Minden kockán forog, ami eddig normálisnak számított, a genderlobbi célkeresztjében pedig a heteroszexuális nők és a gyermekek vannak – hívja fel a figyelmet legújabb, az Alapjogokért Központ gondozásában megjelent könyvében Birgit Kelle. A gendermozgalom legnagyobb ellenségei pedig a másként gondolkodó szülők, akik még őrzik a normalitást.
A gender nevetséges, de nem vicces. Őrültség ugyan, de van benne rendszer – Birgit Kelle Még normális? Akkor gendereljük! című könyve alapján akár így is összegezhető az egyre radikálisabban nyomuló, Németországot már teljesen behálózó LMBTQ-ideológia, amelynek hívei egy olyan új normalitás megteremtésén dolgoznak, ahol az érzelmek ütik a tényeket, ahol nincsenek családok, ahol mindannyian önmagunk istenei vagyunk.
A pohár legyen félig üres
Az erdélyi származású német újságíró szerint míg korábban a kisebbségek egész nemzedékei küzdöttek azért, hogy egyformák lehessenek az egyformák között, és hogy ne alacsonyítsák le őket olyan jegyeik alapján, mint a bőrszín vagy a szexualitás, ma ezeket a jegyeket szentségként emelik a magasba, különféle áldozati potenciálokat gyűjtenek össze és nagyon tudatosan elhatárolódnak a többségtől.
Az áldozati státusz ugyanis garantált munkahelyet, költségvetést, életre szóló biztonságot jelent, a feltétele pedig csupán annyi, hogy a pohárnak mindig félig üresnek kell maradnia. Éppen ezért mindig kell egy újabb megoldandó probléma, feltárandó diszkrimináció vagy felszámolandó egyenlőtlen bánásmód, de megoldásokat keres senkinek nem áll az érdekében.
A genderfeminizmus azonban – amelyről korábban azt hitték, hogy a nők jogaiért folytatott küzdelmet jelenti – a csoportos szolidaritás értelmében szárnyai alá vette az összes áldozati csoportot, sőt csendben a parlamenteket, a minisztériumokat, az oktatási intézményeket, a médiát és az egyházakat is adaptálta. Az áldozatok között pedig kialakult egy hierarchia, amelynek tetején a transzszexuálisok – amelyből önálló nemet akarnak faragni – a homoszexuálisok és a muzulmánok szerepelnek.
A heteroszexuális nők viszont teljesen lecsúsztak, és jogaik mára már – amelyben a transzlobbinak is jelentős szerep tulajdonítható – eltűnőben vannak. Ráadásul ha üzletről, pénzről vagy sportról van szó, akkor a nők beáldozása sem jelent gondot. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szerző által felidézett 2017-es iráni sakkvilágbajnokság, ahol kötelezővé tették a beburkolózást minden nemzetközi női résztvevő számára. Az eseményt egy-két győzelemre esélyes sakkozó nyilvánosan bojkottálta, ugyanakkor egyetlen nemzetközi sakkszövetség, és a feministák sem emeltek szót, sőt a történteket emancipációs tettként dicsőítették.
Azok tehát, akik a fehér patriarchátust folyton-folyvást elítélik, s mindenért az öreg, fehér férfit teszik felelőssé, az iszlám patriarchátusban tagadják a rendszerszintű elnyomást, és a bevándorlótársadalom valósága – a 2015-ös kölni szilveszter – felett is szemet hunynak.
Társadalmi ragály
Birgit Kelle továbbá rámutat, hogy a nők mellett ugyanakkor gyermekek is a genderlobbi áldozataivá válnak. Ennek eredményeként világszerte robbanásszerűen emelkedik az olyan gyermekek száma, akik transzneműnek képzelik magukat, s a nemük megváltoztatására vágynak. Ez jelenség döntő többségében a pubertás kor körül jelentkezik, amikor a tinédzserek, főleg a lányok nincsenek összhangban a testükkel. Mint kiderült, 2018-ban a Brown University of Public Health Viselkedés- és Társadalomtudományi Intézete közzétett egy kutatást a fiatalok csoportokban fellépő hirtelen vágyáról, amelyet Lisa Littmann kutatóvezető egyfajta „társadalmi ragálynak nevezett”, amit felgyorsít a társadalmi csoportnyomás, a közösségi médiumok, valamint a vonatkozó weboldalak megnövekedett használata. Sőt közölte az is, hogy az érintett fiatalok 62,5 százalékánál már a „transz” öndiagnózis előtt egy vagy több pszichiátriai zavart diagnosztizáltak.
A szerző könyvében kitér a nemátalakítást megelőző pubertásblokkolók veszélyeire is, ami végzetes hatással van az egész testre. A pubertásblokkoló az agyban főleg az agyalapi mirigy aktivitását gátolja, továbbá lefékezi a csontsűrűség fejlődését és a csontnövekedést. Fiúknál a pénisz és a herék fejlődését, lányoknál a medence növekedését állítja meg, emellett pedig számos pszichikai mellékhatással jár. Ezek ellenére azonban
Németországban a Zöldek az FDP támogatásával azt szeretnék elérni, hogy a nemváltás menete könnyített legyen, és 14 éves kortól kezdve, orvosi szakvélemény nélkül, a gyermekek maguk dönthessék el, hogy mit tesznek a testükkel. A szülőkre pedig – akárcsak a nemzetszocializmusban – úgy tekintenek, mint akik zavarják a gyermekek transzfejlődését, így egyebek mellett állami beavatkozást követelnek ellenük, amennyiben „akadályozzák egy fiatal transz személy identitásának szabad fejlődését. A másként gondolkodó szülők tehát a gendermozgalom természetes ellenségei, mert ők azok, akik őrzik a normalitást – mutat rá.
Szexedukáció
Birgit Kelle tájékoztatása szerint a szülők nevelési jogainak tovább nyirbálása érdekében Németországban beindították a Gyermekjogokat az alkotmányba című projektet is. Ennek következtében rendszeresen sürgetik a gyermekek jogainak rögzítését az alkotmányba, hogy az állam végre a szülők nélkül kínálja fel “jótetteit” a kicsiknek. Közben se szeri se száma az iskolai anyagoknak és programoknak, amely egyre kisebb gyermekeket érint, egyre több tanórán és tantárgyban, egyre több szexuális témával, a nemváltást, a prostitúciót, a béranyaságot pedig magától értetődő témáknak tünteti fel.
A szerző szerint a gyermekek jövője érdekében tehát rengeteg dolog forog kockán, a cél pedig a normalitás megőrzése. Mint fogalmaz, a többség a küzdelmet azonban még nem veszítette el, de mindenkinek, akinek lehetősége engedi, ki kell állnia azért, amit fontosnak vagy megóvásra érdemesnek tart.
Példának okáért
Schleswig-Holsteinben az illetékes minisztérium egy olyan szexuális sokféleségről szóló anyag fejlesztésével bízott meg egy lobbiszervezetet, amelynek eredményeként tollbamondással kell az általános iskolás gyermekeknek megtanulniuk, hogy miként működik a poligámia, az illegális béranyaság, a szerelmi háromszög vagy a nemváltás a szülőknél. Berlinben pedig már 2006 óta létezik ez a segédanyag, amelynek keretében a gyermekeknek olyan kifejezéseket kell játékosan bemutatniuk az osztály előtt, mint túl korán elsülni, a szadomazó vagy a pornó.
Elek Nikoletta / Magyar Nemzet
