Kihirdette kedden Klaus Iohannis államfő az új közoktatási és felsőoktatási törvényt, de ettől semmi sem lesz jobb Romániában, ahol a tanügy a társadalom egyik legnagyobb problémája.
Maga az államfő is kénytelen volt kifejezni kétségeit, miután vállon veregette a jogszabály megalkotóit: „Az oktatási törvények szilárd keretet biztosítanak egy olyan oktatási rendszer felépítéséhez, amely kiállja az idő próbáját, ugyanakkor a két jogszabály önmagában nem fogja megoldani a rendszer akut problémáit, csak akkor, ha valóban gyakorlatba ültetik őket”.
Az állami hírügynökség és nyomában az erdélyi magyar sajtó igyekezett összefoglalni az új kerettörvények „jobbító rendelkezéseit”, de csak jelentéktelen, főként szervezési és technikai, az oktatás minőségét, színvonalát nem feltétlenül emelő változásokat tudott felhozni. Mint pl. azt, hogy az új közoktatási törvény kötelezővé teszi a kiscsoportot az óvodai oktatáson belül… a 2030–2031-es tanévtől. (A korábbi évek kötelezettségeire is írott malasztként emlékezhetünk, azt a törvényi előírást például sosem sikerült betartatni Romániában, miszerint mindenkinek kötelező 10 osztályt kijárnia.)
A két jogszabályt május 22-én fogadta el a szenátus döntő házként. A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és a Jobboldal Ereje megtámadta a törvényeket az alkotmánybíróságon, arra hivatkozva, hogy azok korlátozzák a gyermekek oktatáshoz való jogát és sértik a jogegyenlőség elvét. Június 21-én az alkotmánybíróság elutasította a két ellenzéki párt beadványát. Ezután több diák- és egyetemistaszervezet, valamint az ellenzék képviselői is kérték az államfőtől, hogy küldje vissza a törvényeket a parlamentnek újbóli megfontolásra, de Iohannis ezt nem tette meg.
Az USR tegnap is tüntetést szervezett az elnöki palota elé. A tüntetők egy transzparensre azt írták: „A Képzett Románia kudarca: 50.000 gyermek nem iratkozott be az érettségire”. Akik egyébként beiratkoztak, azoknak is csak kétharmada tett sikeres záróvizsgát, noha a tételek idén sem voltak nehezebbek, mint más években. A hétfői eredményhirdetés azt igazolta, hogy a diákság nem készül fel kellőképpen, nagyon sokan nem tanulni járnak iskolába, a pedagógusoknak pedig nincsenek eszközeik a tanulni képtelen vagy nem hajlandó, kezelhetetlen diákok felzárkóztatására, kiszűrésére és az oktatási rendszerből való eltávolítására.
Ami a nemzeti kisebbségek oktatását illeti, az RMDSZ – amely a törvények kidolgozásában és elfogadásában a két román kormánypárt partnere volt – heteken át azt próbálta megmagyarázni, hogy az új jogszabályok milyen pozitívumokat tartalmaznak, de végül félszájjal kénytelenek voltak a bukaresti magyar politikusok elismerni: jelentéktelen változások lehetnek majd, és azok „szerencsére” nem érintik hátrányosak a nemzeti kisebbségeket, az anyanyelvű oktatást, bár a puding próbája az evés.
Sajnos az RMDSZ 33 év alatt nem volt képes – a kritikusok szerint meg sem próbálkozott – elérni, hogy a magyar tanulóifjúságot legsúlyosabban diszkrimináló elemet (a román nyelv és irodalom anyanyelvi szintű oktatását és számonkérését a nem román nemzetiségűeknek és -től) kiiktassák a közéletből. Amíg nem idegen nyelvként fogják oktatni és választható vizsgatárgyként kezelni a román nyelvet és irodalmat Romániában, addig az itt élő magyar gyermekek és ifjak folyamatos nyomásnak, vegzálásnak és az előmenetelben való akadályoztatásnak lesznek kitéve. Ami egyik oka lehet a szülőföldjük elhagyásának.