Kétórás összefoglaló videót készített Klaus Iohannis tízéves regnálásáról a Recorder nevű (titokzatos hátterű és finanszírozású) médiaműhely, amely összeállításnak már a felütésében elhangzik, hogy a két mandátum után sokan keserű szájízzel tekintenek vissza az eltelt időszakra.
Az őszinte reményekkel induló, reformokat és átláthatóságot ígérő időszak kezdeti lelkesedése mára csalódottsággá változott. A nagyszebeni fizikatanárból lett román államfő elnökségének legfontosabb mozzanatai közül néhány különösen élesen világít rá a román politikai rendszer silányságára és az elnök kétes szerepére ebben az átalakulásban. Amikor Iohannist 2014-ben először államelnökké választották, hatalmas tömegek támogatták, mivel azt ígérte, hogy véget vet a román politikát hosszú időn át megmérgező korrupciónak. Választási kampányában szereplő szlogenje, a „jó munka” azt sugallta, hogy egy meritokratikus rendszert hoz az urambátyámos korrupció helyett, egy átláthatóbb és hatékonyabb kormányzást fog elvárni a kabinetektől. A szavazópolgárok abban bíztak, bár ezt nyíltan senki sem hangoztatta, hogy a német származású és nevű Klaus Iohannis rövid időn belül „második Németországgá” változtatja – nyilván német segítséggel – Romániát.
Tíz év után elkészült a leltár: a demokratikus fejlődés helyett inkább egy stabilitás látszatát fenntartó, központosított rendszer felé sodródott az ország, ahol a titkosszolgálatok és a politikai elit befolyása dominál. A polgárok csalódtak és kiábrándultak, és a bizalmatlanság a politikai rendszer iránt azóta is egyre erősebb Romániában, ez pedig hozzájárult a populista és radikális politikai mozgalmak előretöréséhez.
A Iohannis legjelentősebb projektjének szánt „Művelt Románia” program szintén nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Bár a polgárok az oktatás reformjától várták a jövő generációinak felemelését, a projekt szimbolikus jelentőségű maradt, és a román oktatási rendszer mélyen gyökerező problémái nem oldódtak meg. Ezen belül pedig a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása (beleértve a diplomagyárnak nevezett egyetemeket) csak kidomborítja a teljes rendszer összes hibáját, a káosztól a színvonaltalanságon át a politikai befolyásoltságig.
Iohannis öröksége sokak számára nem egy új korszak kezdete, hanem a reformok ígéretének elmulasztása, a hatalom koncentrálása és a közvéleménytől való elidegenedés szomorú példája – mutatja ki a Recorder összeállítása. Románia nem a remélt demokratikus megerősödés és fejlődés irányába haladt, hanem egyre inkább a politikai stabilitás illúzióját fenntartó, de valójában stagnáló és zárt rendszer felé sodródott. A film alapján Iohannis elnöki öröksége inkább a rendszer fenntartásáról, mint a valódi reformokról szól: az „ország stabilitásának” biztosítása jelszava alatt a politikai és titkosszolgálati hálózatok közötti szoros együttműködés volt jellemző, miközben valódi változásra alig került sor.
A Recorder kritikusan emeli ki, hogy bár Iohannis 2014-ben nagy társadalmi támogatással, reformokat és művelt Romániát ígérve kezdte meg a mandátumát, ígéretei jórészt beteljesületlenek maradtak. A korrupcióellenes harc zászlaját ugyan felvállalta, de a valóságban a politikai „elit” és a Ceaușescu-diktatúrában gyökerező titkosszolgálatok változatlan befolyása alatt tartották az országot. Az igazságszolgáltatásban, amelyben Iohannis több tisztogatást is végrehajtott, a reformokat sokszor a politikai és személyes érdekeinek megfelelően alakította, ami tovább erodálta a rendszer függetlenségét és a lakosság igazságszolgáltatás iránti bizalmát. Ez a bizalom ma egyszerűen nem létezik, az igazságszolgáltatás neve Romániában: gazságszolgáltatás.
A leköszönő államfő külföldi politikai törekvései, köztük az általa kiszemelt NATO-főtitkári pozíció a hazai népszerűtlensége és politikai hitelességének hiánya miatt is futottak zátonyra. Az elemzők úgy látják, hogy Iohannis kevéssé volt képes valódi vezetőként kiállni az ország előtt, és a „nép elnökéből” egy távoli, ritkán elérhető vezetővé vált, aki inkább a személyes politikai ambícióira összpontosított, miközben világot járt, golfozgatott és tetemes vagyont halmozott fel.
A tízéves mérleg tehát rossz: az egyébként darabossága miatt szekrénynek is becézett Iohannis Romániát egy centralizált és a titkosszolgálatok által befolyásolt rendszer felé terelte, ahol a politikai és társadalmi változásokat elnyomják a „stabilitás” jelszavával. A Recorder szerint Iohannis elnöksége alatt Románia ugyan formálisan demokratikus maradt, de a rendszer mechanizmusai a valódi demokratikus elvektől távolodtak el, és egyre inkább a hatalmi struktúrák megtartására összpontosítottak, kevés figyelmet fordítva a társadalmi elvárásokra vagy a közjóra.
