A történelmi Magyarországon a tudományos élet kibontakozását lényegében a 16. századtól számíthatjuk, de túlzás volna azt állítani, hogy ez minden területre kiterjedt, inkább egyéni kezdeményezésekről, bizonyos témák körbejárásáról beszélhetünk.
A magyarországi szerzők között nemcsak magyarok, hanem németek is akadtak, az általuk publikált munkák nyelve azonban többnyire a latin vagy a német volt. Természetesen magyar nyelvű műveket is találunk közöttük, mint Apáczai Csere János (1625–1659) Magyar encyclopaediája, Lippai János (1606–1666) Posoni kertje vagy Pápai Páriz Ferenc (1649–1716) Pax corporis című orvosi könyve, de ezek – mai kifejezéssel élve – „egyszemélyes műhelyekben” születtek, és inkább kivételnek számítottak. A nagyszombati (ma Trnava Szlovákiában) egyetemen oktató tanárok teológiai, bölcseleti, jogi és később természettudományos munkákat is megjelentettek, ezek azonban többnyire a külföldi eredményekről számoltak be, csak kivételesen tartalmaztak eredeti felfedezéseket, megfigyeléseket. Azt se feledjük, hogy bizonyos tudományterületek éppen csak kialakulóban voltak, így ezekben az évtizedekben nem is keletkezhettek olyan írások, amelyek említésre méltók lennének.
Az egyik ilyen szakterület a természeti földrajz volt, amely a 18. század második felétől kezdett önállósulni és bár Európa néhány országában már jeles művelői akadtak, Magyarországon is színre lépett egy olyan tudós elme, akinek szemlélete megelőzte korát, ráadásul gondolatait magyarul fogalmazta meg, megalapozva ezzel a magyar földrajztudományi szaknyelvet is.
Katona Mihályról beszélünk, aki a Partiumban, Szatmárnémetiben született 1764. október 9-én. Iskoláit szülővárosában kezdte, majd Debrecenben tanult, később több németországi egyetem (Odera-Frankfurt, Jéna, Erlangen) hallgatója volt. Franciaországba is tervezett egy utazást, de a forradalmi események miatt jobbnak látta, ha eláll ettől. 1796-ban tért vissza Magyarországra, és a komáromi református gimnázium tanára lett. Diákjai bevonásával különböző szemléltető eszközöket készített, ha éppen nem tudott valahonnan beszerezni ilyeneket. Komáromban szorosabb kapcsolatba került Csokonai Vitéz Mihállyal is, aki később Csurgón lett tanár, és minden bizonnyal ő kezdeményezte, hogy a csurgói gimnázium kézikönyvet rendelt Katonától. Ez azonban csak közel 20 évvel később készült el és a szerző halála után jelent meg nyomtatásban is.
Katona Mihály 1803-tól 1822. május 9-én bekövetkezett haláláig Búcson református lelkészként szolgált, noha hívták Pápára és Losoncra is. Hogy a Komáromhoz közeli Búcs felkérését fogadta el, amikor a korábbi prédikátor, Kazay János elhunyt, abban szerepe volt annak is, hogy a komáromi eklézsia gondnokának lányát, Szarka Évát vette feleségül, aki négy gyermeket is szült neki. (Sajnos a negyedik gyermek világrajöttekor 28 évesen elhunyt.)
Ezekben az években írta azokat a műveit, amelyek bizonyos értelemben ma is vezérfonalai a magyar természetföldrajzi szakkönyveknek. Természetesen nem önmaga szórakoztatása céljából foglalta össze a különböző külföldi szerzők művei és saját vizsgálódásai nyomán az ezzel kapcsolatos ismereteket és gondolatokat, hanem egy olyan oktatási program intencióit követve, amelyet a Tul-Dunai V. Superintendentia elnevezésű csoportosulás fogalmazott meg azzal a céllal, hogy színvonalas magyar nyelvű kézikönyvekkel segítsék a magyarországi oktatásügyet, amelyet egyébként ő maga így jellemzett: „közönségesen szollván mi nálunk még, nem is böltsőjében fekvő kisgyermek, hanem tsak Annya méhében levő magzat vagy embrio”.
Miközben szolgálta a búcsi gyülekezetet és népes családjáról is gondoskodott (kétszer nősült, második felesége Kováts Zsófia volt, aki szintén négy gyermekkel áldotta meg) maradt ideje és energiája a „tanári segédkönyvek” megírására.
Néhány műve – Logica, Psycologia, Physica, Anthropologia – csak kéziratban maradt fenn, nyomdafestéket látott viszont két olyan alapvető földrajzi munkája, amelyeknek köszönhetően a magyar tudománytörténet-írás előkelő helyen tartja őt számon. 1814-ben jelent meg A ’föld’ mathematicai leírása a’ világ alkotmányával együtt című könyve, amelynek célját a címoldalon így foglalja össze: „A felsőbb oskolákbeli tanítók és az e félékben gyönyörködők számára”.
