Anekdotázva maszatoltak egyet a budapesti külügyi intézetben

A Magyar Nemzetből tudtuk meg, hogy az Origo.hu portálon egy hosszú cikk jelent meg a Külügyi és Külgazdasági Intézetben Román–magyar kapcsolatok 1989-ben címmel tartott konferenciáról (itt olvasható).

Az Atombombával fenyegette Ceausescu Kádár János utódját című írás szerzője arról számolt be, hogy a beszélgetés résztvevői a következők voltak: Magdó János, Magyarország egykori kolozsvári főkonzulja; Barabás T. János Románia-szakértő, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető elemzője; a rendezvényt pedig Baranyi Tamás Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet stratégiai igazgatóhelyettese moderálta.

A részvevők igen sokat anekdotáztak a több mint három évvel ezelőtt Romániában és környékén történtekről, annak regionális és globális vonatkozású elemeiről, momentumairól, az akkor keletkezett, azóta szétburjánzott és máig hangoztatott „rendszerváltó narratívákról”. Az Origóban megjelent tudósítás „természetesen” a szenzációra fókuszált, az állítólagos román atomarzenál körüli spekulációra, a Ceaușescu blöffjeire, a korabeli román–magyar viszonyra, kapcsolatokra.

Ám döbbenettel olvastuk, hogy egy adott pillanatban a kolozsvári születésű Barabás T. János – aki éveken át állt diplomáciai szolgálatban – azt a szekus propagandát mondja fel, ami mindmáig uralja a román médiát, történetírást és nemzetpolitikát: tudniillik hogy a máltai Gorbacsov–Bush találkozón a szovjet főtitkár kijelentette, hogy változást szeretne elérni Romániában, mire a bukaresti titkosszolgálatok nyomban elkezdték szervezni „a puccsot”. Barabás szerint  – ha hinni lehet a budapesti sajtóbeszámolónak – „a román fővárosban puccs zajlott le, Temesváron Tőkés László magyar református lelkész vezetésével viszont igazi forradalom tört ki. A temesvári forradalom és a bukaresti puccs pedig egy adott ponton összekapcsolódott.” Ez a megfogalmazás azt sugallja, amit a posztkommunista, szélsőnacionalista román diskurzus egy az egyben állít: a temesvári spontán antikommunista, rendszerellenes népfölkelés időrendileg és fontosságilag is a diktatúra politikai rendőrségének reformszárnya által jó előre megszervezett és véghez vitt bukaresti államcsíny mögött említendő, annak mintegy mellékszála, pandanja volt, ami „véletlenül” pont akkor tört ki, amikor Iliescuék már lázasán szervezték Ceaușescu és rezsimje megbuktatását.

Félreérthető megfogalmazás vagy történelemhamisítás ez? Hiszen 1989. december 15-én, amikor a román–magyar szolidaritásból kipattant a diktatúraellenes népfölkelés Temesváron, amikor 20-án már „a városközpontot a felkelők ellenőrizték, akik kezdték megszervezni erőiket, megalakították a Román Demokratikus Frontot (Frontul Democratic Român), és a várost »szabaddá« nyilvánították” (Wikipédia), a diktátor és klikkje még javában hatalmon volt, és elkezdte megszervezni a lázadás letörését.

Anekdotázni, „bulvárelemzéseket” végezni, sőt rosszul emlékezni lehet ugyan, de egy budapesti  „Románia-szakértől” aligha várnánk el, hogy azt a propagandát terjessze, ami szerint nem a magyarok („Tőkés és a temesvári reformátusok”) voltak a forradalom szikrái, hanem a szervezkedő jóságos szekusok….

R. Balogh Mihály

Total
0
Megosztás
Előző hír

Az elmúlt ezredév magyar hőseire emlékezünk

Következő hír

Májusvégi váradi események

Related Posts
Total
0
Megosztás