Rendszerváltás vagy hatalomátmentés? – ez volt a témája annak a konferenciának, amelyre a magyar tudomány napja alkalmából került sor Gyergyószentmiklóson. Az 1989-es és 1990-es év fontos történéseit idézték fel az előadók.
A Garda Dezső történész, volt parlamenti képviselő által szervezett tudományos konferenciáknak több évtizedes hagyománya van Gyergyószentmiklóson. Neves történészek, kutatók szokták ilyenkor munkájuk eredményeit ismertetni egymással és a hallgatósággal.
Ez a mostani konferencia más volt. Az előadók elsősorban nem tudományos szaktekintélyként mutattak be dolgozatokat, hanem mint az 1989-es decemberi események és az azt követő időszak részvevői, az akkori történéseket megélt és ezekben fontos szerepeket játszó személyiségek mesélték el, hogy miként is látták, tapasztalták meg azokat, és hogyan igyekeztek formálni a közéletet. Ugyanakkor a hallgatóság körében is többnyire olyanok ültek, akik maguk is részesei voltak az eseményeknek, saját életük meghatározó mozzanataira emlékezhettek vissza.
Márton László – aki elmondása szerint az eseményekkel sodródva, mintegy véletlenül lett a város vezetője 1989. december 22-én – arról beszélt, hogy miként zajlott Gyergyószentmiklóson a forradalmi nap, milyen félelmekkel néztek szembe, hogyan oldottak meg az akkor jelentkezett fontos problémákat. Például hogy miként készültek a rémhírek szerint a Marosfő felől érkező „terroristák” elleni védekezésre, vagy miként került az addig üres üzletekbe karácsonyra hús.
Garda Dezső az RMDSZ helyi szervezete megalakításának körülményeiről beszélve kitért az önálló magyar iskola létrehozása körüli vitákra (mint kiderült, nemcsak a román pedagógusok ellenezték ezt, hanem a magyarok körében sem volt teljes az egyetértés). Felidézte, hogy azért, hogy a Salamon Ernő Gimnázium épülete teljes egészében a magyar oktatásé lehessen, egy új román iskola építését tervezték a Bucsin-negyedben. Ez végül nem épült meg, ahogy az erdélyi magyarság 1989–1990-ben kitűzött céljai közül is sok minden csak az álmok szintjén maradt.
Tőkés László ügyvédjeként Kincses Előd nemcsak a temesvári eseményeket megelőző kilakoltatási perrel kapcsolatos történéseket mutatta be, de a későbbi pereket, a püspöknek megítélt Románia Csillaga érdemrend visszavonása körüli jogi procedúrákat is. Romániában az igazságszolgáltatás szó elejéről az i betűt el is lehetne hagyni – jegyezte meg.
A konferencia során Kónya-Hamar Sándor, Kolumbán Gábor és Komán János előadásaiból fontos részleteket hallhattak még a jelenlévők a felidézett kolozsvári, székelyudvarhelyi és maroshévízi eseményekről, de az erdélyi magyarság sorsát alapvetően meghatározó marosvásárhelyi fekete március történéseiről, ezek hátteréről és következményeiről is. Az itt elhangzottak hiteles forrásokat jelenthetnek történészeknek az akkori események tudományos igényességű dokumentálásához.
Jól illeszkedtek abba a koncepcióba, amit Lukács Bence Ákos, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársa felvezetőjében megfogalmazott: a konferencia olyan témát igyekezett körüljárni, ami az erdélyi magyarság életében sorsfordító eseménysorozat volt, melynek máig ható következményei vannak. A tudományos igényű, tárgyilagos történelmi tudás nem csak önmagában bír értékkel. A történelmi tisztánlátás kulcstényezője a helyes nemzeti öntudatnak, másrészt pedig segíti nemzeti közösségünket abban, hogy belőle kiindulva a jövőben helyes döntéseket tudjunk hozni, amelyek előre mutatnak és segítenek bennünket – mondta.
Gergely Imre / Székelyhon
