Iskolákban házalnak az RMDSZ-es politikusok a nyolcadikos román tesztkönyvvel, a diákokat pedig statisztáknak használják címmel számolt be a Transtelex portál a kisebbik román kormánypárt újabb törvényszegéséről. A romániai jogszabályok tiltják pártok kampányolását a tanintézetekben.
Román tesztgyűjteményt kaptak a magyar nyolcadikosok, a kezdeményezés azonban gyorsan politikai imázsépítéssé silányult. Székelyföldtől a Partiumig politikusok hada vonult be az osztálytermekbe, hogy az ingyenes osztogatás közben gyermekarcokkal gyűjtsenek lájkokat. A kiadvány több szinten is kérdéseket vet fel: didaktikai szempontból inkább vizsgasémákat gyakoroltat, mint valódi nyelvi kompetenciát fejleszt; intézményi szinten párthálózaton keresztül terjesztik azt, ami elvileg az iskola ügye lenne; kommunikációs szinten pedig politikusok járják vele az osztálytermeket, és gyerekek arcával dokumentálják a „segítséget”.
Az RMDSZ nemrég jelentette be, hogy új, ingyenes felkészítő tesztgyűjteménnyel segíti az országos vizsgára készülő magyar diákokat. A 30 vizsgajellegű feladatsort, részletes javítókulcsot és kidolgozott érvelő szövegeket tartalmazó kiadványt a Kisebbségi Oktatási Államtitkársággal és román szakos pedagógusokkal közösen dolgozták ki, de arról nem szóltak a közlemények, hogy kinek a részéről merült fel az igény erre, hiszen a tankönyvpiacon már voltak bejáratott kiadványok, amiket használtak a diákok, ráadásul a jelen kötet is elérhető volt már az interneten a tavaly óta. Kinyomtatása, terjesztése valaki(k)nek bizonyára jó üzlet, senkit sem lepne meg, ha kiderülne: RMDSZ-politikusok zsebébe megy az állami megrendelés teljesítésének ellenértéke…
A román Oktatási és Kutatási Minisztérium által is jóváhagyott segédanyag kiszállítása az RMDSZ területi szervezeteinek „közvetítésével” folyik.
A Transtelex a továbbiakban górcső alá vette a kiadványt, s kiderült: tucatjával lógnak ki lólábak a könyvből. Egy lényeges megállapítás: a kötet egészének szerkezete azt sugallja, hogy nem a nyelvvel való szabad bánásmód és kompetenciafejlesztés a cél, hanem a vizsgafeladat minél hatékonyabb letudása. A kötet tulajdonképpen az adott és aktuális vizsgarendszerhez igazodó teljesítményt optimalizálva készre csomagolt válaszokat ad a diákoknak, akik azokat bemagolják, és majd a vizsgán mechanikusan reprodukálják. A „segédkönyv” nem a nyelvi önállóság irányába tol, hanem egy beszűkített pályára terel: azt sugallja, hogy létezik egy helyes, pontszerző gondolatmenet, amelyhez igazodni kell. A diák megtanulja, hogyan kell felépíteni egy bekezdést, hová szúrja be a tételmondatot, de közben háttérbe szorul az a kérdés, hogy valóban érti-e, amit ír, és képes-e más kontextusban, más témáról, más elvárások mentén is működőképes szöveget alkotni.
Tehát úgy tűnik, hogy már a román nyelv idegen nyelvként való tanulását is feladta az oktatásügyi államtitkárság, és inkább megoldásmintákat gyakoroltat be a diákokkal, mert nem bízik abban, hogy az új tanterv, a csökkentett elvárások, a diákbarát tételek mellett képesek a magyar nyolcadikosok megugrani a román vizsgát.
Mint kiderült, az RMDSZ fércmunkájával, mutyijával állunk szemben: ezt az agyonreklámozott kiadványt saját infrastruktúrával állította elő, házon belül, és saját hálózatán keresztül juttatta el az iskolákba a párt. A politikusok pedig nemhogy átengedték volna a terepet az oktatási szakembereknek, miután a kiadvány elkészült, hanem inkább igyekeztek minél látványosabban azonosulni vele és saját kommunikációjuk részévé tenni. Ennek következménye lett az, hogy a diákok a politikusok imázsépítésének biodíszleteivé váltak.
A továbbiakban arról cikkeznek, amire elöljáróban utaltunk: az iskola is kampányhelyszínné vált. Mert nemcsak didaktikai szempontból kérdéses, hogy mit akarnak ezzel a tesztkönyvvel üzenni a szakpolitikusok a magyar diákoknak, szülőknek és egyáltalán a romániai magyar közösségnek. Számos etikai kérdés is felmerül azzal kapcsolatban, hogyan reklámozzák ezt a kötetet, hogyan szórják szét az iskolákban, és hogyan használják fel reklámháttérnek mindehhez a teljes romániai magyar oktatási rendszert.
