Az erdélyi sajtó már napok óta hirdeti az idei március 15-i ünnepi rendezvényeket, s mivel a romániai magyar médiát ma már nagyrészt az RMDSZ ellenőrzi és befolyásolja, ennek a szervezetnek és politikusainak a népszerűsítése dominálja a híreket, beharangozókat. Az idén a magyar nemzeti ünnep fokozottabb átpolitizálása várható, hiszen választási időszak kezdődött Romániában és Magyarországon is, ugyanis szűk három hónap múlva helyhatósági és európai parlamenti választások lesznek mindkét országban.
Arra lehet számítani, hogy ahol eddig is tartottak nyilvános rendezvényeket, ünnepségeket, megemlékezéseket Erdélyben, a Partium és a Bánságban, ott idén is lesznek ilyenek, ám ezúttal kampányüzemmódban. Sőt, talán ott is előtérbe kerülhet március 15-e, ahol eddig nem fordítottak figyelmet rá. Sajnálatos akadályát jelenti az egész napos, méltóságos ünneplésnek az, hogy Magyarországon kívül nem állami ünnep ez a nap, az utódállamokban se munka-, se iskolaszünet nincs, ennek megfelelően a határon túli magyarok nem élhetnek az ún. hosszú hétvége lehetőségével. (Egyik mulasztása ez a több mint három évtizedes magyar érdekérvényesítésnek, elsősorban a központi hatalomhoz dörgölőző RMDSZ-nek, hogy nem tudta vagy nem akarta törvényileg is ünnepnappá avattatni a magyar nemzeti ünnepet a Romániában élő nemzettársaink számára.) Egyes településeken nem is március 15-én tartják a „Március 15-ét”, hanem az azt megelőző vagy az után következő vasárnapon…
Az ünnepi rendezvények főbb helyszínein felolvassák holnap Orbán Viktor miniszterelnöknek a határon túli magyarokhoz intézett üzenetét, bár ez az újdonság erejével már nem fog hatni, mert a magyarországi sajtó és közmédia már ma közzétette.
Hogy mennyire kampányszagú az idei március idusa, azt jelzi az RMDSZ hétfői bejelentése is, miszerint egyszerre két helyen is „kiemelt központi rendezvényt szervez” a párt. A logikai és nyelvi bukfenc két, egymástól félezer kilométerre lévő helyszínt állít fókuszba erre a pénteki napra: március 15-én 16 órától Sepsiszentgyörgyön, a Szabadság-téren lesz jelen és mond beszédet mond Kelemen Hunor pártelnök, illetve Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere, míg ugyanaznap 19 órától Nagyváradon, a Szacsvay-szobornál. Azt azóta is sokan találgatják, hogy a két periférikus „központi” helyszínre miként jut el a két politikus alig három óra alatt. Egyesek szerint a „keleti végeken” lévő székelyföldi városból magánrepülővel vagy -helikopterrel jut el a budapesti kormány tagja és a bukaresti képviselő a nyugati határszélen lévő partiumi városba. Ha repülővel, akkor Sepsiszentgyörgyről rendőri felvezetéssel a brassói légikikötőbe szállítják őket, onnan repülnének Váradra. Ha helikopterrel, akkor nem kell repülőteret igénybe venni, de így is, úgy is szűknek tűnik a beharangozott beszédek közötti intervallum. Hát, legföljebb a Körös-parton álldogálók addig várnak, amíg Szijjártó és Kelemen megérkezik…
Gábor Ferenc, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Országos Tanácsának köröstárkányi illetőségű elnöke az alábbi „ünnepi kesergést” tette közzé az egyik közösségi hálózaton a kampánykészülődés láttán-hallatán Szabadság? címmel: „Pár nap és a nemzet legféltettebb értékét a szabadságot ünnepeljük, kedves sorstársaim. Mindenki a maga módján ünnepli és éli meg az érzést, valljuk be, néha csak álmot, vágyat. Mert az egyszerű embernek nagyobbrészt csak kívánalom marad a szabadság. Igaz, vannak, akiknek több részük van benne…, ki is használják. És minél nagyobb az ő szabadságuk, annál kevesebb azoké, akiknek nevében bitorolják, eszközként használják, kihasználják a SZABADSÁG szót. Nekik csak egy szó, de több annál, eszköz! Szobrok elé állnak, zászlókat lobogtatnak, szabadságot kiáltanak, sepercnyi öröm a népnek… Írják idén: Cseke Attila, Szijjártó Péter, Kelemen Hunro (ő adta magának ezt a kampánynevet), ebben a sorrendben szónokolnak a szabadságról Nagyváradon, talán nyugodtan írhatom, Erdély egyik legnagyobb álérdekvédelmi maffiája, a Bihar megyei RMDSZ szervezésében. A maffiafőnököt, Szabó Ödönt most eldugták, ám biztosan ő is ott bujkál majd a szobor mögött és zászlók között. Megcsömörlött tőlük a nép, rosszul áll a szénájuk a bihari elvtársuraknak, hát be kell segíteni! Megteszi a magyar külügyminiszter, és nem elég a szégyenből, a mellényúlásból. Kegyelem pedofilügyben, most pedig szerecsenmosdatás, 30 év RMDSZ-es árulásainak magyar kormányzati, törvényesítése! Egy szabadságharcos hős szobra előtt, az ámuló, bámuló megvezetett emberek közreműködésével. Nem tőle kérdezem, csak magamban dohogok: hány erdélyi magyar veszett el 30 év alatt, milyen román jogsértések értek bennünket ez idő alatt? Miért lépett ki a szavazótábor az RMDSZ mögül, vagy miért utálják annyian a bihari vezetőket? A dolgok mögött valami nagy szenny, mocsok lapul, és most ezt jött tisztára mosni Szijjártó Péter, a magyar szabadsággal, a magyar szabadság nevében! Egy szabadságharcos szobránál!!! Ez a nagy szégyen, kedves sorstársaim! Amikor a tiszta eszmét, tisztességes ember szobrát használják eszközként, hogy érdekvédelmi harcra, képviseletre alkalmatlan embereket állítsanak érdektelenségbe süllyedő közösségek elé. Nyilván Szijjártó külügyminiszter tudja, ez nem pedofilügy, nem lesz számonkérve senkitől! Az Ő, a Cseke, Hunro, Ödön szabadsága sokkal tágabb, több, mint az erdélyi, bihari, magyarság érdeke. A vezetők szabadságába minden belefér.”
A politikából, politikusokból kiábrándultak – és nem csak ők – gyakran idézik: „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba …” Gróf Széchenyi Istvánnak tulajdonítják a fenti mondatokat, pedig Marinov Iván évekkel két évtizede lefolytatott kutatásai nyomán ma már tudjuk: ilyet a „legnagyobb magyar” valójában nem mondott, nem írt le. Az idézet első mondata Joseph de Maistre francia filozófus gondolata, melyet 1810 és 1816 között legalább három levelében megfogalmazott ebben a formában: „toute nation a le gouvernement qu’elle mérite…”
Ezt viszont valóban Széchenyi írta, Disharmonie und Blindheit (Diszharmónia és vakság) című kéziratban maradt politikai eszmefuttatásában: „Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten.”
R. B. M.
