A madéfalvi veszedelem 258. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést ma a madéfalvi (Hargita megye) Siculicidium-emlékműnél. A beharangozó sajtótájékoztatón négy napja még az hangzott el, hogy a rendezvényen jelen lesz Magyarország külgazdasági és külügyminisztere is. Szijjártó Péter végül nem érkezett meg.
A madéfalvi megemlékezés idén is templomi gyászmisével indult, majd az emlékműnél tartott megemlékezéssel és koszorúzással zárult. Az eseményen több százan vettek részt. A gyászmisét celebráló Tamás József nyugalmazott segédpüspök megjegyezte: joggal ítéljük el a veszedelem értelmi szerzőit, és joggal emlékezünk azokra, akik áldozatai lettek a zsarnoki hatalomnak.
Szentes Csaba, Madéfalva RMDSZ-es polgármestere ünnepi beszédében kiemelte: „Sokak számára csak a menekvés jutott, új hazát kellett építsenek. Őseink helytállása negyed évezred után is példaértékkel bír. Nagy segítség, hogy az anyaország nemzetben gondolkodik, akárcsak ahogy a jó anya gondoskodik az összes gyermekéről”.
Tánczos Barna RMDSz-politikus, a román kormány környezetvédelmi minisztere szerint a madéfalvi veszedelem példája arra tanít, hogy „helyzettől, kortól, veszélytől függetlenül” meg kell tartani azt a földet, azt az otthont, amelyért az elődök annyi áldozatot hoztak. Az idei magyarországi parlamenti választásokra utalva úgy vélte: 2022-ben a folytatás vagy a megtorpanás között kell választani. A magyarországi vendégekhez szólva kijelentette: „Mi, székelyek, az idén is, mint mindig, amikor szüksége volt ránk a hazának, tudjuk, hogy merre van az előre. Veletek együtt mi is az idén előre megyünk, nem hátra.”
Az MTI azt írta, hogy a megemlékezésen Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára arról beszélt, hogy a magyarságra törő nagyhatalmaknak az évszázadok során az elfoglalás, a múlt és az identitás eltörlése, a megfélemlítés, a beolvasztás vagy elűzés volt a közös célja. De az is közös vonásuk, hogy valamennyiüknek „elvásott a foguk a kísérletben”, és a „sírjukat itt, a Kárpát-medencében ásták meg”. Hozzátette: a „Ne bántsd a magyart!” jelszó, nem rémült könyörgés, hanem vészjósló figyelmeztetés. „Ne bántsd a magyart, mert az életeddel játszol!” – fogalmazott az államtitkár, aki szerint „a számadás, és az igazság pillanata ha késik is, mindig eljön”. A hírügynö9kség arról nem számolt be, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter beharangozott részvétele miért maradt el…
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára megjegyezte: „otthonról jött haza” Madéfalvára, hiszen ősei a vérengzés után menekültek Székelyföldről Bukovinába, hogy onnan aztán a 20. század derekán Magyarországra telepedjenek. Az államtitkár a történelem rendjének vélte, hogy akik úrnak gondolják magukat, gőgösek lesznek és elbuknak. „Önök 2010 óta mindenben számíthattak ránk, idén mi is számítunk önökre!” – zárta beszédét a magyarországi választásokra utalva.
Az 1764-es madéfalvi vérengzés során a császári csapatok több száz székelyt mészároltak le. A támadás előzménye, hogy Mária Terézia német-római császárnő, magyar királynő 1760-ban elrendelte a székely határőrség újbóli felállítását. A székelyek sérelmezték, hogy az új szabályok szerint idegenben is kell majd szolgálniuk német nyelvű vezénylet alatt, és nem nyerhetik vissza régi szabadságjogaikat katonai szolgálatuk fejében. Sokan közülük elbujdostak a sorozás elől, mintegy 2500-an azonban összegyűltek Madéfalván, és tiltakozó petíciót fogalmaztak Mária Teréziának. A császári csapatok 1764. január 7-én hajnalban váratlanul rájuk támadtak, megtörve a székelyek ellenállását. A közel kétszáz áldozatot követelő fegyveres megtorlás egyik következményeként megkezdődött a székelyek kivándorlása Moldvába, ahol elrejtőzve megélhetést találtak a már évszázadok óta ott élő csángók falvaiban.
