Az a történelmi feladat áll előttünk, hogy összekapaszkodjunk, kapaszkodjunk Krisztus kezébe, talpra álljunk, és reménnyel teli szívvel újraépítsük a jövőnket – mondta a zarándokoknak május 23-i szentbeszédében Székely János szombathelyi megyés püspök, az idei csíksomlyói ünnepi szentmise szónoka.
Nem mások ellenében, hanem mindenkinek a jogait és kultúráját tiszteletben tartva, mivel a Kárpát-medencében össze van kötve a sorsunk, csak együtt boldogulhatunk – tette hozzá a Magyar Katolikus Püspöki konferencia elnöke, aki szintén kiemelte, hogy a pünkösdi búcsú arra hívja a híveket, hogy nyissák ki a szívüket az ég felé, ahonnan erőt és reményt meríthetenek, és kapaszkodjanak össze, találják meg újra egymás és a teremtő kezét.
A pünkösdszombati búcsús nagymisére idén sokan érkeztek – egyes becslések szerint 300 ezren – a világ minden tájáról a székelyföldi Csíksomlyóra, a Kis- és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregbe, a Hármashalom-oltár elé. A kegyhely őrei, a Ferenc-rendiek idén a VII. században élt Szent Maximus görög teológustól származó mottóval szervezték meg a fogadalmi nagybúcsút: „A keresztséggel Krisztus előttünk jár, hogy a keresztény nép hűségesen kövesse őt.”
A nyugat-magyarországi szónok papnövendékként szerzett első erdélyi emlékeit elevenítette fel, és az erdélyi emberek hitét, magyarságukhoz való ragaszkodását méltatta. „Köszönjük, hogy néha tisztábban látjátok, mi az igazi érték, mint mi, anyaországiak. Köszönjük nektek a jég hátán is megélő talpraesettséget, a bajok között is megőrzött derűt, a bölcsességet és vendégszeretetet” – mondta, hangsúlyozva: ez a hűség, egyenesség, derű, kitartás és hit példa és erőforrás mindenki számára. Kiemelte: a magával hozott pásztorbotot Márton Áronnak, Erdély egykori katolikus püspökének pásztorbotja mintájára készítette egy gyergyószentmiklósi fafaragó mester, csónakban ülő Krisztust ábrázolja, aki lecsendesítette a vihart. Ma is számos vihar nehezíti az emberiség életét, de az életünk csónakjában ott van Krisztus, belé kell kapaszkodni, belőle kell erőt meríteni.
Krisztus prófétákat, szenteket is adott, akik segítenek megmaradni a helyes úton. Ezek közül hármat – a 130 éve született Márton Áront, a 800 éve elhunyt Assisi Szent Ferencet és a Csíksomlyón is tisztelt Szűz Máriát – állította példaként a zarándokok elé. Áron püspököt idézve arról beszélt, hogy az erkölcs nem az ember találmánya, a világba bele van teremtve az isteni rend és harmónia. Kérte a híveket, hogy szeressék a teremtett világ rendjét, az erkölcsi rendet. „Tanítsuk erre a gyönyörű isteni rendre a következő nemzedékeket” – mondta.
Márton Áron azon buzdítását is felidézte, hogy a hívek a történelem viszontagságai ellenére se veszítsék el a reményt, hanem találjanak elegendő önérzetet és erőt ahhoz, hogy megmutassák: tudnak a saját lábukon járni, összekapaszkodva építeni a jövőt.
Assisi Szent Ferencet is a jelenlévők figyelmükbe ajánlotta, aki a szeretet útjára hív. „Erre a szeretetre van mindennél jobban szüksége a világnak, és benne a mi sok szenvedést megért magyar népünknek is. A hit és a szeretet országát kell felépítenünk. A szeretet országát nem lehet gyűlölettel építeni, a jogállamot nem lehet a jog áthágásával építeni. Erre is tanít, erre is hív minket Szent Ferenc, a szeretet útjának hírnöke.” Ebből sokan kiértették az új magyar kormánypártnak szóló aggódó intést is, amelyik a választási kampányát és a kormányzása első heteit rágalmazással, uszítással, hergeléssel és gyűlöletkeltéssel töltötte.
Külön szólt a papokhoz, kérve, legyenek a betegek, idősek, szegények, gyerekek mellett, és a plébániák legyenek újra az imádság helyei. Intelmet intézett a házastársakhoz, hogy mondják ki újra a házastársi igent, az édesapákhoz, hogy legyenek „a családok papjai”, az édesanyákhoz, hogy legyenek a családok szíve, a szeret tűzhelye. A gyermekektől azt kérte, hogy tiszteljék, szeressék szüleiket, a fiataloktól, házastársaktól, hogy tiszteljék az életet és adják tovább bőkezűen.
Székely János kérte a zarándokokat: legyenek ízig-vérig keresztények, járjanak a felebaráti szeretet útján, és kapaszkodjanak Krisztusba. „Ha ezt tesszük, akkor lesz igazi jövőnk, akkor megújul egyházunk, akkor kinyílik szívünkben az örömvirág, akkor megtapasztaljuk a szeretet örömfakasztó erejét” – zárta szentbeszédét.
Urbán János Erik érseki helynök, a Kisebb Testvérek Rendjének Szent István Királyról nevezett Erdélyi Tartománya főnöke is köszöntötte a zarándokokat, akik szerinte ahhoz keresik az utat, hogy visszataláljanak belső forrásaikhoz. „Hazajöttünk, megérkeztünk, azért, hogy valójában mindannyian hazataláljunk” – fogalmazott az erdélyi ferencesek elöljárója.
Kovács Gergely gyulafehérvári római katolikus érsek szintén Márton Áront idézte, aki a kitartás fontosságára intett. Ünnepeljenek töretlen hittel, bizalommal és a búcsúhoz illő méltósággal –kérte a zarándokokat.
A csíksomlyói hegynyeregben összegyűlt zarándokok a tűző napon, kalappal, ernyővel védekezve hallgatták végig a misét. Sokan éjszaka vagy a hajnali órákban gyalog, egyházi énekeket énekelve érkeztek a székelyföldi vagy csángó keresztalják, szervezett kirándulócsoportok tagjaiként. Ők a papságot közrefogó kötélkordon után – amelyet a helyi katolikus gimnázium végzős diákjai visznek a labarummal együtt – csatlakoztak a csíksomlyói hegynyeregbe tartó menethez.
A nyeregben kigyalogolt zarándokok között volt magánemberként számos erdélyi és magyarországi politikus és közéleti személyiség is.
