Ilyen például a képzőművészeti udvarnak otthont adó zsinagóga betonkerítésén kinyúló kezekből álló kompozíció. Csavar András és Orosz Annabella alkotása sokkoló hatást kelt az arra járóban azon a helyen. A zsinagóga épülete pedig lehetne akár állandó művészeti galéria, amely hosszabb távon is helyet adhatna a gyergyói kötődésű művészek alkotásainak, vagy hasonlóknak.
Az Egyfeszt udvarain megjelenő dekorációs elemek – Huszár Kató és Sikó Dorottya művei – jelentős része pedig szintén olyan minőséget képvisel, amelyeket kár lenne a fesztivál után egy évig egy raktárban hagyni. Ezeket szintén jó lenne továbbra is láthatóvá tenni. És aminek szintén meg kellene maradnia, és lehetőleg bővülnie a hétköznapokban is, az a komoly hozzáállás és lelkesedés, ahogy az Ifitéka tizenéves vagy egyetemista korú fiatal önkéntesei végzik azt a hatalmas munkát, ami nélkül a fesztivál működésképtelen lenne.
