A magyar nyelv napja a közfigyelmet igyekszik ráirányítani a magyar nép szellemi-kulturális öröksége és nemzeti identitása alapját jelentő nyelvre. 2011. szeptember 26-án az Országgyűlés a magyar nyelv napjává nyilvánította november 13-át, ugyanis ezen a napon fogadták el a magyart államnyelvvé tevő 1844. évi II. törvényt.
Anyanyelvem napjának megtartásával érdekes tapasztalataim voltak Bukarestben. 2013–18 között a bukaresti Ady Endre Gimnáziumban – amelynek akkor igazgatója voltam – évente megünnepeltük anyanyelvünk napját, a szaktanárok szép műsort szerveztek, a diákok szavaltak, minden felemelő volt. Csak akkor döbbentem le, amikor előadás után iskolám diákjai egymást közt románul beszéltek, akár a szünetekben is. Bármennyire értékes, művészi műsorokat, előadásokat szerveztem, a magyar nyelvet a szünetekben sem tudtam meghonosítani – az elődeim erre nem is törekedtek –, így minden folyt az örökölt kerékvágásban. A magyar nyelv keleti végvára Bukarest, ahol már csak a temetőben, a fejfákon fog még magyar név szerepelni. (Az első hivatalos népszámláláskor, 1930-ban 25 ezer magyart találtak a hétszázezres városban, de az csupán legenda, hogy valamikor Bukarest lett volna „legnagyobb magyar város”.)
Verespatak a múlt század elején
Az idén a világ egyik legeldugodtabb falvában akartuk megünnepelni a magyar nyelv napját, ezért a brassói Korona Rádió szerkesztője, Kökösi Attila, technikusa, Csiki Edmond és jómagam november 14-én a Fehér megyei Verespatakra (Roșia Montană, Goldbach, Alburnus Maior) utaztunk. Kökösi már kétszer volt Verespatakon, ott ismerte meg Pálfi Árpád unitárius lelkészt, és ő ajánlotta, hogy ott, az unitárius templomban tartott istentisztelet legyen anyanyelvünk ünnepe. Pálfi tiszteletes Topánfalván (Cîmpeni) lakik, onnan ingázik minden vasárnap Verespatakra, hogy megtartsa az istentiszteletet. Így ott vettük fel a lelkészt, aki útközben élő lexikonként tárta fel Verespatak történetét.
Európa legértékesebb és legnagyobb mennyiségű aranytartaléka itt található. A csodálatos szkíta aranyékszerek egy része is az itt nyert aranyból készült, jó lenne tudni azt, hogy ők hogyan nevezték ezt a helyiséget. Hérodotosz, a nagy görög történetíró megjegyzi, hogy Kr. e. 550–450 körül a szkíta-agathürszoszok és geto-dahák az első lakói ezeknek a területeknek, akik aranyat és ezüstöt mostak a Maros és Aranyos folyókból. Traianus alatt a római birodalom is jónak látta meghódítani ezt a vidéket, Alburnus Maior névre keresztelni, és kiteljesíteni immár az itteni aranybányászatot. A római időkből fennmaradt labirintusszerű bányafolyosó-rendszer ma is látogatható, a bányamúzeumba 150 lépcső vezet le. A felszínen az aranyfeldolgozás eszközein lehet elgondolkozni, különösek az aranytartalmú érc aprítására szolgáló aranyzúzó malmok. A település és a bánya védműve volt az Alburnus Maior római vár, ami a Várdombon található, hasonlóan itt találhatók a római kori bányák maradványai. 1854-ben folytatott régészeti feltárások során 25 viasztáblát találtak, a XVIII-as számún a 131. január 6-i dátum szerepel, valamint az Alburnus Maior megnevezés. Ezek a 131–167 között írt dáciai emlékek számítottak a római kurzíva legrégibb változatainak. Írásukat Hans Ferdinand Massmann (1797–1874) müncheni germanista professzor fejtette meg Libellus aurarius sive tabulae ceratae et antiquissimae et unicae Romanae in fodina auraria apud Abrudbanyam oppidum Transylvaniae nuper repertae (Lipcse, 1841) című munkájában. A régebbi bányászházak falaiban sok római kő van befalazva, de a mostani elhagyott egykori bányászházak falaiban is láttunk római köveket. Az egymáshoz kapcsolt hárs fatáblák a római kori adás-vételi szerződések, az egyiken Verespatakot a pirusták falujának nevezik. A pirusták Dalmáciából kerültek ide mint híres bányászok (de ismert tengeri kalózok is voltak). A római bányaigazgatás székhelye Ampelum (Zalatna) volt, és ennek köszönhette, hogy Septimus Severustól megkapta a városi jogot. A bányákat egy nemesi származású bányaigazgató, procurator Augusti aurariarum vezette. A Verespatakról származó leletekből Téglás Gábor (1848–1916) dévai tanár rekonstruálta a római bányászat technikáját (akinek ma a dévai magyar gimnázium a nevét viseli). A rómaiak a 170 éves ittlétük alatt 500 tonna aranyat, kétszer ennyi ezüstöt bányásztak. Kr. u. 271-ben kivonulnak Dáciából, a római bányászat nyomai halványultak. Újabb jelentős bányászat emlékei sem az Erdélyi-érchegységből, sem máshonnan Erdélyből nem kerültek elő a magyarok Kárpát-medencei visszatelepülése előtt.
