Szűkös időkben – amikor is a csőd szélén álló Romániát kormányzó balliberális koalícióban vállalt felelősséget – az RMDSZ (UDMR) több mint ezerfős, temérdek (köz)pénzbe kerülő, számos „drága öltönyös embert” meghívó és ellátó monstre kongresszust rendezett egy Kolozsvár melletti haciendán.
Az összejövetelről hosszan és részletesen beszámolt a magyar és a román sajtó, de mivel semmi érdemleges nem történt Zsukiménesen és semmilyen érdemi döntésről nem érkezett jelentés – már ami a létszámában egyre fogyatkozó és egyre jobban elöregedő romániai magyarság helyzetét és esélyeit illeti –, a média főként a külsőségekről és az ott elhangzott, végtelenül közhelyes beszédekről tudott beszámolni. Meg két kisebb „botrányhiányzásról”: meghívták, majd be is beharangozták a román államfő jelenlétét, de Nicușor Dan nem jelent meg az egykori méntelepen. Ahogy az RMDSZ korábbi elnöke, Markó Béla sem.
A magyar sajtó Orbán Viktor fellépését taglalta bőven és hosszan, noha az magyar miniszterelnök semmi újat nem tudott már mondani, inkább csak udvarolt egyet a megjelent román politikusoknak és választási kampányüzenetet intézett a romániai magyarokhoz. De ő legalább nem sértett meg senkit.
Amiről nem nagyon szóltak a tudósítások: egyes RMDSZ-politikusok botrányos kirohanásai az Erdélyi Magyar Szövetség ellen – ami kívülről nézve igencsak botor politikai hozzáállás, hiszen olybá tűnik, mintha Kelemen Hunor és emberei nem tudnák, hogy ma már csak az erdélyi magyarok egyharmada szavaz az RMDSZ-re. A bukaresti akkreditáció és legitimáció nélkül, a hatalomba való állandó beajánlkozás és befurakodás nélkül, a nemzetrontó megalkuvásokkal megszerzett pozíciók nélkül ma már az RMDSZ csak egy nosztalgiaszervezet lenne. A román politikusok egyébként a zsukiménesi kongresszuson közérthetővé is tették: addig van szükségük az RMDSZ-re, amíg az az ő szekerüket tolja.
Ami pedig a kirohanásokat illeti, a párt szóvivője, a könnyűsúlyú Csoma Botond a mandátumáról való lemondásra szólította fel az EMSZ elnökét, Zakariás Zoltánt, akit pedig maga az RMDSZ küldött a bukaresti törvényhozásba attól való félelmében, hogy a választásokon nem éri el az 5%-os bejutási küszöböt. Ami valós veszély, mert ha az EMSZ önállóan elindult volna a parlamenti választásokon, akkor az RMDSZ búcsút mondhatott volna a bukaresti bársonyszékeknek – a románoktól és a cigányoktól megszerzett voksok dacára is. Csoma kirohanását egyébként az váltotta ki, hogy az EMSZ egyes vezetői bírálták a látványkongresszus megtartását és általában a gusztustalan tulipános politikai dörgölőzést.
A jelentéktelen kolozsvári jogtanácsosból lett bukaresti politikus társa, a buzgómócsing Szabó Ödön még nála is továbbment a hőbörgésben. Egyszerűen leszekusozta és lerománbérencezte az EMSZ vezetőit – éppen ő, aki köztudottan ezer szállal kötődik a román mélyállamhoz, korábban pedig a budapesti balliberálisok embereként intézte azok ügyleteit Bihar megyében, hogy egy ideje már az Orbán-kormány farvizén evezgessen.
Nem tudni, milyen fontos „stratégiai dokumentumokat” fogadott el a tegnapi RMDSZ-kongresszus a zsukiménesi country club-ban, de félő, hogy azok között nincs ott a legfontosabb: a párt megtisztításának módja és menetrendje azoktól az elhajlásoktól, amelyek az erdélyi magyarság nemzetpolitikai törekvéseit (elsősorban a megmaradást, a közösségként való boldogulást és önrendelkezést) béklyózzák, valamint azoktól a személyektől, akik önös érdekeiket kombinálják Bukarest érdekeivel, a mindenkori többségi hatalomba beágyazódva. A komprádoroktól.*
R. B. M.
(* A komprádor eredetileg helyi kereskedő, közvetítő volt a kelet‑ázsiai országokban, aki a külföldi tőke és a helyi piac között közvetített. Napjainkban a szót általában átvitt értelemben, negatív jelentésben használják olyan személyre vagy csoportra, aki idegen érdekeket szolgál ki anyagi haszonszerzés céljából, akár saját hazája érdekeivel szemben is.)
