Ismét megtelt élettel Csíksomlyó ma, az Ezer Székely Leány Napján. Már a reggeli órákban gyülekeztek a résztvevők Csíkszereda főterén, ahonnan népviseletbe öltözve vonultak a Szék útján somlyói kegytemplomhoz.
Július első szombatján idén is ünneplőbe öltözött a csíksomlyói nyereg: a Kis- és Nagy-Somlyó között megelevenedett a székely hagyományok egyik legszebb ünnepe. A 95 évvel ezelőtt útjára indított Ezer Székely Leány Napja ezúttal is méltó tisztelgés volt a magyar szó, az anyanyelven elmondott imádság, a néptánc és a székely népviselet előtt. Az idei ünnepen megemlékeztek Domokos Pál Péterről, születésének 125. évfordulóján, ő volt az, aki annak idején kezdeményezte az Ezer Székely Leány Napjának megtartását. A Széchenyi-díjas magyar tanár, történész, néprajzkutató, a csángók történetének, kultúrájának kutatója a ma Csíkszeredához tartozó Várdotfalván jött a világra 1901. június 28-án, Budapesten halt meg 1992-ben.
A rendezvényt annak idején azzal a céllal hívták életre, hogy erősítse a székelység katolikus hitét, hazahívja az idegenben dolgozó fiatalokat, és továbbadja a népviselet szeretetét, megbecsülését a következő nemzedékeknek.
A csíksomlyói kegytemplomban tartott ünnepi szentmisét követően több száz népviseletbe öltözött résztvevő indult a Hármashalom-oltárhoz, ahol közösen ünnepelték mindazt, ami nemzedékek óta összeköti a székely közösséget.
Az időjárás idén kissé próbára tette az ünneplőket. Egyik pillanatban tűző napsütés perzselte a nyerget, a másikban erős széllökések kaptak bele a szoknyákba és a szalagokba. De semmi sem tudta elrontani az ékes rendben zajló, méltóságteljes ünneplést. Messzire zengett a magyar ének, a zeneszó pedig újra és újra táncra hívta a résztvevőket. Ahogy a zenészek rázendítettek egy újabb dallamra, valaki tréfásan odakiáltotta: akinek most kedve nincs, annak egy csepp esze sincs. A körülötte állók nevetve helyeseltek.
A hagyomány ezen a napon nem csupán emlék volt, hanem élő valóság, amelyet fiatalok és idősek együtt őriztek. A nap végén a népviseletbe öltözött résztvevők ismét közös csoportképre álltak össze – egy pillanatra megállítva az időt, hogy együtt őrizzék meg az ünnep emlékét.
A nap egyik jelképes mozzanata idén is stafétaátadás volt. A hagyományokhoz híven két esketőszéket adtak át a következő tiszteletbeli házigazdának, a jövő évi rendezvényre készülő Madéfalvának. Az ajándékot jókívánságok kísérték, miközben az idei házigazda, Szépvíz község búcsút vett ettől a szerepkörtől. Az esketőszékek átadása talán több is egyszerű ceremóniánál, hiszen a folytonosságot jelképezi. Azt az üzenetet hordozza, hogy a közösség által őrzött értékek nem érnek véget egy rendezvénnyel, hanem nemzedékről nemzedékre, faluról falura öröklődnek tovább. A csíksomlyói nyeregben szombaton ismét ezrek bizonyították, hogy ezek a hagyományok ma is élnek, és ez addig lesz így, amíg lesz, aki éltesse őket…