Az Árpád-kori Magyarország gazdaságának egyik alapja az arany volt, de a hézagos oklevelek nem szólnak ebből az időből az Erdélyi-érchegység aranyáról, egyedül Óradnát említik. Egy 1525-ből származó irat még csak a „Vörös patak vízéről” szól, de már említi, hogy ott érczúzó malmok működnek. Verespatak fellendülésében óriási ugrás következett be, amikor 1746-ban a kincstár megnyitotta a Várhegy aljában a Szentháromság-, majd 1769-ben a Mária Mennybemenetele-nevű tárnát, ezzel indult el a mélyművelésű bányászat. 1710-ben e bányavidék 63 kg aranyat termelt, 1842-ben 1007 kg-ot, ami egyenlő volt Európa összes többi aranytermelésével, 1847-ben pedig 1060 kg, 1909-ben majdnem az előző évek duplája volt a termelés. A megélénkült ipari bányászatnak szakemberekre volt szüksége, így indult be Verespatakon a bányászati szakképzés, aminek Trianon véget vetett. A birodalomváltás eltávolította a magyar szakembereket, és igyekezett a magyar kisvállalkozókat csődbe juttatni. 1948 nyarán a proletár diktatúra tulajdonába vette az összes bányát, elkezdődött a tervgazdálkodás. Kremnitzky Jakab (1828–1904), Gesell Sándor (1839–1919), Pálfy Mór (1871–1930) világhírű munkáikban foglalkoztak Verespatak földtanával, ércteleptanával. Itt 1970-ig csak földalatti kitermelés folyt, 1984-től 2006-ig, a bánya bezárásáig a bányászat kizárólag felszíni fejtéssel történt.
1784. november 7-én a Horea parasztvezér és az ortodox pópák által feltüzelt mócok feldúlták Verespatakot, felkoncolták a nem román lakosságot. Verespatakon és Abrudbányán egy néhánynak úgy kegyelmeztek meg, ha azok áttérnek a görögkeleti vallásra, ezt a túlélést vállalta 65 római katolikus, 468 református, 41 lutheránus és 548 unitárius. Avram Iancu fellázított mócai 1849. május 8-án felégették a várost, a magyar lakosságot lemészárolták. S mégis, 1910-ben a háromezer lakos fele még mindig magyar volt Alsó-Fehér vármegye Verespataki járásának székhelyén. 1992-ben társközségeivel együtt 4146 lakosából 3808 román, 228 cigány, 104 magyar és 6 német volt. Tíz évvel ezelőtt már csak 618 lakost számoltak meg Verespatakon, közülük ötöt (!) írtak be magyarnak.
Egykor mindenkinek volt egy bányarészlege errefelé, a tiszta aranyat 1948-ig Abrudbányára vitték, ott vásárolta fel a bank. Utána a Detonata nevű híres vendéglőben megittak egy féldecit az egészségükre, néha többet is…
Régi aranyörlő malom
A 18. századtól főleg sváb bányászokat telepítettek Verspatakra, akik részére 1757-ben szerveztek katolikus egyházközséget. A gazdagodó, gyarapodó katolikusok 1763-ban elszakadtak Abrudbányától, Mária Terézia elrendelte, hogy önálló plébániát szervezhetnek. A kincstár anyagi segítségével és közadakozásból 1783-ban elkezdték a templom építését. Aztán jöttek Horea, majd Avram Iancu bandái, felégették, ami addig épült, 1867-re tudták csak befejezni az új templomot. 1998-ig a plébániának helyben lakó plébánosa volt, azóta Gyulafehérváron tevékenykedő papok kapnak felváltva hétvégi megbízást.
