„Elképesztő, hogy hősként akarják ünnepeltetni Szulejmánt” címmel közölt a Magyar Nemzet interjút Bocsányiné Bánkuti Reginával, a Pedagógusok a Nemzetért Egyesület elnökével. Elolvasásra érdemesnek tartjuk, lásd alább.
– Miért jött létre és milyen értékeket képvisel a Pedagógusok a Nemzetért Egyesület (PANE)?
– Az egyesület 2022 novemberében alakult és konzervatív, jobboldali, keresztény értékrendet képvisel, de nem kormánypárti vagy kormányellenes. Az érdekvédelem kevésbé jellemző ránk, szakmai szervezet vagyunk, nem szakszervezet. Örömmel hangoztatjuk a véleményünket, de nem akarunk utcára vonulni vagy minden egyes oktatási kérdésből politikai ügyet faragni. Különösen károsnak tartjuk az ilyen megmozdulásokat, szerintünk ezek nagyon ártalmasak. Helyettük inkább szakmai rendezvényeket szervezünk, mint a Nyelvében él-e még a nemzet? című konferencia, vagy nemrégiben azt vitattuk meg, hogy micsoda indokolatlan felzúdulás volt a legutóbb elfogadott Nemzeti alaptanterv (NAT) bevezetése előtt. Jó példát szolgáltatnak erre a szülők és diákok kedélyeit folyamatosan borzoló Eduline cikkei. Ez a lap jelenleg is hangulatkeltő írásokat tesz közzé, ahogy közelednek az érettségi vizsgák, időnként átlépve a jogszabályi kereteken a félrevezető, kattintásvadász címadásaival. Sokat ártanak így a pedagógustársadalom megítélésének.
– Hogyan viszonyul a PANE ahhoz a felfogáshoz, miszerint a történelemoktatásban hősként kellene tekinteni az egykori ellenségeinkre, például a törökökre?
– Messzemenőkig nem támogatom, elképesztő, hogy hősként akarják ünnepeltetni Szulejmánt. Ezt addig nehéz rendbe tenni a fejekben, ameddig népszerű filmsorozatot vetítenek róla. Nekünk nem a törökökkel, hanem az elnyomással van bajunk, de említhetnék egyéb skizofrén helyzeteket is, például Ferenc József nosztalgikus megítélését, akinek a lelkén szárad az aradi vértanúk kivégzése. Némelyik legenda jó, mert az összetartást erősíti, azokat viszont ki kell rostálni, amelyek ebből a szempontból nem állják meg a helyüket.
– Nagy felháborodást váltott ki balliberális körökben a NAT 2020 vitájában, hogy Wass Albert és Tormay Cécile is az irodalmi tananyag részévé vált. Mi a véleménye erről?
– Itt olyan dolog ellen tiltakoztak, ami korábban is lehetőségként élt, hiszen senki sem tiltotta az ő műveik megismertetését. Ha valaki szívének kedves egy alkotó, mindig volt arra lehetősége, hogy szót ejtsen róla. Ilyenkor jön képbe a tanár személyisége, ami a leghatékonyabb pedagógiai eszköz még most, a digitális korban is. Sok pozitívumot látok abban, hogy bővült a kötelezők listája, bár van olyan szerző, akinek az életműve társadalmi és szakmai vitát igényel. Idetartozik az alkotói időszakában népszerű Herczeg Ferenc, akiről kevéssé ismert például, hogy a saját kora legolvasottabb szerzői közé tartozott, vagy hogy például lapjában Radnóti Miklós is írt. Nem érdemes Herczeget elhallgatni, mert szerintem azzal nagyobb károkat lehet okozni, mintha megvitatjuk. Herczeg Ferenc és más szerzők esetében is további finomhangolás szükséges a NAT-ban és az érettségi követelményekben, tehát folytatni kell a szakmai vitát, de politikai felhangok nélkül. Ez azért hasznos, mert jelzi, hogy érdemes tovább menni a megkezdett reformokkal, nem pedig támadni azokat.
– Milyen tapasztalatai vannak a PANE aktív tagjainak a pedagógusok nemzeti elkötelezettségéről? Mennyire erős ez manapság?
– Nehéz erre válaszolni, mert amikor egy fővárosi fenntartású, állami iskolában tanítottam egy heterogén összetételű tanári kar tagjaként, az aktuális oktatáspolitikai események folyamatosan napirenden voltak. Ha bevezetnek valamilyen újdonságot, ami egyébként játszi könnyedséggel visszavonható, sokan rögtön elítélik azt a kipróbálása nélkül. Így nehéz valódi képet kapni arról, hogy kinek mi a véleménye a nemzetről. Most egy bencés iskolában tanítok, ahol a napi szintű politika és oktatáspolitika annyira kis mértékben jelenik meg, hogy nem gerjeszt indulatokat, ezért higgadtabban tudunk beszélni róla. Az általam ismert tanárok mindegyike szereti a hazáját és a nemzetét. Ez független attól, hogy ki hová szavaz, amiről egyébként semmit sem tudok, és annyira jó, hogy ez így van!
– Mennyire optimista azt látva, hogy az elmúlt két évben az egyetemi tanári szakokra jelentkezők száma emelkedett? Milyen szerepet játszhatott ebben a tavaly indult nagy léptékű béremelés?
– Ha a fiatalok ebbe belevágnak, akkor feltételezhetjük, hogy ezt is szeretnék csinálni, bár azt azért meg kell várni, hogy a végén tényleg tanárok lesznek-e. Azon kellene dolgozni, hogy ezt a célt el tudják érni, hiszen a közoktatásban végzett pedagógusi munka nagy leterheltséget jelent. Ha ennek az egyenetlenségét sikerül kiigazítani az anyagi megbecsültséggel együtt, akkor a tanári pályára jelentkezők ott fognak maradni. Mindenki értékeli a kormány gesztusát, hogy megindult a béremelés, bár azt már nehezebb felmérni, hogy ez a kollégák személyes életében milyen változást jelent.
– Kollár Kinga, a Tisza Párt brüsszeli képviselője kijelentette: jó, hogy hazánk nem kapja meg az uniós pénzeket, amiből a tanárok bérét is még tovább lehetne emelni. Mit gondol erről?
– Erkölcsi szempontból teljesen elfogadhatatlan, amikor azt halljuk egy hazánkat külföldön képviselő politikus szájából, hogy örül annak, ha nekünk rossz. Ez attól teljesen független, hogy mely társadalmi vagy szakmai csoportról van szó, az ilyen kijelentés megítélése nem azon múlik, hogy a tanári vagy más hivatás szemszögéből nézzük.
– Milyen viszonyra törekednek az egyre inkább baloldali aktivistaként működő pedagógus-szakszervezetekkel?
– Ezt még meg fogjuk vitatni a tagságunkkal, ám egyelőre nem látok okot arra, hogy felvegyük velük a kapcsolatot. A szakszervezetek tevékenysége nagyon eltolódott a szakma felől az érdekképviselet felé, aminek a jogát nem vitatjuk el, de nem tekintjük mindig hasznosnak. Mi pedig nem szeretnénk az aktivizmusnak erre az útjára lépni. Úgy érezzük, hogy szakmai szervezetként nincs közös témánk velük.
(Címkép: pedagógustüntetés helyesírási hibával: „ilyesztő”!)
