Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) a romániai magyar nemzeti közösség autonómiájáról szervezett tanácskozást január 30-án délután a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem tanácstermében. Az összejövetel a Kós Károly-díj átadásával zárult Katona Ádám, Komlóssy József és Csóti György részére. A Magyar Távirati Iroda Tőkés László: nem szabad feladni az autonómiatervezetek román parlament előtti képviseletének a lehetőségét, valamint Bakk Miklós: az autonómiaközdelem járulékos sikere a Székelyföld fogalom legitimmé válása a román közgondolkodásban című tudósításai alább olvashatók.
Nem szabad feladni az autonómiatervezetek román parlament előtti képviseletének a lehetőségét, hanem komoly következetességgel ki kell állni az ezen az úton való érvényesítés mellett – jelentette ki Tőkés László, az EMNT elnöke a szervezet pénteki autonómiafórumán Nagyváradon.
Az Autonómia és megmaradás – Fórum az erdélyi magyar közösségi autonómia szükségességéről és időszerűségéről című fórumon az EMNT-elnöke közölte: az EMNT-nek és a Székely Nemzeti Tanácsnak (SZNT) is ez a meggyőződése, ezért is javasolták Zakariás Zoltánnak, az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) elnökének Székelyföld autonómiastatútumának ismételt előterjesztését.
A PKE tanácstermében tartott rendezvényen Tőkés László vitaindító előadásában azon meggyőződésének adott hangot, hogy továbbra is a különböző közösségi autonómiák közjogi rendszere biztosíthatja a magyar nemzeti közösség megmaradását és gyarapodását. Emlékeztetett, hogy az EMNT-nek is egyik legfőbb célkitűzése az erdélyi magyar autonómiatörekvések támogatása, melyeknek – megállapítása szerint – jelenleg sem a belföldi, sem a nemzetközi viszonyok nem kedveznek. Felidézte, hogy az EMNT 2025. márciusi küldöttgyűlése is megállapította ezen ügy „kritikus állapotát és az azonnali cselekvés szükségeségét”, és kijelentette, hogy a nagyváradi fórum új fejezetet próbál nyitni az autonómiaküzdelemben.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács léte és tevékenysége már-már ellehetetlenült – jelentette ki a püspök, aki szerint a szervezet válságba került, és ugyanez mondható el az SZNT autonómiaképviseletéről is. Nem vagyunk képesek kimozdulni a holtpontról” – állapította meg.
Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a szervezetek erőfeszítéseket tesznek a kiút megkeresésére, az autonómia ügyének az előmozdítására, az előállt és állandósult válság leküzdésére. „Az önfeladással szemben az a meggyőződés kerekedett felül, hogy az autonómia ügyét nem szabad veszendőbe menni hagynunk. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak továbbra is vállalnia kell, hogy gazdája, éltetője maradjon az erdélyi magyarság eme alapvető fontosságú évszázados nemzeti ügyének” – hangsúlyozta.
Az EMNT elnöke beszédében felidézte a rendszerváltás óta eltelt 35 év történéseit, emlékeztetve, hogy a román titkosszolgálat többnyire nemzetbiztonsági kockázatot látott az erdélyi magyarok autonómiatörekvéseiben. Emlékeztetett a kisebbségi törvény tervének elsikkadására, valamint Székelyföld autonómiastatútumának ismételt elutasítására a román parlamentben.
Rámutatott: januárban döntés született arról, hogy Zakariás Zoltán és Kulcsár-Terza József parlamenti képviselők hatodszor is a bukaresti parlament elé terjesztik az autonómiastatútumot. „Az RMDSZ nem veszi ki részét belőle. Álláspontjuk szerint csak abban az esetben érdemes újból benyújtani, hogyha román részről hajlandóság mutatkozik a statútum elfogadására” – mondta. Hozzátette: ez a hozzáállás beláthatatlan időre tétlenségre kényszerítené az autonómiatanácsokat, az EMNT és SZNT szerint ugyanis nem szabad feladni az autonómiatervezetek parlament előtti képviseletének lehetőségét.
Tőkés László az őshonos kisebbségek jogaira is kitért, hangsúlyozva, hogy ezek ügye jelenleg kedvezőtlen megítélésben részesül Európában, visszaesés tapasztalható a kérdésben. „Az Európai Bizottság érzéketlenül és mostoha módon kezeli a kisebbségi ügyeket, hogy a közösségi jogokról, autonómiáról ne is beszéljünk” – jelentette ki. Úgy értékelt: alternatívaként a 46 tagú regionális nemzetközi szervezet, az Európa Tanács kínál kibontakozási lehetőséget az őshonos kisebbségi jogvédelem számára.
Rámutatott: miközben Romániában az autonómiatörekvések áthatolhatatlannak tűnő totális ellenállásba ütköznek, európai viszonylatban sem lehet semmi jóra számítani. Ugyanakkor az erdélyi magyarok megosztottsága és akcióegységének hiánya is akadály. Ebből a totális tehetetlenségi állapotból kellene megtalálni a kiutat – fogalmazott Tőkés.
Úgy vélte, hogy a konfliktusokkal tűzdelt jelenlegi nemzetközi politikai viszonyok közepette az ún. Gross-jelentésben az Andreas Gross svájci képviselő által javasolt konszenzusos alapon létrehozandó területi és kulturális autonómiák létesítése lehet a reális alternatíva és kitörési pont.