A római katolikus templom a temetőben áll, Fogarassy Mihály püspök szentelte fel Szent László magyar király tiszteletére 1867. szeptember 10-én. Tornyában két hatalmas, magyar feliratokat viselő harang lakik. Minden év július 26-án tartják az „örökös szentségimádási napot”. A templom körül rengeteg sír, mindenhol magyar nevek. Kőbe vésett bizonyítékok arra, hogy valaha ez a település magyar volt. Friss virág van Moldován Lajos (1844–1889) gyógyszerész síremlékén. Az első világháború éveiből rengetek öntöttvas és kovácsoltvas sírjel maradt fenn, mai szemmel nézve is igazi mestermunkák. Grüber (Vilmos, Gyula) bányatulajdonosok sírjai is itt találhatók, őket a szovjetek 1945-ben Donbaszba deportálták, szerencsére túlélték, és hazajöhettek. Több Székely család sírhelye is itt van, a telep híres emberei voltak, akárcsak a Bereczki és Jánky családok, de itt található Dregán János bányatulajdonos sírja is. A három templom közül a legjobb állapotban a katolikus templom található, az épületet a Gold Corporation pénzéből újították fel. Vasárnaponként Gyulafehérvárról jár ide kétnyelvű misét tartani dr. Lukács Róbert Imre egyetemi teológiai tanár az alig húszlelkes, elrománosodott katolikus közösségnek.
A református templom
A református egyház keletkezésének ideje Verespatakon az 1650-es évekre tehető, 1763-ban nagyszámú református bányász került ide, de számuk csak a 19. század közepére érte el azt az arányt, amely szükséges volt a templomépítéshez, addig Abrudbánya mint anyaegyház látta el az 1840-ben létesült Verespatak leányegyház gondozását. Benkő András lelkészsége alatt, Szabó István abrudbányai gondnok kezdeményezésére 1847-ben megépült Verespatakán a református templom, és létrejött az önálló anyaegyház. Az építéshez a legtöbb adományt az Ebergényi családok adták. Székely Sámuel és Borbála két harangot hozatott a saját költségén. Az 1849-es móc támadást, megsínylette az istenháza is, a túlélők csak 1888-ban tudták felszentelni templomukat. Az 1870-es évekig az abrudbányai Basa István járt ki Verespatakra, az akkor alig 32 lelket számláló kálvinista gyülekezetbe. A templom kőből és téglából épült, hossza 16 m, szélessége 8 m, a torony magassága 25 m.
Sajnos 2013. március 30-án bezárták a verespataki református templomot. Ladányi Sándor abrudbányai lelkész magyar állami pénzen próbálja feljavítani mind a templomot, mind a múlt században épült, mára romossá vált parókiát is. Az 1970-es években 13 lelket számlált a gyülekezet, az 1992-es vizitáció során csak négy református fogadta Csiha Kálmán püspököt. Református lélek csak egy maradt mára: Farc Matisek Aranka, akinek a férje román rendőr volt, és aki maga is Abrudbányán lakik. Évről évre egyre több magyar turista érkezik, akiket vagy a lelkész, vagy Kopenetz Loránd főgondnok vezet végig a településen. A paplak vendégházzá alakulna, erre elnyerték a Román Örökségvédelmi Hivatal anyagi támogatását. A görögkatolikus parókiát is felújítják. Csak a minőségi turizmusban látja a református egyház a jövőjét itt. A reformátusoknak nincs saját temetőjük, a telep köztemetőibe temetkeztek. Ide vannak temetve az Ebergényi családok felmenői. Az egykori ősök nemesi származásúak, szétszóródtak az egész világban. Mexikóvárosban a legenda szerint létezik egy Ebergényi nevű utca, a latin-amerikai országban több jeles személyiség viseli e nevet…
Az unitárius templom
