Az erdélyi Müteferrika életművéről Törökországban

A magyar–török kulturális évad alkalmából az ankarai Elnöki Nemzeti Könyvtárral szervezett közösen szimpóziumot az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK), melynek fókuszában a 18. században élt erdélyi származású nyomdaalapító diplomata, Ibrahim Müteferrika életműve állt.

A magyar–török diplomáciai kapcsolatok felvételének 100. évfordulójához kapcsolódó rendezvénysorozatba illeszkedett az Aki összeköt: Ibrahim Müteferrika címet viselő, kedden megtartott nemzetközi konferencia, amely a két országot összekötő, magyar származású, oszmán-török nyelven publikáló közíró, Müteferrika munkásságára fókuszált.

Születéséről és életének itthoni szakaszáról nem maradtak fenn megbízható adatok. Az egyik változat szerint a református papnak készülő fiatalember 1693–94 körül, tizennyolc éves korában egy portyázó török csapat fogságába esett, akik eladták az isztambuli rabszolgapiacon. A fogságban megtanult törökül, arabul és perzsául, muszlim hitre tért, így felszabadult. A muzulmán vallással egy időben felvette az Ibrahim nevet. A másik változat szerint unitárius vallású lévén a kolozsvári templom és iskola bezárása (1689) után önként emigrált Törökországba. Egyes kutatók szerint azonban eredetileg szombatos volt.

1715-ben készült Értekezések az Iszlámról (Riszále-i Iszlámije) című apologetikus munkájából tudjuk, hogy Kolozsváron született és az ottani kálvinista kollégium diákja volt. Papi pályára készült és a könyvnyomtatásban is gyakorlatot szerzett. Az iszlám hit hatására írta az előbb említett munkáját, melyre a nyugati műveltségű Ibrahim pasa felfigyelt. A nagyvezír 1717-ben müteferrikává nevezte ki. A kifejezés eredetileg egy hivatali tisztséget jelentett, a müteferrikák a szultán díszkíséretére rendelt testőrgárda tagjai voltak. Feladatukhoz tartozott a szultáni rendeletek továbbítása is. Emellett tolmácsként is tevékenykedtek.

Ibrahimünk 1717 után Nándorfehérvárra került, ahol II. Rákóczi Ferenc menekülő csapatai gyülekeztek. Majd a porta megbízásából Bécsben folytatott tárgyalásokat Savoyai Jenő herceggel. Ő volt a nagyságos fejedelem török tolmácsa és titkára annak törökországi bujdosása alatt, 1718-tól egészen a fejedelem 1735-ben bekövetkezett haláláig.

A Müteferrika általa létrehozott első török officina termékei egyszerre voltak török ősnyomtatványok és személyi hungarikumok. Életműve ideális multi- és interdiszciplináris megközelíthetőséget kínált egy konferencia alapjaként, hiszen az a történet-, földrajz-, nyelv- és irodalomtudomány, de a diplomácia-, könyv- és nyomdászattörténet szempontjából is elemezhető.

A konferencián Varga Bernadett, az OSZK Régi Nyomtatványok Tára osztályvezetője kiemelte: a 18. század első harmadában induló török nyomdászat különleges helyet foglal el a magyar–török kulturális kapcsolatok hálójában. A két nép közös történetének pozitív eleme, hogy a nyomdászat jelentette kulturális vívmányt egy erdélyi származású személy honosította meg az Oszmán Birodalomban. Az eredetileg ötszáz és ezer közötti példányszámban megjelent, manapság rendkívüli ritkaságnak számító kiadványokból az OSZK ma tizenötöt őriz. Az első müteferrikák a nemzeti bibliotéka alapítója, Széchényi Ferenc gyűjteményével kerültek be az OSZK gyűjteményébe, majd a következő nagyjából kétszáz évben fokozatosan gyarapodott a kollekció.

Az Ibrahim Müteferrika néven ismert, ám végül is rejtélyes kilétű diplomata-nyomdász 1729 és 1742 között készítette el tizenhét kiadványát. A Müteferrika-nyomda által kiadott művek témaválasztását – a vallási tárgyú munkák tilalma mellett – a nyomdavezető tudományos érdeklődése határozta meg: mindenekelőtt földrajzi, történeti, nyelvtudományi alkotások kerültek ki a sajtó alól, de akad köztük útleírás, politikafilozófiai értekezés és mágnesességről szóló könyvecske is.

Total
0
Megosztás
Előző hír

Határokon átívelő új alprogram – a kampány teljében?

Következő hír

Kampánymozi, pártmozi?

Related Posts
Total
0
Megosztás