A bukaresti román állami hírügynökség magyar nyelvű szerkesztősége egy nyúlfarknyi közleményt adott ki arról tegnap, hogy november 13-a a magyar nyelv napja Romániában, s hogy erről 2015 óta törvény rendelkezik. (A kezdeményezőt az inspirálhatta, hogy 1844-ben ezen a napon emelte hivatalos nyelvvé a magyart V. Ferdinánd király Magyarországon, majd pedig az Országgyűlés 2011. szeptember 26-án a magyar nyelv napjává nyilvánította november 13-át, de ott sem piros betűs ünnep.)
A még létező romániai magyar sajtóorgánumok nagy része csak ezt az „aide-mémoire”-t vette át az Agerprestől: „A magyar nyelv november 13-i megünneplésére vonatkozó jogszabálytervezetet az RMDSZ nyújtotta be; 2015. június 16-án első házként a szenátus, majd döntő házként ugyanabban az évben október 13-án a képviselőház is megszavazta. A 2015/279-es törvényt 2015. november 11-én hirdette ki Klaus Iohannis államfő, majd november 17-én megjelent a Hivatalos Közlönyben. A képviselőház honlapja szerint a magyar nyelv napja lehetőséget nyújt a magyar kisebbséget, hagyományait és szokásait életben tartó értékek népszerűsítésére, kulturális rendezvények, könyvbemutatók, művészeti előadások, a magyar kultúra kiemelkedő személyiségeinek emlékére szervezett rendezvények önkormányzati forrásokból vagy civil szervezetek támogatásával történő finanszírozására. A közszolgálati rádió és televízió a magyar nyelvhez kapcsolódó tematikus műsorokat sugározhat, és a jeles napot a magyar tannyelvű iskolák is kulturális rendezvényekkel ünnepelhetik meg – olvasható a törvényben.”
Arról semmilyen sajtóhír nem érkezett, hogy ezen a szürke novemberi hétköznapon bárhol bárki is megünnepelni készülne Romániában a magyar nyelv napját. A közéleti zsivajban ugyanis az éppen zajló választási kampány dübörgése dominál, a magyar médiában pedig az RMDSZ harsány, öntömjénező-fényező propagandája, gátlástalan ígérgetése és fenyegető zsarolása mindent elnyom („jaj neked, ha most nem szavazol rám/ránk!”).
Annak felidézése is elmaradt (elmarad?) ezen a napon, hogy Romániában a lakosság több mint egytizede által anyanyelvként beszélt és még nagyobb arányban ismert/értett magyar nyelv nemhogy nem hivatalos az „állami szférában”, de általában véve másutt is csak megtűrt, sőt nagyon sok esetben épphogy tiltott, megvetett és kárhoztatott, hála a több évtizedes állampolitikai örökségnek és az intoleranciával párosuló többségi rossz lelkiismeretnek. Tény, hogy a romániai magyarság érdekvédelmi és közképviseleti szereplői keveset tudtak vagy mertek tenni ezen a téren, közismert, hogy még az RMDSZ dominálta önkormányzatokban sincs teljes körű magyar nyelvű ügyintézés és kommunikáció.
R. B. M.