Az unitáriusok középkori templomáról nincs adat, azonban a verespataki unitárius egyház püspöklátogatási könyve első három lapja szerint 1568-tól unitárius egyházat szerveznek, s abban a korban ez csak katolikus hívekből jöhetett létre. A verespataki eklézsia az abrudbányainak volt filiája, 1715. április 24-ig a verespataki hívekhez Abrudbányáról jártak ki a belső emberek. Ekkor az abrudbányai tanító, laborfalvi Berde Pál mint lévita Verespatakra került. A zsinat 1737-ben elhatározta, hogy Verespataknak is lehet felszentelt papja, de függjön Abdrudbányától. Verespatakon csak fából készült imaház volt. Első papja 1748-ban Szankovich Izsák volt, a második Bakó István (1764–1774). Az egyháznak puskapor-árusítási joga is volt. A jelenleg is meglévő szép kőtemplom építéséhez 1790-ben fogtak hozzá, és 1796-ban szentelték fel. Horea és Avram Iancu rombolását, az unitárius hívek lemészárlását az itteniek sem kerülték el. A rombolás és felégetés után, 1851-ben újraépítette a templomot Székely Jakab verespataki bányatulajdonos. Az úrasztala 1877-ből datálható, 1862-ből származik Takácsy Ignác marosvásárhelyi orgonakészítő mester hangszere. Ő összesen 79 templomi orgonát készített, többek közt Dicsőszentmártonnak is. 1985-ben a torockói származású Eckhardt János, aki Verespatak borbélya volt, Imre fiával együtt faragták a templom díszeit. A templom mellett volt a lakásuk, most a templom melletti temetőben nyugszanak.
Az istenháza értékes belső bútorzattal rendelkezik. Egykori két harangja közül csak az egyik úszta meg a súlya miatt a mócok pusztítását 1849-ben. A kisebbiket, amelyik súlya 480 kg volt, azt kidobták a toronyból, és a bucsonyi görögkatolikus templomig meg sem álltak vele a rablók. Ott szolgált, ahol a Budapesten két oklevelet is szerzett Ion Agârbiceanu volt a görögkatolikus pap, akinek jámbor írásaival etettek minket az iskolában. A nagyobb harang másfél tonnás, a kolozsvári Andrásofszky fivérek öntötték 1863-ban, 3 kg aranyat is felhasználva. A bejárat fölött emléktáblán olvashatjuk az első világháborúban meghalt unitárius hősök nevét (a legtöbbjük Székely), és azt, hogy Iancu hada 182 unitáriust mészárolt le. 1938-ban 263 unitárius lélek volt nyilvántartva, ma csak 12. Az unitárius temető a templom körül van, itt nyugszanak Székely Jakab (1849) bányamérnök, Székely Béla és János Marosvásárhelyre származott orvosok, Székely Árpád, a Ravai és Drumus család tagjai…
1976-ban Ceauşescu a Nemzetközi Valutaalaptól kölcsönkapott 11 milliárd dollárért Verespatak nemesfémjei mellett a hadiiparnak oly szükséges gallium-, germánium-, molibdén-, titán-, vanádium-, wolfram- és urániumkészletekkel kezeskedett. Ami igazi ritkaság Verespatakon, az a monoatomikus arany. A monoatomikus elemek olyan elemek, amelyek egyetlen atomként stabilak. A diktátor a lakosság életminőségének a rovására 1985-ben kifizette az államadósságot, ami meglepte a kölcsönzőket, hisz ők a kezeskedés fejében szerették volna az itteni kincseket kitermelni. A diktátor gyorsan felfejlesztett a bányászatot, és több mint 40 tonna aranyat exportált Svájcba és Angliába. Folytatva ezt a tempót, 1988-ra 18 milliárd nyereséget hozott Verespatak az országnak, ami a rendszerváltás után pillanatok alatt eltűnt…
A Kanadában alapított Gabriel Resources (GR) Ltd. 1997-ben kötött koncessziós szerződést a román állammal, Verespatakon és környékén a Gold Corporation Európa legnagyobb külszíni aranybányáját akarta megnyitni, ahol vitatott ciántechnológiával nyertek volna ki 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt. Ők a borsabányai „bizniszkötő”, Frank Timiş kapcsolataival érkeztek ide. Ha a befektető megvalósítja a kitűzött célját, e gyönyörű tájak eltűnnek. Egy évtized múlva egy hatalmas gödör lesz, tele maradványokkal, amelyek az egész Erdélyi-szigethegység területét szennyezni fogják. Ettől a naptól Verespataknak átok lett az arany. Jézus a hegyi beszédében ezt mondta a tanítványainak: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincset a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is.”
