Maia Sandu balliberális moldovai elnök minap a lett parlamentben mondott beszédet, amelyben éles párhuzamot vont Lettország és a Moldovai Köztársaság sorsa között. A kisjenői (Chișinău) államfő szerint mindkét nemzet a hírhedt Ribbentrop–Molotov-paktum áldozatává vált, amely évtizedekre meghatározta a régió geopolitikai dinamikáját. Sandu hangsúlyozta, hogy országa európai integrációja az egyetlen út a történelmi traumák végleges gyógyítására, de aztán a Romániával való egyesülés mellett is érvelt.
Csakhogy Maia Sandu szerint az európai történelem 1939-ben kezdődött, amikor a Moszkvában született döntések a népek akarata nélkül rajzolták újra Európa térképét. Kijelentette, hogy a mai Moldovai Köztársaság területét ugyanazon titkos protokoll alapján szakították ki Romániából, amely a balti államok sorsát is megpecsételte. Az elnök szerint a szovjet megszállás nem csupán területi rablás volt, hanem szisztematikus kísérlet a nemzeti identitás eltörlésére: átnevezték a nyelvet, átírták a történelmet, és tudatosan elvágták a Moldovát Európához fűző kapcsolatokat.
Az államelnöknő utóbbi mondatait történelmi tényeken alapulnak, csakhogy Sandu durván csúsztat, amikor azt állítja: a mai Moldovát Romániából szakították ki. Ugyanis a mai Moldovai Köztársaság mindig is a történelmi Moldva része volt, ami független államalakulatként 1359-ben jött létre. Románia nevű állam ekkor még sehol sem volt, sőt az ezt követő több mint öt évszázadban sem létezett. A moldvai fejedelemséget – amely megalakulása óta különböző nagyhatalmak vazallusa volt – nyugatról a Kárpátok határolta, keleten a Dnyeszter folyó, délen a Milkó folyó, a Duna és a Fekete-tenger.
Amikor 1812-ben Bukarestben békét kötött Oroszország és Törökország, ez utóbbi katonai veresége és azt követő alkudozás nyomán a cári birodalomhoz csatolták a Moldvai Fejedelemség keleti részét, Hotin környékét és Budzsákot (Besszarábiát). Ezt a területet kezdetben az oroszok „Moldávia és Besszarábia” területnek nevezték, és jelentős autonómiát adtak neki. 1828-ban megszüntették önkormányzatát, és felállították Besszarábia kormányzóságot. Moldva nyugati része – ami nem tartalmazta a mai Moldovai Köztársaságot – önálló fejedelemség maradt, és csak 1859-ben egyesült Havasalfölddel „Moldva és Havasalföld Egyesült Fejedelemségei” név alatt, amely később felvette az Egyesült Román Fejedelemségek nevet, de csak 1877-ben függetlenítette magát az Oszmán Birodalomtól. Sőt, az új államot Románia néven majd csak jó egy év múlva ismerte el nemzetközi téren a berlini kongresszus. Ekkor került tehát a „történelmi Moldva” nyugati, a Prut folyón inneni része az addig nem is létezett Romániához. A keleti rész pedig csak négy évtized múlva, hogy aztán két évtizeddel később visszaálljon a megosztottság állapota.
A Prut és a Dnyeszter között alig 35 éve létrejött Moldovai Köztársaság a elnöknője, Maia Sandu országának a Romániával való esetleges egyesülés kérdésében határozott álláspontot képvisel. Korábbi nyilatkozataiban, többek között a brit sajtónak adott interjúiban is egyértelművé tette: egy erről szóló népszavazáson az egyesülés mellett voksolna. Az elnöki álláspont a moldovai politikai elit körében is visszhangra talált, ám a kérdés továbbra is megosztja a moldovai társadalmat, ami óvatosságra inti a döntéshozókat. A kisjenői ellenzék folyamatosan az elnöknő lemondását követeli. A Romániával való egyesülés ötlete egyelőre nem élvezi a moldovai választók többségének támogatását sem, ezért jelenleg az abszolút prioritást úgymond az Európai Unióhoz való csatlakozás élvezi.
Eközben Bukarestben olyan „felmérések” látnak napvilágot, amelyek szerint a romániai lakosság valamivel több mint fele támogatná Románia és a Moldova egyesülését egy esetleges népszavazás esetén. De ezt azért kell óvatosan kezelni, mert ezek a felmérések nyilvánvalóan igazolni és támogatni igyekeznek a nemzetállami és mélyállami narratívát, amelynek mozgatórugója az irredentizmus, a „nagy román állam” létrehozásának délibábja.
