A globális olajpiac egyik érdekessége, hogy nem feltétlenül azok a legnagyobb kitermelő országok, amelyek a legbőségesebb készletekkel rendelkeznek. A politikai okokból kivetett szankciók miatt például Venezuela és Irán nem tud annyi kőolajat kitermelni, mint amennyit a készletei lehetővé tennének.
Másfelől az Antarktiszon akkora olajmennyiséget fedeztek fel nemrégiben, ami a nemzetközi olajpiac alapos átrendeződéséhez vezethetne, ha ki lehetne termelni és értékesíteni lehetne, ám ennek egyelőre kevés esélye van.
A világ legnagyobb kőolajtartalékával egy dél-amerikai ország rendelkezik: Venezuela kontinentális és tengeri altalaja 303 milliárd hordónyi kincset rejt (1 hordó, azaz barrel = 159 liter). Az ázsiai Szaúd-Arábia a második 267 milliárddal. A sivatagi királyságot Irán (208 milliárd hordó), Kanada (163 milliárd hordó) és Irak (145 milliárd hordó) követi a nemzetközi olajpiacon.
Az olajkitermelés terén azonban kissé máshogy alakul a lista. Az Amerikai Egyesült Államok tavaly napi 12,9 millió hordó nyersolajat termelt ki, amivel megdöntötte a korábbi, 2019-ben felállított 12,3 milliós rekordot. Oroszország napi 10,1 millió hordóval a második, Szaúd-Arábia 9,7 millióval csak a harmadik legnagyobb termelőnek számít. A három ország együttesen a globális olajtermelés 40 százalékát adta 2023-ban napi 32,8 millió hordóval.
Az USA, Szaúd-Arábia és Oroszország – a Szovjetunióhoz tartozó Orosz Föderáció rendszerváltás előtti termelését is beleszámítva – minden más országnál több olajat termelt ki 1971 óta. Venezuela hiába birtokolja a legnagyobb tartalékot, többet sem kitermelni, sem exportálni nem képes, utóbbit az országot vezető diktatúrát sújtó szankciók miatt. Jelenleg a 25. a világranglistán. Irán helyzetét szintén a büntetőintézkedések nehezítik, míg Irak a vezetésen belüli csatározások, a bürokratikus fejetlenség és a geopolitikai feszültségek miatt tud kevesebbet kitermelni.
A hatodik kontinensen nemrég gigantikus mennyiségű olajat találtak az oroszok, ezt 511 milliárd hordónyira saccolják. Az Antarktiszon viszont nem végezhető bányászati tevékenység a jelenleg érvényben lévő nemzetközi megállapodások értelmében, s a szerződést 2048-ban fogják újratárgyalni. Antarktiszi területekre egyébként több ország formál igényt, ám ezeket az igényeket („déli sarki birtokokat”) a világ legnagyobb országai és a nemzetközi szervezetek sem ismerik el jogszerűnek. Ráadásul komoly környezetvédelmi aggályok is hátráltatják a déli sarki iparosítást.
Az antarktiszi tartalék nagyjából tízszer több, mint amennyi kőolajat az Északi-tengeren az utóbbi 50 évben kitermeltek. Az 511 milliárd hordós tartalék a Közel-Kelet olajkincse után a második legnagyobb a világon. A régiós listán a harmadik helyen Dél-Amerika áll, 331 milliárd hordóval.
Ha az egyes olajtermelő országok viszonylatában vizsgáljuk az antarktiszi olajkincset, akkor körülbelül kétszer akkora mennyiségről lehet beszélni, mint amennyivel a Föld egyik legjelentősebb kitermelője, az OPEC meghatározó tagja, Szaúd-Arábia rendelkezik.