A kálvinista paplak
2013-ban nagyszabású tüntetések robbantak ki a beruházás ellen Romániában, ezért a parlament 2014-ben elutasította a törvénytervezetet. Verespatakon ötven ingatlan falára került fel az Országos Örökségvédelmi Hivatal műemléképület-jelző táblája. Sok közülük romos állapotban van, de egy részüket a Roşia Montană Gold Corporation felújította. A kanadai cég 17 millió eurót költött a településen, de a beruházás abbamaradt. Alkalmazottjait elbocsájtotta, az általa megvásárolt lakások egy része hosszú évek óta üresen áll, másik része már romhalmaz. 2006-ban bezárták az állami bányát, ahol addig négy műszakban dolgoztak. Nem volt sztrájk, az emberek megkapták a végkielégítést. A bányaprojekt ellen felemelték szavukat és állást is foglaltak a magyar történelmi egyházak, a Román Tudományos Akadémia és több mint ezer kutató a világ minden részéről, nemkülönben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és annak elnöke, Tőkés László európai parlamenti képviselő. A Mentsétek meg Verespatakot kampánynak szüksége volt egy közvetítő fórumra, és így Stefania Roth létrehozta 2004-ben a Szénafesztivált (FânFest), amit minden év augusztusában több ezer ember részvételével tartanak meg, és az élet és folytonosság ünnepének tartják. Az elsőt Pálfi Árpád segítségével az unitárius templom körüli területen tartották. A Szénafesztivál idejére az egész Verespatak egy óriási színpaddá változik, az udvarok előadások és aktivista megmozdulások helyszínévé, a házak kiállítótermekké, a tisztások koncerttérré alakulnak. Stefania Roth angol-német származású hölgy, a Világbank egyik közgazdásza, a Kolumbiában kapott nemzetközi díjának értékét ennek a mozgalomnak ajánlotta fel.
2014. október 5-én avatták fel a Kolozs-Tordai Unitárius Egyházkör gyülekezeteinek képviselői az összefogás kopjafáját Verespatakon. A lakosság nagy része elfogadta a busás kielégítést, eladták házukat, és más vidékre költöztek. A kiköltözöttek egy része halottait is magával vitte Gyulafehérvárra, Kolozsvárra, Besztercére, sőt Jászvásárba is. Székely József azon unitáriusok közé tartozott, akit a lelkész egyszer eltemetett 1992. december 4-én, majd 2004-ben kihantolt. Az unitáriusoknál nincs kihantolási szertartás, Szabó Árpád akkori püspök Pálfi Árpád lelkészre hagyta, hogy találjon rá megoldást. Azóta hat kihantolást celebrált. Volt, aki örült a pénznek, az új háznak, de a szülőföldről távozók egy része képtelen volt alkalmazkodni, önkezűleg vetettek véget életüknek. Az ortodox egyház ezeket nem temeti el, így az öngyilkosságba menekülőknek, nemzetiségüktől és vallásuktól függetlenül, mind Pálfi Árpád unitárius lelkész adja meg a végtisztességet Azt mondják Verespatakon, hogy ma a temetőben minden halottnak ára van.
2021-ben Verespatak az UNESCO-listára került, az ügyért a legtöbbet Vasile Apostol bukaresti építész tett. Először 1996-ban szervezett nyári tábort műépítész hallgattók számára, azóta folyamatos az egyetemisták jelenléte. 2012-ben indították el a „Fogadj örökbe egy verespataki házat” nevű programot, melynek célja önkéntesekkel és adományokkal felújítani a falu épített örökségének egy részét.
Pálfi Árpád
A tiszteletes elmondása szerint a faluban az önkéntesek mellett már dolgoztak Károly brit trónörökös és Placido Domingo emberei is. Az unitárius templom restaurálását díjmentesen felvállalta a bányavállalat, a lelkésznek házat ajánlott Kolozsváron, terepjárót és Kolozsvár környékén állást is, de ő hivatalosan tájékoztatta a kanadaiakat, hogy ameddig egyetlen híve is van, a templomot nem adja fel. Nagy László, az unitárius egyház főjegyzője Pálfi Árpád lelkészt Verespatak utolsó mohikánjának tartja.
