Az érintett személyek java része már nem is él, vagy ha igen, nagyon idős, így az ügynökakták nyilvánosságra hozatala csak arra jó, hogy elterelje a figyelmet a költségvetésről, illetve az adóemelésekről. A Magyarország kormánya Facebook-oldalon a kommentelők szerint az igazán lényeges dokumentumok már úgysem léteznek.
A magyarországi Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára november 4-én hozza nyilvánosságra az úgynevezett ügynökaktákat – tették közzé a hírt a Magyarország Kormánya nevű Facebook-oldalon. (A budapesti hatalom már szinte csak az a amerikai tulajdonú közösségi platformon keresztül kommunikál.) Ez az eddig titkos dokumentumok feltárásának első lépése, amelyet a beszervezési dossziék megnyitása követ majd, legkésőbb a kommunizmus áldozatainak február 25-ei emléknapjáig. A posztban idézték Magyar Péter miniszterelnököt, aki szerint a magyar embereknek joguk van megismerni a saját történetüket.
A hozzászólók egy része szerint ezzel a lépéssel csak a fontos dolgokról akarják elterelni a figyelmet Magyar Péterék. A kommentelők a valóban fontos dolgok közé sorolták az adóemeléseket, a jövő évi költségvetést. Sokak szerint a 40-70 évvel ezelőtt történtek felbolygatása a ma élők közül nem sok mindenkit érint. Éppen ezért úgy vélik, hogy a nyilvánosságra hozatal csak parasztvakításnak jó, ami eltereli a figyelmet a folyamatban lévő 25 adóemelésről.
A költségvetésről és az adóemelésről való figyelemelterelést többen is emlegették. Volt, aki felhánytorgatta, hogy a kampányban még azt mondták Magyar Péterék, hogy az adócsökkentés pártja lesz a TiSza, ám az adónövelés szektája lett végül a pártból. Amely a kampányban azt ígérte, mindenről a nép dönt majd, ám mégsem engednek beleszólást semmibe.
Az adófizetők szerint Magyar Péter családjának múltjára már biztosan nem derül fény, azt már kiszedték az akták közül. Már úgyis csak azoknak a nevét találják meg a dokumentumokban, akiket zsarolással szerveztek be. De van, aki arra lenne kíváncsi, vajon az „impexesek” benne lesznek-e a nyilvánosságra hozandó aktákban. Az impexek a kádári Magyarország külkereskedelmének gerincét adó vállalatokat jelentik, amelyeket szovjet mintára hozták létre és élükre megbízható funkcionáriusok, akár volt ÁVH-sok (politikai komisszárok) kerültek. Az állami külkereskedelmi vállalatok évtizedeken át kizárólagos joggal bonyolították Magyarország nemzetközi kereskedelmét. Ezek a vállalatok valójában állami monopóliumként működtek: a magyar cégek semmit nem importálhattak vagy exportálhattak rajtuk kívül. A cégek gyakran nem a magyar gazdaság érdekeit, hanem saját belső elitjük és az őket irányító politikai körök előnyeit helyezték előtérbe. Az átláthatatlan pénzmozgásokkal olyan visszaéléseknek nyithattak utat, amelyekből egy szűk kör rendkívül jól járt, miközben az ország hosszú távon veszített. Ebben a szűk körben máig sok egykori MSZP-s, SZDESZ-es és mai tiszás található.
Még nyilvánosságra sem hozták az ügynökaktákat, de pl. Orbán Viktorról máris hazugságokat terjesztettek, amikor azt állították róla, hogy beszervezték. Holott Orbán korábban átesett az átvilágításon, és bizonyságot nyert, hogy a kommunista államhatalom nem beszervezte, hanem megfigyelte őt. A Fidesz azt kérdezi: „A mostani utódok, az újkommunisták valójában miről akarják elterelni a figyelmet?”