Az EMNT elnöke szerint kívánatos lenne ennek alapján véget vetni az egyes államokon belüli kisebbségi-többségi konfliktusoknak. A Gross-féle konfliktusmegelőzés módszerével békés, tárgyalásos úton kellene rendezni az ukrajnai román iskolák helyzetét, a Benes-dekrétumok körül kialakult szlovákiai konfliktus ügyét, vagy a romániai szélsőséges magyarellenességből fakadó etnikai konfliktusokat – zárta beszédét Tőkés László.
*
Bár az erdélyi magyar autonómiaküzdelem nem érte el célját, több “járulékos sikere” is van, ezek egyike a Székelyföld fogalom legitimmé válása, mely éppen a román politikum folyamatos tagadása által került be a román közgondolkodásba – mondta Bakk Miklós politológus, egyetemi oktató pénteken Nagyváradon.
Az egyetemi oktató, a TEUS transzilvanista egyesület alapító tagja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által szervezett autonómiafórumon vett részt. Az autonómiatörekvések esélyei változó világunkban című panelbeszélgetésen az autonómiaküzdelem eddigi sikereit és sikertelenségeit vázolta. Hangsúlyozta: utóbbiak is hasznosak voltak, mivel kijelöltek egy „tanösvényt”.
A megfogalmazása szerint „kollaterális sikerek” között említette a székely zászló közösségi jelképként való elfogadását, valamint a Székelyföld fogalom legitimmé válását is. Kollaterális (járulékos) sikernek nevezte azt is, hogy a regionális témát sikerült az európai polgári kezdeményezések szintjére emelni, még ha kevés is az esély az elfogadására. Úgy vélte, még ha az eddigi törekvések sikertelenek is voltak, általuk sikerült a területi status quo-t fenntartani. „Mert bár autonómiával nem rendelkezünk, de a területi közigazgatási rendszerünkben léteznek azok a bástyák – itt elsősorban a székely megyékre gondolok –, amelyeknek az elvesztése nagyon fájdalmas és történelmileg rossz kihatású dolog lenne” – fogalmazott Bakk Miklós.
Úgy értékelt: az autonómia támogatói fordulóponthoz érkeztek: a világrend átalakulása miatt felmerül a kérdés, hogy mi lesz a kisebbségi jogokkal. „A mi törekvésünk beszorult egy birodalmi és nemzetállami logika közötti kohézióba, igazából egyik logika sem tudja maximálisan támogatni” – mutatott rá.
Az autonómiatörekvéseket ennek ellenére fenn kell tartani – mondta –, mivel fontos a kontinuitás, de új lépések is kellenek: újra kell gondolni a mozgalmi eszköztárat, és meglátása szerint megújításra szorul a román–magyar párbeszéd is.
A moderátori szerepet ellátó Mátis Jenő, az EMNT alelnöke arra kereste a választ, hogy jelenleg mekkora az esélye az autonómiatervezetek elfogadásának. Zakariás Zoltán parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) elnöke a leglényegesebb szempontnak azt nevezte, hogy az autonómiamozgalom képviselői mennyire tudják fenntartani ezt a kérdést a közbeszédben. Mint fogalmazott, itt egy szerinte téves logika nyert teret, miszerint ha 35 év alatt nem történt előrelépés a kérdésben, nem kell többet foglalkozni vele. „Pontosan ennek az ellenkezőjét valljuk mi” – mondta, és felidézte, hogy az EMSZ országos választmánya tavaly októberben úgy döntött, kezdeményezi Székelyföld autonómiastatútumának újbóli beterjesztését a román parlamentbe, valamint a kulturális autonómiatervezetek beterjesztését is.
Arról is döntés született – mondta –, hogy a területi és a kulturális autonómia tervezeteit külön-külön fogják előterjeszteni, hogy ne gyengítsék egymás elfogadásának esélyeit. Utóbbi esetében a többi romániai nemzeti kisebbség támogatására is számítottak, de ezek a kis lélekszámuk és a román társadalomba való túlzott integrációjuk miatt nem mutattak hajlandóságot erre – mondta.
Izsák Balázs mérnök, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kijelentette: el kell végezni az eddigi öt elutasító szakvéleményezés elemzését, majd szembesíteni vele a román közvéleményt, mielőtt még egy újabb születne. Az SZNT elnöke a nemzeti régiók európai polgári kezdeményezésének elutasítását is részletezte, rámutatva: a közösségi jogérvényesítés egy permanens küzdelem.
Szilágyi Zsolt politológus, az Európai Szabad Szövetség alelnöke, az EMSZ kül- és nemzetpolitikai kabinetjének vezetője hangsúlyozta, hogy az önrendelkezés, önkormányzás, autonómia Erdélyben legitim gondolat, függetlenül attól, hogy az aktuális bukaresti vagy budapesti kormányzat támogatja-e vagy sem. Aláhúzta: az autonómiaharc folytatása Kós Károly örökségének a felvállalása, mely Trianon óta aktuális. Meglátása szerint a feszültséget nem az autonómiaigény kinyilvánítása okozza, hanem az, hogy a román kormányzat elutasítja a párbeszédet erről. Rámutatott: az autonómia támogatottságát valójában azzal lehetne lemérni, ha referendumot szerveznének a kérdésről.
A fórumon Mozgástér és lehetőségek címmel is zajlott panelbeszélgetés, majd átadták az EMNT Kós Károly-díját. Az erdélyi magyarság, valamint az önrendelkezés eszméjének kitartó képviseletéért járó kitüntetést idén Csóti György, Katona Ádám és Komlóssy József vehette át.