Mária Terézia rendeletére 1745-ben a Verespatak fölötti hegyekben tíz mesterséges tó épült. Ezek közül a leghíresebb a Fenyves-tó, mely az egyik völgyben fekszik, 850 m tengerszint feletti magasságon. Területe 0,8 hektár, a gátat agyagból, földből és kőből építették, mélysége 4 m. Innen a láthatárt a Kernik-hegy zárja.
Közben megérkeztünk Verespatakra, de még az istentiszteletig van egy óra. Így a tiszteletes bemutatja az egykori magyar Verespatak nevezetességeit. Megnézzük az omladozó egykori Jókai-házat, ahol az író szokott volt nyaralni. Ez a ház egy Dávid Ferenc nevű verespataki lakos tulajdona volt, magyarként nem tudott magyarul, de 1976-ban „magyarkodásáért” elzárták. Jókai Mór Az arany emberben ezt írja: „Az ér kövét aztán különválogatják, osztályozzák, a dúsabb a száraz kallóba kerül, a soványabb a nedves kallóba; azt lisztté törik, rostálják, szitálják; egész Verespatak hosszában ott kótognak a víz hajtotta gépek, mik az aranyat a kőtől elválasztják; hosszú teknők, válúk fenekén marad lenn a drága érc, a tört iszapot vermekbe csalogatják; „csapda”, „tűzhely”, „színpad” a neveik, amiken keresztül kell mennie; még ekkor sem hisznek neki, higany közé bocsátják, nagy hordókban aranyőrlő malmok azt a higannyal összekeverik, míg a higany az utolsó aranyporszemet is felveszi magába. Akkor a higanyt nagy szarvasbőr zacskóba töltik, kipréselik, a higany keresztülhatol a bőr pórusain, s az arany ott marad a zacskó fenekén, mint fénytelen sárga por. Azt viszi minden szombaton beváltani Gyula-Fehérvárra a Csetátye Máre körül aranyásó munkás.”
Az egykori magyar iskola
E városkában most 500-an laknak, többnyire vegyes családok vagy azok leszármazottjai. A bejárati útnál van a háza Mihăița Gritta olasz származású dúsgazdag bányatulajdonos hölgynek, aki a Verespatakon kívüli környéken 7 iskolát és 7 ortodox templomot építtetett a mócoknak. Az aranybányászat virágkorában a főtéren 17 kocsma, 10 cukrászda és nagyon sok bordélyház működött. A szűk utcák és a házak kinézete nagyon hasonlít a torockói rendszerre. Verespatak és Torockó testvér bányavárosok, jöttek-mentek ide-oda a bányászok. Verespatakon a házak körüli kőkerítés neve: maur. A „Szicília” utcában 1–4. osztályos magyar iskola működött, 1956-an szüntették meg. Ugyanebben az utcában van az unitárius parókia. Német elemi iskola is működött. Székely László unitárius lelkészt a magyar forradalom után, 1958-ban elzárták, a Duna-deltában vágta évekig a nádat. Édesanyjának a sírja a templom előtt van. Híres ház a Henzel Károly egykori üzletemberé, aki vegyesboltot működtetett. Az egykori Buzdugán István bányamérnök háza is műemlék. Az unitárius parókia is a Szicília utcában van, a sarkon pedig az unitárius harangozó egykori háza áll, ahol Eckhardt Imre lakott. Neider Anna (1841) háza is emlékhely. Itt van Kovács László háza, róla azt kell tudni, hogy Josip Broz Tito (1892–1980) jugoszláv diktátor fényképésze lett. Verespatakon horvátok, szerbek, lengyelek is laktak a magyarok és a németek mellett. Zlaczky Kálmán lengyel származású cipész volt, művészi szinten gyakorolta mesterségét. Az egykori Ajtay Szálloda helyett egy tömbház épült. Megvan még az egykori Kaszinó, ami Barta János tulajdona volt. Szintén az ő tulajdona volt a kolozsvári Metropol Szálloda is. Az 1948-as államosítás után New Yorkba emigrált. A kolozsvári születésű özvegye Földes Etelka 1997-ben hazajött Verespatakra, hogy visszaigényelje a kaszinót, de sajnos hirtelen meghalt. Ő amúgy a híres amerikai színész- és énekesnő, Liza Minnelli pedikűröse volt. Egyik fiuk fogorvos volt Amerikában, akinek Henry Kissinger is páciense volt, a politikus egyszer épp a rendelőbe indult, amikor a fogászat felrobbant…
Verespatakon filmet forgatott Bencze Ferenc, valamint Gáspár Imola. Pálfi Árpád lelkésszel nemzetközi újságok is készítettek interjút, mint a Washington Post, Hamburger Wochenblatt, Süddeutsche Zeitung, Neue Zürcher Zeitung, Corriere Roma, és magyarországi sajtóban is sokat szerepelt. Akárcsak a Duna TV-ben, meg a romániai magyar adásokban, Kötő József és B. Nagy Veronika műsoraiban. Lelkészünk szomorúan mondja, hogy húsz évvel ezelőtt volt az utolsó keresztelés, azóta csak temetés van.
