„Gyalázatos provokáció, propagandisztikus műbalhé” – így jellemezte Orbán Viktor a Zsolti bácsi ügyet a minap. A volt miniszterelnök szerint az ügy kezdettől fogva politikai célokat szolgált, az utóbbi időben nyilvánosságra került információk alapján pedig már az is felmerült, hogy pénz is szerepet játszhatott a történet alakulásában. Orbán úgy fogalmazott: azoknak, akiket az ügyben alaptalanul gyanúsítottak meg, bocsánatkérést és elégtételt kell kapniuk. Hozzátette: a mostani miniszterelnöktől nem várnak érdemi lépést az ügyben, ugyanis mióta Magyar Péter elfoglalta hivatalát, egyetlen kormányfőhöz méltó mondata sem volt.
Ma már közismert: az egykori javítóintézeti fogvatartott, Bangó Sándor pénzt fogadott el a Kontroll.hu tulajdonosától, Magyar Péter öccsétől azért, hogy megnevezze az úgynevezett Zsolti bácsit, aki állítólagosan zaklatta őt, s aki állítólag éveken át bejárt a javítóintézetbe szexuálisan zaklatva az ott élő kiskorúakat. Mára kiderült: hazugság volt az egész, de a TiSza-párt választási kampányában erős ütőkártyaként használták. Bangó egykori nevelője egy podcastben mutatta be azt a hangfelvételt, amelyen a fiatal maga beszélt a Magyar Mártonnal kötött megállapodásáról. Bangó állítólag a Kontroll-interjúban megnevezett egy személyt, ám azt a részt eddig nem hozták nyilvánosságra. A roma fiatal tagadta, hogy az ő hangja hallható a felvételen, Magyar Péter öccse pedig azt igyekezett cáfolni, hogy fizettek volna Bangónak az interjúért, s állítása szerint arról sem tudott, hogy a fiatal nem mondott igazat.
Az egész ügynek egyfajta összefoglalója ma jelent meg a Magyar Nemzet portálon, itt olvasható: https://magyarnemzet.hu/belfold/2026/06/zsolti-bacsi-ugy-egy-kronologia-amibol-minden-kiderul
Ugyanakkor a lap publicistája, Odrobina Kristóf A kormánypárti szerkesztőségekben hirtelen elment az áram című mai írásában arra világít rá, hogy a Tisza-kormánynak teljesen lefeküdt magyarországi balliberális sajtó és a hozzájuk igazodó közmédia egyszerűen „elfejeltett” beszámolni a Zsolti bácsi ügy lufijának kipukkanásáról, a konspiratív és cinkos hallgatás rendkívül súlyos magyarországi demokráciadeficitről árulkodik. A cikket alább szemlézzük.
***
Van egy pont, ahol a hallgatás már nem szerkesztői döntés, hanem politikai állásfoglalás. A rendszerváltás utáni korszak egyik legdurvább és legmélyebb közéleti botrányában, az úgynevezett Zsolti bácsi ügyben eddig elképesztő lendülettel és morális felháborodással cikkezett a Tisza Párthoz dörgölőző média. A képlet egyszerű volt: amíg a narratíva alkalmas volt a Fidesz és a KDNP politikusainak ostorozására és vádaskodásra, addig dőltek a szalagcímek.
A számok önmagukért beszélnek, a kontraszt pedig egyenesen dermesztő. A tavaly őszi kirobbanástól a választásokig tartó időszakban a vezető hírportálok valóságos cunamit produkáltak, összesen 843 darab cikket írtak. Fél éven át nem volt olyan nap, hogy ne ezekkel villogtak volna a címlapokon. Aztán fordult a kocka. Az elmúlt négy napban olyan súlyú információk, beszámolók láttak napvilágot, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg a kampányfegyver tisztaságát, és felmerült Magyar Péter közvetlen környezete is az ügyben.
Amikor a gyanú szellői elérték a Tisza Párt hátországát, a magukat függetlennek hazudó, kormánypárti szerkesztőségekben hirtelen elment az áram, lemerültek a billentyűzetek és beállt a síri csend.
Az elmúlt négy nap mérlege ugyanezeknél a lapoknál egy, azaz egyetlenegy darab cikk. Hirtelen már nem fontos az igazság? Már nem számít a transzparencia, ha a gyanú árnyéka a Tiszára vetül?
A balliberális sajtó egy jelentős része pontosan úgy viselkedik, ahogy azt a Tisza-kormány megálmodta: ha a saját politikai szövetségesük vagy annak közvetlen környezete kerül bajba, a témát azonnal el kell hallgatni és szőnyeg alá kell seperni. A miniszterelnök pedig kiáll naponta háromszor a közönség elé orbánozni és sulyokozni. Most, hogy Magyar Péter közvetlen környezetének esetleges érintettsége és a háttérben zajló esetleges pénzmozgások gyanúja került fókuszba, a morális felsőbbrendűség kártyavárként omlott össze.
