Az RMDSZ szócsöve, a Maszol.ro vette át és tette közzé elsőként a romániai magyar sajtóban a budapesti balliberális média szenzációhajhász írását arról, hogy a jeles néprajzkutató, néhai Kallós Zoltán úgymond „meleg volt”.
A Kolozsváron szerkesztett portál „Halála után megjelent interjúban vall homoszexualitásáról a táncházmozgalom legendás alakja” című közlése valójában másolat. A Maszol ugyanis egy az egyben a 444.hu nevű, a mértékadó magyarországi körökben csak „baloldali hazugsággyárnak” nevezett, a magyarellenes Soros-médiához sorolt hírportál „Halála után megjelent interjúban coming outolt Kallós Zoltán, a magyar néprajzkutatás kiemelkedő alakja” című cikkét veszi át. Ebben viszont az áll, hogy a tripla négyesek is más kiadvány alapján váltak „érzékenyekké” és erősítették fel az LMBTQ-propagandát: „A kétszeres Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató, Kallós Zoltán is beszél a homoszexualitásáról a bukaresti Humanitas kiadónál most megjelent, Homo históriák – kilépni a láthatatlanságból című könyvben. Kallós interjújára a Magyar Hang hívta fel a figyelmet.” Vagyis a nagy felfedező nem más, mint a parajdi származású Lukács Csaba, a Magyar Hang nevű ellenzéki hetilap (úgymond „túlélő magazin”) lapigazgatója, aki „Kettős kisebbségben – Kallós Zoltán halál utáni coming outja” című terjedelmes írásában rántja le a leplet a néhai néprajzos szexuális devianciájáról, ezzel a felütéssel: „Idén nyáron jelent meg a bukaresti Humanitas kiadónál Florin Buhuceanu melegjogi aktivista Homo históriák – kilépni a láthatatlanságból című könyve. Sokan névtelenül, de páran nevüket is vállalva mondják el milyen volt melegnek lenni Nicolae Ceaușescu Romániájában. A kiadvány egy magyar vonatkozású szenzációt is rejt.” Majd megtudjuk, hogy a válaszúti Kallós Zoltánról van szó (1922–2018), aki „ült börtönben is »szexuális elhajlás« miatt, előbb 1959-ben, majd 1966-ban. Buhuceanu úgy jutott el hozzá, hogy egy kolozsvári férfi beajánlotta, aki szintén ekkor volt börtönben homoszexualitás miatt.”
Lukács arról is ír, hogy ő már Kallós életében megtudta a tudós rejtett titkát: „Hat-nyolc éve is lehet annak, hogy egy teljesen más üggyel kapcsolatban megszereztem a bukaresti Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) archívumából Kallós megfigyelési dossziéját. Csaknem négyszáz oldal, melyekből világosan kiderült, hogy az etnográfust melegsége miatt többször is meghurcolták a román hatóságok, börtönben is ült emiatt. Az információk birtokában megkerestem őt, arra kérve: beszélgessünk arról, milyen volt kettős kisebbségben, romániai magyar melegként élni a diktátor országában. Hogyan zsarolták, fenyegették ezzel és milyen sérelmek érték emiatt. Azt ajánlottam neki, hogy a mélyinterjú csak a halála után jelenik meg, és még abba is belementem volna, hogy akár névtelenül is beszélhet erről a szerintem fontos kérdésről. Azt mondta, gondolkodik a lehetőségen, de aztán soha nem csörrent meg a telefonom.”
Lám-lám, most az derült ki, hogy a bukaresti homoszexuálisok megkeresésére mégis kötélnek állt a néhai tudós. A régiókon, nemzeteken és korokon át ívelő LMBTQ-propagandának halála után is kapóra jött a jeles erdélyi magyar ember állítólagos mássága.
Az LMBTQ amúgy egy betűszó, ami a leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek, valamint a különösek (queerek, azaz nem heteroszexuálisok) összefoglaló megjelölésére használnak a „szakirodalomban”.