Ebben a házban nyaralt egykor Jókai Mór
11 óra előtt tíz perccel Pálfi Árpád tiszteletes felmegy a toronyba, és elkezd harangozni, közben telefonon beszél a Strasbourban élő orvos lányával. Ebben a templomban a tiszteletes a mindenes, kántor is, takarítástól festésig mindent ő csinál. Lelkészünk ezt mondta: „Az itteni vitéz székelyek nem ismerik az anyanyelvüket. Néhány vasárnapi istentisztelet és egy pár temetés után rájöttem, hogy az egybegyűltek ugyan zengik a zsoltárokat, de nem értik a prédikációt. Amikor 1976 őszén megdicsértem az egyik idős hívemet, mondván, hogy milyen szépen énekelt János bácsi, az öreg meglepődve nézett rám, és azt mondta: Ce spui, domnule părinte? Öt évtized alatt egyszer bozgoroztak le, azt is egy Székely Ákos nevű, magát románnak való atyafi tette. Be kellett húznom egyet neki, hogy megtudja, mit jelent egy erdélyi magyar számára a bozgor szó.” Ma, az anyanyelv ünnepén kemény viccnek számítana…
Lassan megjelennek az unitárius hívek: Cornea Zeno (aki ortodox, de, aki otthagyta egyházát, mert az üzletelt a kanadaikkal, felesége, Mária unitárius), Ghiurițan Cornea Roxana (a topánfalvi kórház jogtanácsosa), Ghiurițan Rareş (ő fújtatja az orgonát, és néha harangoz), Ravai Ferenc János, na és Bobby, a település egyetlen „unitárius kutyája”, aki a harangszó után rögtön itt van. A hirdetőtáblán a következő egyházi énekek: 14, 193, 24, 312. Felmegy a lelkész az orgonához, és az első éneket énekli. Magyar zsoltár, román prédikáció. A lelkipásztor nemcsak a nyelveket válogatja a templomban, hanem a helyét is. Ingázik az orgona, a szószék és az úrasztala között. Téli fagyok idején is eljátssza az istentiszteletet felvezető három zsoltárt. A szószéken két biblia hever, az egyik magyar, a másik román nyelvű. Az anyanyelvű szentírás még Nagy Domokostól származik, aki 1930–45 között szolgált a faluban, és aki keresztvíz alá tartotta Pálfi Árpádot.