„Az egy dolog, hogy az utóbbi időben azt látni, hogy minden területen, a kultúrától a sportig, gyermeknevelésig, egyházi ünnepekig jelen van az RMDSZ, és nem lehet úgy eseményt szervezni, hogy az első sorokat ne a politikusok foglalják el. Most viszont olyan korcsoportot céloztak meg, ráadásul az iskolákon belül, akik éppen három év múlva, a soron következő választásokon lehetnek majd potenciális szavazóik, most viszont kimondottan tilos volna politikai célokra felhasználni őket. Az RMDSZ-es politikusok azonban valószínűleg nem érzik ezt, és szakmai segítségnyújtásnak álcázva a tesztgyűjtemény megjelenését, orrvérzésig posztoltak a könyvosztogatásokról, mintha nem lenne szakmai pedagógusszervezet vagy iskolai romántanár arra a célra, hogy a könyveket kiosszák az iskolákban. Az RMDSZ-es parlamenti képviselők és helyi politikusok egymással karöltve kezdték el járni a tanintézményeket, és beindult ezerrel az imázsépítés: színpadként használták az osztálytermeket, a gyerekeket pedig biodíszletként politikai marketingjükhöz” – írták, amihez nincs is mit hozzátenni.
A pártaktivisták tanítási időben, a tanórák alatt nyomultak be az iskolákba, az RMDSZ által kinevezett igazgatók beleegyezésével, a semmibe vett tanárok mellőzésével, a szülők tudta nélkül; spícseket tartottak, osztogatták a kiadványt, a párt fotósa kattintgatott, majd a közösségi médiában dicsekedtek „hőstetteikkel”, sok száz kiskorú társaságában kampányolva.
A gyermekjogvédő szervezetek álláspontja azonban egyértelmű: kiskorú nem szerepelhet politikai posztokban, de a kisebbik román kormánypárt erre rá se rántott. A diák ebben a helyzetben nem egyenrangú szereplő, sőt még a pedagógusok sem voltak azok, egyértelműen az RMDSZ-es politikusokon volt a hangsúly, akik kiszálltak az iskolákba országszerte, hogy úgymond megmentsék a nyolcadikos diákokat a román nyelv mumusától.
Az is igen durva, hogy maga az RMDSZ stratégiai igazgatója, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a közösségi oldalán rendszeresen kiskorúak arcával kommunikál. Ezt tette ebben az esetben is. Akárcsak Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának RMDSZ-es elnöke, aki előszeretettel oszt meg gyerekekről készült képeket saját népszerűsítésre használt Facebook-oldalán. Nála is rendre összemosódik a megyei tanács munkája és a saját politikai imázsa, ebben pedig a gyerekek szerepeltetése is eszközzé válik. Ő a kézdivásárhelyi Turóczi Mózes Általános Iskolába rontott be az új RMDSZ-kiadvánnyal, a párt ajándékaként osztogatva azt, mintha áldozott volna rá egyetlen lejt is tanácselnöki fizetéséből…
A továbbiakban a portál más példákat is felhoz, Máramarostól Maros megyéig, Gyergyószentmiklóstól Kolozsvárig, a konklúzió pedig szomorú: az RMDSZ rendre felhasználja a gyermekeket, azaz rutinszerűen használja kampánydíszletnek a kiskorúakat. És még csak nem is szégyellik, sőt nem is látják be, hogy etikátlanul és törvénytelenül járnak el. Amikor kérdőre vonják a párt politikusait, aktivistáit, a jóhiszeműségre hivatkoznak. Miközben tudatosan törvényt szegnek, még a törvényhozóik is!
A gyermekvédelmi törvény egyértelműen fogalmaz: „A gyerekeket a szülők, a törvényes képviselők, a nevelésükért és gondozásukért felelős más személyek, a szociális szolgáltatóként akkreditált magánszervezetek, köz- vagy magánintézmények nem használhatják fel és nem tehetik ki személyes/intézményi előnyök megszerzése vagy különböző döntések befolyásolása céljából.”
A gyermekek arca a politikai kommunikáció részeként egyáltalán meg sem jelenhet. A törvény szerint a gyermeknek joga van nyilvános képmásának és magánéletének védelméhez, és tilos minden olyan cselekmény, amely ezt sérti. Ebben az értelemben mindegy, hogy arccal vagy hátulról készült fotóról van szó: a kiskorú nyilvános szerepeltetése önmagában jogi és etikai kérdés.
Nagyon megérett az idő valamiféle változásra, hiszen az utóbbi időben egyebet sem látni, mint hogy mindenre rátelepedett az RMDSZ nevű politikai szervezet. Nem lehet úgy eseményt szervezni, hogy az első sorokat ne a politikusaik foglalják el bármilyen rendezvényen, legyen szó közéletről, kultúráról, sportról, hitéletről, oktatásról, bármiről.
