Minden ötödik migráns, aki több mint 20 éve él Svédországban, azt állítja, hogy soha nem dolgozott, csak segélyeket kapott. Az újonnan érkezett bevándorlók körében ez az arány 43 százalék.
Svédország alábecsülte, hogy milyen hosszú és nehéz út vezet a migrációtól a tényleges integrációig a távoli országokból és kultúrákból érkező nagy csoportok számára – írja a Samnytt svéd hírportál.
Az észak-európai ország évtizedek óta nagy mennyiségű bevándorlót fogad, nem utolsósorban olyan országokból, amelyek társadalmilag, gazdaságilag és értékek tekintetében is távol állnak a skandináviai társadalomtól. A politika nagyrészt azon az elképzelésen alapult, hogy a beilleszkedés idővel meg fog történni. A nyelvet megtanulják, az emberek munkát kapnak, és a következő generáció beépül a svéd társadalomba. Mára kiderült: nem így van.
Egy friss kutatás a nem európai bevándorlók körében végzett átfogó felméréseiben a munkát, a nyelvet, a társadalmi kapcsolatokat és az értékeket vizsgálta. Az eredmények nem azt mutatják, hogy az integráció mindenkinél kudarcot vall, de a kirekesztés kiterjedt és rendkívül tartós a nagyon nagy csoportok esetében.
A több mint két évtizede Svédországban élő migránsok 20 százaléka azt mondja, hogy soha nem dolgozott, kizárólag adófizetői támogatásokból él. De vannak régiók, ahol a helyzet még riasztóbb, ott ez a migránsok közel egyharmadára vonatkozik. Összehasonlításképpen, a svéd születésű többségi lakosságnak mindössze 7 százaléka állítja, hogy soha nem dolgozott, és ez magában foglalja azokat is, akik fogyatékosság vagy súlyos betegség miatt nem tudnak dolgozni.
Az a tény, hogy egy jelentős csoportnak több mint két évtized után sem volt tapasztalata jövedelemszerző munkával, komoly integrációs probléma. Mert megdől az a feltételezés, hogy az integráció főként idő kérdése. Ráadásul azt igazolja, hogy valaki nagyon sokáig élhet Svédországban anélkül, hogy a mindennapi élete jelentősen keresztezné a többségi társadalom mindennapjait. Ez hovatovább így van más nyugat-európai országokban. Ugyan a munkahely, az iskola és a lakóövezet kulcsfontosságú integrációs színterek, de ezen érintkezési területek nélkül a szegregáció önreprodukcióssá válhat.
A gyerekek Svédországban születhetnek, ott is nőnek nőhetnek fel, de ma már főként hasonló migrációs háttérrel rendelkező családok veszik körül őket. A szülőknek korlátozott svéd nyelvtudásuk is lehet, és nehézségeik adódhatnak gyermekeik iskolai és nyelvi segítésében. Gyakorlatilag párhuzamos társadalomban élnek.
A bevándorlók jó része olyan helyről érkezett, ahol a család, a vallás és a kollektíva jelentősen erősebb pozícióval rendelkezik, és ahol például a nemi szerepekkel, a szexualitással és a gyermekek önrendelkezésével kapcsolatos nézetek jelentősen eltérnek a svéd normáktól. Ebből következnek az etnikai, faji, vallási stb. konfliktusok is. Svédország nemcsak más munkaerőpiacokról fogadott be embereket, hanem olyan társadalmakból is, amelyek alapvető társadalmi struktúrái bizonyos esetekben nagymértékben eltérnek az európaitól. A szkeptikusok szerint két-három évtized múlva a svéd királyság már nem svéd lesz, hanem a valami más…