Mi, a három vendég is besegítettünk a zsoltárok éneklésébe, aminek láthatóan örvendett a lelkész. Bobby kutya is megkereste a helyét, és fülét hegyezve figyelte a lelkészt. A hívek mesélik, hogy évente négyszer az unitárius úrvacsora alatt Bobby kutya is becsületesen sorban áll, és magához veszi a megáldott kenyeret. Pálfi Árpád palástjában felmegy a szószékre, lassan átszellemül, érezni, hogy elérte az isteni magaslatot. Igehirdetésébe, mint két egymással fogócskázó akkordban, a Jézusi igazságok fényével keverednek élete tapasztalatai. Engem is megragad ez a varázslat, és mint egy film lepereg előttem Pálfi Árpád eddigi élete. 1951. március 27-én született a Torda melletti Várfalván. Édesapja, Pálfi Károly (1914–2002) asztalos volt, édesanyja, Vargyas Anna (1922–2010) háziasszony. Van egy húga, Piroska, aki 1956-ban, és egy féltestvére, Pálfi Károly, aki 1947-ben született. Vargyas Rozália nagymamája a több mint 30 unokája közül vele foglalkozott a legtöbbet, esténként bibliai történeteket olvasott fel neki. Nagymamája azt álmodta, hogy ez az unokája lelkész lesz. A nyolc osztályt Várfalván végezte. 1965-ben a verespataki Nagy Domokos lelkész konfirmálta. Milyen érdekes a sors keze, majd ő veszi át tőle Verespatakon a parókiát! Nagyenyeden érettségizett 1970-ben. 1968-ban tartották a vallásszabadság napját Várfalván, ahol Kiss Elek püspöknek ő olvasta fel a köszöntőbeszédet, ami édesanyjának is nagy örömére szolgált. Ekkor döntötte el, hogy lelkész lesz. Érettségi után a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar–francia szakára nem vették fel. 1970–72 között sorkatonaként szolgált a Tasnád melletti Szarvadon. Leszerelve pár hónapig szülőfalujában az 5–8. osztályosok nevelője. 1972–76 között a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hallgatója, ahol Erdő János professzor előadásai nagy hatással vannak rá. Az udvarhelyszéki Fenyőkútra és Pálpatakára helyezték, de Dénes György verespataki lelkész Kolozsvárra távozott, így 1976. szeptember 1-től Pálfi Árpád lett Verespatak unitárius lelkésze. 1977. február 6-án feleségül vette Vuzdugán Saroltát, akivel az elemi iskolában osztálytársak voltak. Nem született gyerekük, 1979-ben elváltak. Egykori felesége Marosvásárhelyen végezte az orvosit, most nyugdíjas Kistarcsán. 1981. március 28-án újranősült, feleségül vette a tordatúri Józan Margitot, aki jelenleg nyugdíjas gyógyszerész Topánfalván, az egyetemet meg Marosvásárhelyen végezte. Házasságukat két gyerekkel áldotta meg a teremtő: Pálfi Árpád Levente (1982), aki jelenleg Piskin él – itt született Pálfi Márkus Árpád unokája is –, valamint leánya, Margit Evelin (1985), aki orvosnő Strasbourgban, az egyetemet Kolozsváron végezte. Pálfi Árpád 1974-ben és 1975-ben ünnepi legátus volt Brassóban a torockói születésű Májai Endre unitárius papnál. Ugyanott avatta nagypappá 1981. március 1-én Májai tiszteletes. Oklevelén ez áll: „Mk. 13, 37. Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” És ezt be is tartotta, egy életen át vigyázott Verespatakra, a hitére, a családjára, a közösségére, a templomra.
A római katolikus templom
Lassan, az utolsó énekkel véget ér az istentisztelet, az átszellemült lelkészünk lelépeget a földi valóságba. Mintha egy álomból ébrednék, egy álom, amelyben Verespatak kétezer éve pillanatok alatt lepergett szemeim előtt. Senki se siet haza, a „kis unitárius család” felszabadultan beszélget a templomban, majd a templom előtt, ahonnan az őszi napsütésben a színesen pompázó Verespatak látható és a környéke.
Kérdem lelkészünktől, hogy számára az anyanyelv napján mi volt a legnagyobb élménye. Ezt felelte csillogó szemekkel Pálfi Árpád: „2019. december 5-én Kökösi Attila elhozta templomunkba Felvidékről Vadkerti Imre nemzetirock-énekest, aki Zsapka Attila és Sipos Dávid zenésztársaival megtartotta a Mennyből az angyal című jótékonysági koncertet, amelyen minden jelenlevőt megajándékoztak egy CD-vel. A mély érzelmű magyar énekek, valamint a sokat mondó szöveg annyira felkavarta a híveket, hogy mindenkiből feltört a sírás. És akkor történt egy csoda, Cornea Zeno tiszta ortodox román, akiről mindenki tudta, hogy csak románul beszél, megszólalt csengő magyar nyelven, és hálát adott az Istennek.”
Bencze Mihály / Brassó