Mint Hevesi Attila földrajzprofesszor Katonáról szóló tanulmányában megállapítja: „A könyv magas színvonalú, igényes, világos meghatározásokkal dolgozó csillagászati földrajz. Nem egy meghatározása mai szakkönyvekben is tömörnek, jobbal alig helyettesíthetőnek tűnnék. Stílusa szemléletes, a szerző szellemes példákkal magyaráz: »Ha valaki a Hajnalnak szárnyain 24 óra alatt Napnyugatról Napkeletre mind a 360 grádusokat béfuthatná, vagy a Földet megkerülhetné, ugy a nappalnak semmi egyéb része őreá nézve nem lenne, hanem tsak a reggel; de egy 24 órából álló reggel.«”
Hevesi fontosnak tartja kiemelni nemcsak Katona eredeti látásmódját, hanem azt is, hogy más szerzők állításait kritikusan értékeli. Az asztrológiáról lesújtó véleménnyel van, mondván, hogy „olly Planéta a melly semmit sem tud maga létéről: hogy uralkodhatnék az esztendőn, az idők járásán, az okos Teremtéseken.”
Katona felismeri a víz tájalakító munkáját, a hegységek keletkezéséről, a vulkanizmusról is lényegében helyesen vélekedik, és olyan összefüggéseket is lát, amelyekre egy sík vidéken élő ember nemigen gondol, ha hegyvidékekről vagy éppen az óceánok felett lejátszódó légkörzésről van szó. A föld mélyében végbemenő folyamatokról, a földrengésekről és a felszínre jutó olvadt kőzettömegek természetéről is kifejti – lényegében helytálló – véleményét és mindezt olyan olvasmányos magyar nyelven, ami az utána jövők számára is példamutató.
A másik nyomtatásban megjelent művét már a szerző halála után egyik fia, ifjabb Katona Mihály (1800–1861) orvosdoktor rendezte sajtó alá, és 1824-ben jelent meg Közönséges természeti föld-leírás címmel. Ezt 1819-ben fejezte be, és számba vette benne szinte az összes külföldi szakkönyvet, amely a témát érinti.
A Katona születésének bicentenáriuma (1964) alkalmából megjelent dolgozat szerzője, Beluszky Pál szerint „a magyar földrajzi irodalomban a közelmúltig részletesebb és átfogóbb általános természeti földrajzi munka nem jelent meg.” Igaz, azóta eltelt közel hatvan esztendő, de az állítás bizonyos értelemben továbbra is igaz. Csupán ízelítőül idézzünk ebből a könyvből. A folyók tájalakító tevékenységéről a következőket írja: „A’ folyó vizek folynak, a’ világnak minden szegletei felé, a magosabb tájékokról az alatsonyabbakra; míg a’ Hegyek közt folynak azoknak tsavargásaikhoz alkalmaztatják magokat; a’ síkon pedig maguk tsinálják árkaikat; mennek azzal az erányzással, mely szerént legkevesebb akadályra találnak; és addig ássák a’ földet mélyen és szélesen, míg az erejek egyenlő, az ellentállással. Innen van, a’ folyóvizeknek, sok féle Kígyóforma tsavargása, rendeletlen erányzása, ’s árkainak meg változtatása. Az ő erejek pedig, elébb szokott egyarányosságba jőni, az ellentállással, a’ fenekeiken, mint a’ két partjaikon; és innét van, hogy a’ folyóvizek mindenkor jóval is szélesebbek, mint mélyek.”
Katona Mihály utolsó éveiben sokat betegeskedett, talán emiatt sem tudott teljes energiával az alkotó munkára összpontosítani, noha tudjuk, hogy még több könyv terve foglalkoztatta. Ami elszomorító, hogy a külföld nem ismerhette meg újszerű gondolatait, mivel ezeket magyarul vetette papírra. De még inkább sajnálatos, hogy Magyarországon is fokozatosan elfelejtették, csak a 20. században „fedezték fel” és kezdtek odafigyelni erre az életműre.
Emlékét nemcsak szülőföldjén, hanem működési helyén, Búcson is nagy szeretettel és tisztelettel ápolják. Szinte magától értetődő volt, hogy amikor a búcsi iskola névadót választhatott, akkor Katona Mihály szerepelt az első helyen. Itt immár több mint húsz éve minden esztendőben eseményekben gazdag rendezvénysorozat keretében emlékeznek meg a kiváló földrajztudósról és a faluját hűséggel szolgáló lelkipásztorról, akinek a búcsi temetőben lévő sírjánál sokan teszik tiszteletüket más alkalmakkor is.
Május 12-én a Katona Mihály Alapiskola udvarán táblákat avatnak fel a tanösvényen. Május 15-én a Komáromi Református Kollégium falán leleplezik Katona Mihály emléktábláját. Május 25-én és június 3-án Katona Mihály családjáról hangzanak el előadások a búcsi iskolában, a megemlékezés-sorozat pedig június 12-én, vasárnap egy istentisztelettel zárul, amikor is az ácsi református gyülekezet lelkipásztora, Gerecsei Zsolt esperes hirdet majd igét, szolgál a búcsi és az ácsi egyesített Forrás kórus. Ezt követően megkoszorúzzák Katona Mihálynak a búcsi református templom bejáratánál elhelyezett emléktábláját.
(Forrás: Körkép.sk)
