A budapesti balliberális média a polgári-nemzeti kormányzat elleni propaganda céljaira használja ezekben a napokban a tavaly ősszel megejtett népszámlálás nyilvánosságra hozott első eredményeit, amelyek szerint Magyarország népessége tíz év alatt háromszázezerrel csökkent. Viszont egyelőre senki sem kérdőjelezte meg a cenzus adatait. Nem úgy Romániában, ahol az egy meg egy is három lehet. Demeter J. Ildikó jegyzete a sepsiszentgyörgyi Háromszékben jelent meg, alább olvasható.
Közel hatmillió román állampolgárnak van bejelentett külföldi lakhelye, és nem is minden kivándorló jelenik meg a hivatalos dokumentumokban – tudatja a Szabad Európa Rádió, amely szerint az elszivárgás továbbra is folytatódik, a román államnak pedig semmiféle stratégiája nincs ennek megállítására, illetve a kitelepedettek visszavonzására.
Sőt, úgy tűnik, döntéshozói körökben ez egyáltalán nem is téma: a politikusok közül főleg a jobboldaliak foglalkoztak a diaszpórával, de ők is inkább csak kampányok idején (bár 2020-ban megdőlt az a mítosz, hogy ők a felvilágosultabb, haladóbb réteg, hiszen nagy számban szavaztak az AUR-ra), kormányzati intézkedés mindössze annyi történt, hogy az orvosok munkabérét megemelték, de ezzel is csak fékezni tudták az elszívásukat, megállítani nem, a visszatérők száma pedig elenyésző. A drámai fogyás – csak háború sújtotta országokból (Szíriából és újabban Ukrajnából) menekülnek el többen, mint Romániából – nem gondolkodtatja el azokat, akik felelősek érte: az 1989 óta legtöbbet hatalmon levő szociáldemokratákat és a változást ígérő liberálisokat sem. (Közben kiderült, hogy az egyetlen változás, amit valóban akartak, az volt, hogy ők legyenek kormányon.) A tavalyi népszámlálás eredményével kapcsolatosan senki sem mondta ki, hogy az országban megszámoltatott 19 millió lélekből 5,7 millió hivatalosan is külföldön él (habár az adatok a külügyminisztériumnál rendelkezésre állnak, csak ki kellett kérni őket; az összesítés a más államok által közölt nyilvántartások alapján készült), azaz valójában legtöbb 13,3 millió lakosa lehet jelenleg Romániának. (Vagy még ennél is kevesebb: a külhoni románok szervezete nyolcmillióra becsüli a határokon kívül élőket.) Így még megdöbbentőbb, hogy négymillió energiakártyát osztott ki a kormány: ezek szerint a lakosság egynegyede uniós támogatás nélkül a hatóságilag korlátozott árakkal sem tudná kifűteni (többnyire kicsi) lakását. Csoda, hogy elkívánkoznak innen?
A már huzamosabb ideje kint élők elmondták a riporternek, hogy azért érzik jól magukat választott hazájukban (többnyire nyugat-európai államokban), mert ott a szakértelem és a szorgalom számít: aki komolyan dolgozik, és ért ahhoz, amit végez, annak nincsenek megélhetési gondjai. Honvágya sincs mindenkinek, de azért nem kevesen fontolgatják a hazatelepedést – jóval többen, mint ahányan meg is teszik. Mert nem csupán a magas munkabér számít: vannak, akik itthon is megteremthetnék maguknak az anyagi biztonságot és jólétet, őket azonban más tényezők rettentik el: a bürokrácia, a korrupció, a politikai osztály iránti bizalmatlanság és nem utolsósorban az egészségügyi, illetve oktatási rendszerek hiányosságai. Nehéz lemondani a néhány év alatt megszokott normalitásról és visszatérni egy olyan országba, amely képtelen stabilitást nyújtani – fogalmazza meg az egyik interjúalany, és ebből meg is lehet tudni, hogy mit kell tenni egy élhető, „normális‟, „vonzó és érdekes‟ Romániáért. Utóbbi kifejezések Klaus Iohannis államfő jelzői és ígéretei, s bár ő csak az egyike azoknak, akik felelősek azért, hogy nem ilyen az országunk, javulást attól remélhetünk, hogy mindenki elvégzi a maga feladatát. Ahogy egy normális államban kell. Ha tényleg ez a cél.
(Címkép: Florin Cârciu, a Határon Túli Románok Hivatalát vezető államtitkár már tavaly májusban azt állította, hogy 8 millió román állampolgár hagyta el véglegesen Romániát a rendszerváltás óta)
