Április 29-én 88 éves korában, sepsiszentgyörgyi otthonában elhunyt a jeles erdélyi költő, író, újságíró, szerkesztő, Czegő Zoltán, több tucat vers- és prózakötet szerzője.
Sokgyermekes székely vándormunkás családba született, családjával bejárta Székelyföld számos helyét (Uzon, Máréfalva, Sepsiszentgyörgy), de ő éppen Bukarestben jött a világra. 1955-ben érettségizett Sepsiszentgyörgyön, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen pedagógia-lélektan-magyar szakos tanári képesítést nyert. 1967-ig tanított Korondon, 1964-től Sepsibükszádon, majd a háromszéki Megyei Tükör egyik alapító szerkesztője lett.
1988-ban a kommunisták letiltották a cikkeit, elküldték a laptól, egy ideig a megyei kultúrbizottságnál kapott állást, 1988-ban kitelepedett Magyarországra, ahol üzemi újságíró lett; 1991-től a Magyar Fórum főmunkatársa, 1992-től az Új Magyarország belső munkatársa.
2010-ben, már nyugdíjasként költözött vissza Sepsiszentgyörgyre. 2012 és 2016 között tagja volt a helyi képviselő-testületnek. Közben a Székely Hírmondó főmunkatársa volt.
Czegő 1966-tól közölt verseket; az ún. második Forrás-nemzedék tagja volt. Pogány liturgia című első verseskötete 1970-ben látott napvilágot. Pályája során verseskötetei mellett számos elbeszélése, novellája, regénye, publicisztikája jelent meg. 2004-ben az aradi Irodalmi Jelen regénypályázatán Időrianás című regényével különdíjat nyert. Czegő Zoltán összes versei – 1970–2020 című gyűjteményes két kötete 2021-ben jelent meg.
Munkásságát Sepsiszentgyörgy önkormányzata 2020-ben Pro Urbe-díjjal ismerte el. 2023-ban Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott. Temetéséről később intézkednek.
