Thierry Breton francia biztos lemondott, és azzal vádolta meg főnökét, Ursula von der Leyent, hogy ellene fordult, és megpróbálta megakadályozni, hogy újabb mandátumot szerezhessen mint biztos, közölte a Politico brüsszeli hírportál.
Korábban Emmanuel Macron francia elnök jelölte Bretont a pozícióra, aki azt állítja, hogy Von der Leyen a háta mögött megpróbálta meggyőzni Macront, hogy más jelöltet küldjön a csapatába. „Néhány nappal ezelőtt, a leendő testület összetételéről szóló tárgyalások legvégső szakaszában ön arra kérte Franciaországot, hogy vonja vissza a nevemet – olyan személyes okokból, amelyeket nem beszélt meg közvetlenül velem” – fedte fel Breton a Bizottság elnökasszonyának írt levél tartalmát.
A lépés váratlan fordulatot jelent a biztosok kiválasztásában, amelyet alapból megnehezített Ursula von der Leyen kísérlete, hogy a nemek közötti egyensúlyt megteremtse. Eddig olyan országok, mint Szlovénia és Románia Von der Leyen nyomására visszavonták férfi jelöltjeiket, és nőkkel helyettesítették őket. „Az elmúlt öt év során fáradhatatlanul arra törekedtem, hogy a nemzeti és pártérdekek fölött a közös európai jót támogassam és előmozdítsam. Ez megtiszteltetés volt” – írta a levelében Breton, majd folytatta: „A legutóbbi fejlemények fényében azonban – amelyek újabb tanúbizonyságai a megkérdőjelezhető kormányzásnak – arra a következtetésre kell jutnom, hogy a továbbiakban nem tudom ellátni feladataimat a testületben.”
Breton azzal vádolta meg Ursula von der Leyent, hogy Franciaországnak befolyásosabb tárcát ajánlott fel a biztosjelölt megváltoztatásáért, és állítólag ezt a taktikát már kipróbálta kisebb EU-tagországoknál is. Breton és Ursula kapcsolata régóta problémás volt, és előbbinek a közelmúltban több tette is megkérdőjelezte az alkalmasságát a biztosi pozícióra. A francia az előző ciklusban az EU belső piacért felelős biztosa volt, az unió vakcina-munkacsoportjának vezetőjeként kulcsszerepet játszott abban, hogy 215 millió adag oltóanyag maradt az EU nyakán mintegy négymilliárd euró értékben, amit megsemmisítettek. Az orosz–ukrán háború kapcsán a francia biztos körbeturnézta az európai fegyvergyártókat és védelmi minisztériumokat, hogy a gyártási kapacitások növelésére ösztönözze az illetékeseket. Idén januárban bejelentette, hogy az év végére az EU évi legalább 1,3 millió lőszert lesz képes előállítani. A valóság azonban ettől némileg eltér: iparági becslések szerint ennek alig harmadát, talán négyszázezer lőszert sikerülhet idén előállítani Európában. Breton nagy szószólója emellett egy százmilliárd eurós európai védelmi alap felállításának.
A francia biztos elkövette az egyik diplomáciai főbűnt, amikor bizalmas beszélgetésben elhangzott információkat osztott meg. Januárban ő szellőztette meg a sajtónak, hogy Donald Trump volt amerikai elnök 2020-ban állítólag azt mondta Ursula von der Leyen bizottsági elnöknek, hogy az USA egy támadás esetén nem sietne Európa segítségére.
De Breton magát Von der Leyent is több alkalommal magára haragította. Ilyen eset volt például, amikor megtorpedózta a bizottsági elnök jelöltjét az EU kis- és középvállakozásokért felelős megbízotti pozíciójára vagy amikor a Margrethe Verstager által egy versenyfelügyeleti pozícióra jelölt amerikai professzor ellenében lépett fel. A pontot az i-re akkor tette fel, amikor az EP-választások előtt megjegyezte: úgy tűnik, Von der Leyen pártja, az Európai Néppárt (EPP) a saját jelöltjében sem bízik.
Bár a francia az európai értékeket hirdeti, a szólásszabadságot a jelek szerint nem sorolja ezek közé. Nem is olyan régen fenyegetőzött azzal Breton, hogy akár be is tilthatja Európában az X (korábban Twitter) közösségi platformot, miután annak tulajdonosa, Elon Musk nem volt hajlandó belemenni a tartalmak cenzúrázását célzó titkos alkuba.
Fricz Tamás politológus épp a minap írta azAz unió átfogó reformra szorul című cikkében: „Az unió ugyanis jelen pillanatban a darabjaira hullás és szétesés előtti állapotban van. Az unió jelen állapotában nem képes szinte semmilyen kérdésben épkézláb döntésekre, amelyek persze a tagállamok és az európai államok érdekeit képviselnék. Teljesen világos ma már, hogy Brüsszel döntéseit Amerika mélyállama és mögötte a globális elit határozza meg a háttérből, sőt ma már nem is annyira a háttérből, hanem az előtérből (gondoljunk a Soros-hálózatra vagy éppen a Világgazdasági Fórumra, a WEF-re).”
