A Széchenyi-díjas gépészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának volt dékánja életének 95. évében hunyt el 2023. május 27-én. Búcsúztatása július 4-én volt a Farkasréti temető Makovecz-terméből.
Vajna Zoltán 1928-ban született Kolozsváron. Gimnáziumi tanulmányait szintén Kolozsváron végezte, majd egy évig járt a Bolyai Tudományegyetem matematika-fizika szakára. 1948-tól a BME Gépészmérnöki Karán folytatta tanulmányait, ahol 1952-ben diplomázott. A végzés után rövid ideig a Szellőző Művekben dolgozott, majd aspiránsként Pattantyús-Ábrahám Géza hívására visszatért a Budapesti Műegyetemre, ahol aztán Gruber József vezetésével 3 év alatt megszerezte a kandidátusi címet. Élete további részében mindvégig a műegyetemen dolgozott. Témája a radiális átömlésű ventilátorok lapátozásának számítása volt a hidrodinamikai szingularitások módszerével. Az egyik Szellőző Művekben tervezett radiális ventilátor típusjele, a VHF első betűje Vajna Zoltán nevére utal. 1988-ban megvédett tudományok doktora dolgozata is félaxiális ventilátorok kvázi-háromdimenziós méretezési eljárásáról szólt a közegsúrlódás figyelembevételével. Később nagyméretű hurkolt csőhálózatok térfogatáram- és nyomáseloszlásának számítási modelljét fejlesztette a Fővárosi Vízművek szakértőjeként. Nevét viseli az Almási-Budavári-Vajna féle csőhálózat-számítási módszer. Akadémiai székfoglaló előadását a vízcsőhálózatok költségminimumra történő tervezési módszeréről tartotta 1993-ban. Az MTA 1998-ban rendes tagjává választotta. Az országban az elsők között kezdett számítógépeken bonyolult rendszerek szimulációjára programokat fejleszteni, így a műegyetemen is az informatika-oktatás úttörője volt. Emellett áramlástant és alkalmazott áramlástant oktatott.
Szerteágazó tudományos és általános közéleti tevékenysége volt. A Gépészmérnöki Kar dékánja volt 1990–1994 között, a rendszerváltást követő mozgalmas években. Nevéhez fűződik a kreditrendszer bevezetése, valamint a modulrendszerű képzés elindítása. Hat évig tagja volt az MTA Doktori Tanácsának, az IUTAM (International Union of Theoretical and Applied Mechanics) Magyar Nemzeti Bizottságának, elnöke a CISM (International Centre for Mechanical Sciences, Udine, Olaszország) Magyar Nemzeti Bizottságának, tagja volt a Magyar Akkreditációs Bizottság két szakbizottságának is.
Vajna Zoltán az 1956-os forradalomban és szabadságharcban való részvétele folytán évekig elnöke volt a Műegyetem 1956 Alapítvány Kuratóriumának. Kezdeményezője és évekig szervezője volt az 1956. október 22-i műegyetemi eseményeket idéző emlékünnepségnek, amely ma már az állami ünnepségsorozat része.
Fontosabb kitüntetései: Akadémiai Díj (1977), „A Helytállásért” 56-os Emlékérem (1991), Szent-Györgyi Albert-díj (1992), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994), Széchenyi-díj (1997), Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (1998, OTKA), József nádor díj (2016).
Vajna Zoltán tagja volt több humanitárius, elsősorban a trianoni határokon túl élő magyarok támogatásával foglalkozó szervezetnek, alapítványnak. Így a Pro Professione Alapítvány Felügyelő Bizottságának elnöke, a Charles Simonyi Ösztöndíj Bizottságnak kurátora, az Apáczai Cseri János Közalapítványnak kurátora, a Kolozsvári Református Kollégium Öregdiákjai Baráti Társaságnak örökös tiszteletbeli elnöke volt, de a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület is maga mögött tudhatta őt.
A megboldogult tagja volt a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett Jeruzsálemi Ispotályos Lovagrend Magyar Tagozatának is, temetésén több johannita lovaggal együtt részt vett Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is.
