Március 14-én, az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 178. évfordulója előtti napon a Békés vármegyei Dombegyházon felavatták Maderspach Károly és felsége, az Aradon született Maderspach Károlyné Buchwald Franciska mellszobrait. A forradalmi eszmékkel szimpatizáló Maderspach házaspár a véres megtorlásokat vezénylő Haynau táborszernagy kegyetlenkedésének áldozata volt – a szoborállítással a szabadságharcban nyújtott szerepükre emlékeznek és emlékeztetnek.
A román–magyar határ menti Dombegyházon a helyi önkormányzat szervezésében és támogatásával, a család leszármazottainak felajánlásából avatták fel Maderspach Károly és felsége, Buchwald Franciska mellszobrait.
Maderspach Károly – a 18. század elején Tirolból a Bánsági-hegyvidékre települt Maderspach család sarja – 1791. augusztus 3-án született Oravicabányán. Nagy szaktudású kohász és „kémlész” (vegyész) volt, kiváló műszaki ismeretekkel. 1823-ban a Hofmann testvérekkel létrehozták a Krassó-Szörény megyei Ruszkabányán (románul Rusca Montană, németül Ruskberg) a Hofmann testvérek és Maderspach Károly Bánya- és Vasműtársulatot az ott fellelhető bányakincsek kitermelésére és feldolgozására. A vállalkozás rövid idő alatt a reformkor egyik legnagyobb ipari létesítményévé vált, több ezer munkást foglalkoztatott, Ruszkabánya ezáltal fejlődésnek indult, templomok, iskolák épültek, orvosi ellátást, nyugdíjrendszert biztosítottak, élénk volt a közösségi és kulturális élet.
Buchwald Franciska 1805. április 10-én született Aradon Buchwald József aradi orvos és Neumann Josefa leányaként, és a dombegyházi birtokot leányágon örökölte. 1830. július 19-én Ruszkabányán kötött házasságot Károllyal. Öt gyermekük született, egyiküknek, Viktornak az azonos nevű fia volt Maderspach Viktor (1875–1941) mérnök, sportoló, vadászati szakíró, a történelmi Magyarországra törő idegenek ellen harcoló legendás gerillavezér.
Az 1848–1849-es eseményekhez szorosan kapcsolódó Maderspach család történetét a leszármazottak már több mint 25 éve kutatják, hogy méltó módon megőrizzék elődeik emlékezetét és másokkal is megismertessék példaértékű történelmi örökségüket. Számtalan rádiós és televíziós műsor, közéleti és kulturális rendezvény mellett 2002-ben elkészült egy dokumentumfilm Végtelen napló címmel (Duna Televízió, rendező: Maderspach Kinga) a család nőtagjainak közreműködésével. 2004-ben, Maderspach Károlyné 200. születésnapjára emlékezve emléktáblát helyeztek el Ruszkabányán a régi Maderspach-ház falán.
1848 márciusában a Maderspach-vállalat vezetői és a ruszkabányai lakosság egyértelműen a forradalom oldalára áll. A hazafias mozgalom központja a Maderspach-ház volt, a vállalat üzemeiben a szabadságharc számára készítettek fegyvereket, és minden rendelkezésükre álló eszközzel segítették a szabadságharcot, két Maderscpach-fiú is beállt a szabadságharcosok közé.
A világosi fegyverletétel után tömegesen szétszóródó, Ruszkabánya felé menekülő honvédeket és tiszteket élelemmel és ruházattal segítette a család. A menekülők utolsó hullámával érkezett meg Bem tábornok, akit Maderspach Károly nagy tisztelettel, de egyben nagy aggodalommal is fogadott, mert súlyos osztrák megtorlástól tartott – nem alaptalanul, ugyanis augusztus 22-én bevonult a császári katonaság Ruszkabányára, és azonnal azt kérdezték, kinek a házában szállt meg Bem. Károly nem titkolta, hogy náluk. Ezután őt és a családját is fogolynak nyilvánították, a feleségét Haynau parancsára 1849. augusztus 23-án meztelenre vetkőztetve nyilvánosan megvesszőzték, majd a karánsebesi börtönbe vetették. Férje, akit a szabadságharc leverése amúgy is kétségbe ejtett, a szörnyű megaláztatás hírére önkezével vetett véget az életének. Ez megpecsételte a család és a bányavállalat további sorsát is.
Haynau – a kegyetlenkedéseiről hírhedt „bresciai hiéna”, aki többek között az aradi 13-ak kivégzését is elrendelte – bosszúja többszörösen érte a családot. Maderspach Károly testvére, Maderspach Ferenc honvéd őrnagy az 1849-es téli hadjárat során életét vesztette, bajtársai Zsombolyán temették el. Haynau ki akarta hantoltatni és felakasztatni a holttestét, de a helybéliek ezt a gyalázatot megakadályozták. Ekkor fordult haragja Maderspach Károly családja ellen.
Az iszonyú sokk után, ami Maderspach Károlyné Buchwald Franciskát érte, vissza kellett térnie családjához, a dombegyházi pusztára, ahol „az élet új értelmet kapott.”
A kor jeles szobrásza, Ferenczy István 1828-tól kezdődően hónapokat töltött Ruszkicán márványt keresve és fejtve. Ez idő alatt szoros kapcsolatba került a Maderspach családdal, s az irántuk érzett barátságból az 1840-es évek elején megalkotta Károly és felesége, Franciska mellszobrát. A szobrok sorsa később kalandosan alakult. Franciska a hőn szeretett férj és apa emlékére Károly szobrát vasból kiönttette Ruszkabányán, és a családi feljegyzés szerint minden gyermeke kapott egyet. Jelenleg egy példány ismeretes a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményében. A Franciskát ábrázoló szobor bronzba öntésre 1909-ben került, a vesszőzés 60. évfordulóján. Márvány foglalatban állították fel Ruszkabányán, de később megsemmisült. A bronzba öntéskor készített gipsz másolatot azonban a család tagjai azóta is kegyelettel őrzik.
A komoly művészettörténeti értéket képviselő szobrokról a család és az utókor számára való megőrzés érdekében másolat készült bronzból. A leszármazottak Dombegyháznak adományozták ezeket, azzal a kéréssel, hogy őrizzék tovább, helyezzék el méltóképpen és tegyék lehetővé, hogy az utókor leróhassa tiszteletét az emlékük előtt.
Így lehetővé vált, hogy az egymást szerető, tisztelő, egymást mindenben segítő, az 1848–1849-es szabadságharc támogatásáért megtorlást elszenvedett házaspár szobrai végre egymás mellé kerülhetnek egy méltó helyen, Dombegyházon. Az önkormányzat támogatásával és szervezésében megvalósult szombati ünnep pedig méltó tisztelgés volt az 1848/49-es eseményekhez szorosan kapcsolódó Maderspach család emléke előtt.