Pilhál György, a jeles polgári publicista mai jegyzetében előbb magára 1956. november 4-ére emlékezett: „Mozgalmas reggelre ébredt az ország. A rádió gombját csavargató hallgatót hajnali ötkor ismeretlen adó riasztotta: – Kádár János vezetésével megalakult a forradalmi munkás–paraszt kormány! – Aki még szendergett, az is talpra rémült. A fejekből kiment a vér. Negyedórára rá a Szabad Kossuth Rádióból érkezett felelet: – Itt Nagy Imre beszél (…) Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. – Nyolc óráig, amíg meg nem szakadt az adás, többször lement a beszéd. Utoljára Háy Gyula író kiáltása süvített az éterbe: – Segítsetek Magyarországon! Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek! Akkor már ágyúk dörögtek odakint, lánctalpak csörömpöltek az utcaköveken. Vasárnap volt, 1956. november 4. Ma hetven éve. A Parlamentben, ahonnan a kormány már elmenekült, de ahová a megszállók még nem törtek be, röpke órán át csupán Bibó István tartózkodik. Már csak ő a működő »kormány«. Közleményt fogalmaz: »(…) Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak (…), most a világ hatalmain a sor, hogy megmutassák…« A világ hatalmai? Hogy megmutassák? Szegény Bibó! Szegény hazám! A világ hatalmai »megmutatták«: döntöttek rólunk. Ahogyan szokták – nélkülünk. Erre a reggelre és a következő napokra már »csak« a véres formaság maradt… Kádár az invázió utáni napokban többször kijelentette: senkinek sem lehet bántódása amiatt, mert az október 23-án kezdődött tömegmegmozdulásokban részt vett. És nem nyílt meg alatta a föld.”
Pár nappal ezelőtt egy Romsics Ignác nevű baloldali történész döbbentett meg a tisztességes magyar polgárokat azzal, hogy egy interjúban Kádár Jánost államférfiként méltatta, Orbán Viktort viszont kedvezőtlen színben tüntette fel. Még a balliberális szellemi elit egy része is megdöbbent ezen, pláne, hogy az új budapesti rezsim feje, Magyar Péter nemrég még államfőnek is felkérte Romsicsot. Ezt a 76 éves történész elhárította, de aztán felröppent, hogy a puccszerűen eltávolított Schmidt Mária helyére tervezik ejtőernyőzni a TiSza-párt által megszállt Terror Háza Múzeum élére.
Egy másik jeles polgári publicista, Bayer Zsolt fel is tette a kérdést: ki is ez a Romsics Ignác és miért szedték elő a naftalinból? „Romsics Ignác szerint Kádár János egy államférfi volt, aki integrálta a magyar társadalmat. Valóban… Már amennyiben a társadalom kezdetben rettegésben tartását, a megtorlásokat, ártatlanok százainak felakasztását, utóbb a szocialista lágeren belüli viszonylagos »jólétet«, a tabuk világos és egyértelmű kijelölését és szigorú betartatását, a besúgórendszer működtetését és százezrek külföldre távozását integrálásnak nevezzük. Akkor igen. Ha mégsem, akkor Romsics Ignác egy idióta gazember. Én az utóbbira szavazok.”
Nos, ezt a Romsicsot 1989 után gyakorlatilag egyvégtében sztártörténészként és megmondóemberként futtatta a posztkommunista magyar baloldal (beleértve az erdélyit is!). Egyik legfőbb futtatója Szabó Ödön bihari RMDSZ-es képviselő volt (aki folyton történésznek adja ki magát, bár tudományos-kutatói munkásság a nullával egyenlő), aki Szacsvay Akadémia néven egyfajta népiskolai kurzust is indított Romsics Ignác patronálásával és Kádár-rezsim történészeinek vendégszereplésével. S bár az „akadémia” idővel kifulladt, Romsicsot a TiSza-áradás ismét Nagyváradra mossa: november 6-án két könyvét is bemutatják a második RMDSZ-székházként működő Léda-ház Kultúrtérben, nevezett politikus meghívására, aki szerint a kapcsolatuk „az évek során barátsággá mélyült”.
De a Kádárt és rezsimjét csodáló történész Erdélyben is megjárta magát rendesen az évek során, sőt 2021 októberében még a Székelyföld kulturális folyóirat díját is egy visszhangos irodalmi ünnepség keretében. Miközben a magyar antikommunisták Romsics Ignácot egyhangúlag a Kádár-rendszerhez köthetőnek és „kommunistának” tartják.
