„Megyünk Budapestre!” címmel tette közzé felhívását a Facebookon a hírhedt Mihai Tîrnoveanu, a szélsőnacionalista román Nemzet Útja Egyesület (Asociația Calea Neamului) elnöke a minap.
Azt írta, hogy augusztus 3-án, vasárnap a magyar parlament előtt emlékeznek meg a román hadsereg 1919. augusztus 3-4-i budapesti bevonulásáról és Magyarország „felszabadításáról Kun Béla bolsevik rezsimje alól”. A hamis történeti körítéssel és érzelgős handabandázással tálalt szándéknyilatkozat nyilvánvaló magyarellenes provokáció, a Tîrnoveanu-féle „civil szervezet” tíz évvel ezelőtti megalakulása és brassói bejegyzése óta egyebet sem csinál, mint erőt fitogtatva parádézik és uszít Székelyföldön.
Novák Előd, a Mi Hazánk Mozgalom alelnöke és országgyűlési írásbeli kérdés intézett a magyar belügyminiszterhez az ügy kapcsán Hajlandók-e betiltani a budapesti Parlament előtti román soviniszta gyűlést? címmel.
Sajnálatos módon beadványát egy csúsztatással kezdte, amit a balliberális ellenzék és annak dollármédiája terjesztett el a közbeszédben, máig hatóan, azt állítva, hogy „Orbán Viktor a soviniszta George Simiont támogatta a román elnökválasztáson”. Novák második csúsztatása rögtön ezután következik: e képzeletbeli támogatás miatt „felbuzdultak a magyarellenes erők”, holott köztudott (és az kellene legyen még Magyarországon is), hogy a romániai magyarellenes erők sohasem lankadtak, az 1989-es fordulat előtt és után sem.
Novák Előd ezek után arra hívja fel a belügyminiszter figyelmét, hogy ezek az erők „már a magyar Parlament elé szerveznek gyűlést a hazánkat kirabló román hadsereg 1919. augusztus 3-i budapesti bevonulásának évfordulóját ünnepelve. Ez jogszerűen betiltható pl. a gyülekezési törvényben előírt esetre, »a magyar nemzet (…) méltóságának a megsértésére« hivatkozva, ezt szorgalmazza a Mi Hazánk, és nem tartunk elfogadhatónak olyan bűnpártoló rendőrségi asszisztálást, mint amilyet az LMBTQP-felvonulásnál láttunk.”
Ezt követően ő maga is egy kisebb történelemleckét tart, alaposan helyre téve Tîrnoveanu álhistóriáját. Novák Előd interpellációját a továbbiakban változtatás nélkül idézzük:
*
1916 nyarán Románia belépett az első világháborúba az antant oldalán, és támadást indított Magyarország ellen. Erre válaszul, miután a román hadsereget sikerült visszaszorítani, 1916. december 6-án a Központi Hatalmak csapatai, köztük magyar huszárok, bevonultak Bukarestbe. Ez a győzelem jelentős katonai és politikai fordulatot jelentett a világháborúban; mégsem szervezünk Bukarestbe ünnepséget, hasonlóképp a mostani román provokációnak sem szabad teret biztosítani a Mi Hazánk szerint. A gyűlést szervező román soviniszta eufemisztikus közleményével ellentétben a hadseregük 1919-es bevonulása korántsem „egy lecke volt emberségből és civilizációból”, hanem a magyar történelem egyik legsötétebb eseménye. A nemzetközi történelemírás is elismeri, hogy emberség helyett inkább a kegyetlenkedés, a katonai túlkapások és a hazánk kirablása lennének erre a megfelelő jelzők. Példaként utalok Brian Cartledge angol történelemírónak az alapvetően tárgyilagos Trianon-könyvére, amelyben a szerző nem tudott elmenni a románok kegyetlenkedései mellett szó nélkül, sőt több oldalon át részletezte azokat, pl. amikor a közbiztonság helyreállítására hivatkozással összehívták, majd alattomosan karóba húzták a magyar csendőröket Budapesten a nagy „emberség” jegyében. A mostani gyűlés nyilvánvaló célja a román megszállók „embersége” előtti tiszteletadás helyett Magyarország és a magyar nemzet provokációja.
Raffay Ernő történész a Kárpátia Stúdió által kiadott könyvében (Erdély 1918-1919-ben) a Magyarországot Győrig elfoglaló és a levéltári források szerint durván kirabló román hadsereg dicstelen tevékenységét is bemutatta. Nemcsak a hadsereg számára szükséges anyagokat rekvirálták, hanem a polgári lakosság javait is elvették. Kegyetlenkedtek a munkássággal (a botbüntetést is bevezetve), miközben a nemzetközi propaganda céljából saját fotósaikkal olyan képeket készíttettek és tettek közzé az antant sajtójában, ahol szegény budapesti gyerekeknek csajkában ételt osztanak. Ez dokumentálva van Mărdărescu román tábornok eddig csak románul megjelent, 1922-es memoárkötetében (Eliberarea Transilvaniei si ocuparea Budapestei, azaz Erdély felszabadítása és Budapest elfoglalása). A magyarországi fosztogatások hírei eljutottak Párizsba, a békekonferencia vezető politikusaihoz, emiatt még a győztes nagyhatalmak is több, Bukarestbe küldött diplomáciai jegyzékben megintették a román kormányt.
Ha már az 1947-es párizsi békeszerződésből eredő holokauszt-kárpótlás a mai napig is szerepel kiadásként a magyar állami költségvetési törvényben (évről évre nagyobb összeggel, hiszen az emelést ellenző módosító javaslatomat mindig leszavazza az összes többi párt), akkor ennyi erővel Románia felé is élhetne jóvátételi igénnyel a magyar kormány – hajlandóak-e erre? Ez egy megfelelő diplomáciai válasz is volna a román provokációra, hogy nem érdekük feszegetni a Budapestre való bevonulásuk történetét. Raffay Ernő becslése szerint az 1919 őszén visszavonuló román hadsereg legalább 30-40 ezer vagon rablott holmit szállított el magyar és volt magyar területekről.
A meghirdetett román soviniszta gyűlés jogszabálysértő, ezért kérem, hogy a gyülekezésről szóló 2018. évi LV. törvény 13. §-a alapján szíveskedjenek azt megtiltani (és bár normális esetben nem kéne külön kérnem, de utána meg is akadályozni) elsődlegesen azért, mert sérti a magyar nemzet méltóságát, másodlagosan a közrendet, harmadlagosan pedig a közbiztonságot is, ahogy azt a BRFK-nak küldött levelemben részletesebben is kifejtettem.
Tisztelettel:
Novák Előd, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője
