A pozsonyi Petőfi-szobor viszontagságos sorsa

Pozsony (szlovákul: Bratislava, 1919-ig Prešporok, németül: Pressburg, régiesen Preßburg, latinul: Posonium) ma Szlovákia fővárosa és egyben legnagyobb városa, körülbelül félmillióan lakják, elsöprő többségben szlovákok.

A város Szlovákia délnyugati részén, a Kis-Kárpátok lábánál fekszik, elfoglalva a Duna mindkét partját és a Morva bal partját, Ausztriával és Magyarországgal határos A város történelmét számos nemzet és vallás emberei befolyásolták, köztük bolgárok, csehek, horvátok, magyarok, németek, osztrákok, szerbek, szlovákok és zsidók. Első írásos említése 907-ből való, ugyanezen évben zajlott a város környékén a magyar honfoglalást lezáró pozsonyi csata is. Ez volt a Magyar Királyság koronázási helye, törvényhozó központja és fővárosa 1536 és 1783 között, tizenegy magyar királyt és nyolc királynőt koronáztak meg a Szent Márton-székesegyházban. A legtöbb magyar országgyűlést itt tartották a 17. századtól a magyar reformkorig, és a város számos magyar, német és szlovák történelmi személynek adott otthont. Pozsony 1993. január 1-jén lett a Csehszlovákiából kivált önálló Szlovákia fővárosa, az új ország politikai, kulturális és gazdasági központja.

1899-ben, Petőfi Sándor halálának 50. évfordulóján egy hírlapi cikk nyomán vetődött föl először a gondolat, hogy az akkori Magyarország német többségű városában, Pozsonyban – amelyben a magyar közösség volt a második legnépesebb etnikum – szobrot állítsanak.

A Pozsonyi Hírlapírók Egyesülete felkarolta az ötletet, s 1899. december 12-re egy értekezletet hívott össze, melyen megalakult egy bizottság a szoborállítás ügyében. A szoborbizottság egyik ülésén maga Fadrusz János, az 1897-ben a Koronázási dombon felállított Mária Terézia-szobor alkotója (és a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport mestere) jelentette be, hogy örömmel vállalja az új szobor megalkotását. Fadrusz sajnos nem sokkal bejelentése után meghalt, így a bizottság pályázatot írt ki a szoborra. A pályázatot Radnai Béla, szintén Pozsony szülötte és Fadrusz tanítványa nyerte meg. A szobor költsége különböző gyűjtési mozgalmak munkájaként közadakozásból gyűlt össze.

Mivel már Fadrusz János is úgy gondolta, hogy a szobrot a Sétatéren, akkor a Kossuth Lajos nevét viselő téren kell felállítani, ezért itt is került sor az avatására 1911. szeptember 8-án.

A pozsonyi Petőfi-szobor sorsa rendkívül viszontagságos volt. Mindössze 10 évig állt a Sétatéren a város egyik ékességeként, mert 1919-ben a cseh légionáriusok elfoglalták Pozsonyt, és ez is áldozatul esett az új hatalom nacionalista gyűlöletének. Mikor 1921. október 28-án összetörve lerombolták a Mária Terézia-szobrot, a város akkori polgármestere, Dusek Viktor, hogy megvédje az ilyen megsemmisítéstől a Petőfi-szobrot, elrendelte annak szakszerű lebontását. A szétszedett műalkotást ládákba rakták és a Grassalkovich-palota garázsában helyezték el. Innen 1928-ban átszállították a Marhavásár tér egyik istállójába. Itt keresték fel 1931. szeptember 29-én a Sarló mozgalom tagjai, s a szobor megcsonkított fő alakjára babérkoszorút helyeztek.

A háború után ezek a ládák már egy városszéli telep raktárában voltak. 1956 őszén innen vették elő, s először a ligeti parkban a németnek született, cseh nacionalistává vált Tirsch/Tyrš 1938-ban lebontott szobra helyén állították föl.

Később a 60-as évek elején áthelyezték a park egy másik helyére. 1968-ban, március 15-én már nyilvános ünnepség volt a szobornál, s 1973-ban Petőfi születésének 150. évfordulóján a nagy magyar költő fordítója, Emil Boleslav Lukáč mondott ünnepi beszédet, ugyanakkor a Prímáspalota tükörtermében a szobor alkotójára emlékezve egy Radnai-emlékestet szervezett a Csemadok. Sajnos Petőfi Sándor szobrát ezen a ligeti eldugott helyen többször meggyalázták, megcsonkították: kiütötték a kardját, majd a karját is letörték, s a géniusz alakját is megcsonkították.

Az 1990-es években vetődött fel először a szobor restaurálásának és méltó helyre való helyezésének a terve. Az első kezdeményezés 1994-ben Protič Máriától eredt, de igazán 1998-ban láttak hozzá a munkához, amikor is 2000-ben megalakult a Petőfi Sándor Emlékmű Bizottság, melynek tagjai: Csütörtöki András, Duka Zólyomi Árpád, Miklósi Péter, Staudt Mihály és Szabó Rezső voltak. Az ő intézkedésük eredménye lett a szobor teljes restaurálása, s az új helyszínnek, a Medikus-kertben való kijelölése. Végül 2003. március 15-én több ezer főnyi tömeg jelenlétében megtörtént a felújított és az új helyén álló pozsonyi Petőfi-szobor ünnepi leleplezése. Így lett Radnai Béla szobra a pozsonyi Petőfi-kultusz méltó, s remélhetőleg végső helyszíne.

(Forrás: ma7.sk)

Total
0
Megosztás
Total
0
Megosztás