A magyar kultúra napján, január 22-én Bánffy Miklós és Kós Károly világa címmel nyílik kiállítás a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. A megnyitó része lesz a magyar kultúra napi ünnepségnek, amelyet a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy, a Székely Nemzeti Múzeum, a Kovászna Megyei Művelődési Központ és a Kovászna Megyei Tanács szervez a Bartók Béla teremben.
Mint a szervezők szerdai sajtótájékoztatóján elhangzott, az Erdélyben először Sepsiszentgyörgyön bemutatkozó vándorkiállítás apropóját az adja, hogy tavaly volt Bánffy Miklós születésének 150. és Kós Károly születésének 140. évfordulója. „Ők fegyvertársak voltak, nagyon komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy a Trianon miatt szétesett országrészt, Erdélyt megmentsék, és az emberek előtt reményt csillantsanak fel” – mondta Vargha Mihály múzeumigazgató. Szerinte mellettük még báró Kemény János járult hozzá ahhoz, hogy az erdélyi magyarság ne lépjen az elvándorlás útjára.
Szebeni Zsuzsa intézetvezető kiemelte: a tárlat anyagához a múzeum és Makkai András üvegművész is hozzájárult a Csaba királyfit ábrázoló vitráliummal, mely Bánffy Miklós rajza alapján készült. Hangsúlyozta: a múzeum érdeme is, hogy a tárlat ne részinformációkat, hanem teljes képet adjon. Elmondta, hogy a kiállítás komoly forrásfeltárásokkal is járt, ami Bánffy és Kós barátságára is rávilágított, de új információk, tárgyak is előkerültek. A sepsiszentgyörgyi tárlaton a Kós által faragott sakkfigurák és a Könyv a lovakrul című kiadványának eredeti példánya is megtekinthető lesz. Ezeket a tárlat társkurátora, Kós Károly unokája, Kós Katalin viszi el Kolozsvárról a székelyföldi városba. A tárlat végső állomása a marosvécsi Kemény-kastély lesz, így a triász harmadik tagjához, Kemény Jánoshoz is kapcsolódik.
Imreh István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója közölte: a január 22-i ünnepség keretében adják át a Háromszék kultúrájáért díjat is. Az életműdíjat tizenötödik alkalommal nyújtják át olyan személyiségnek, aki több évtizeden át meghatározta a térség kulturális életét.
Vargha Mihály múzeumigazgató a főhatalom és a román sajtó irányába is tett gesztusokat, azt állítva, hogy a múzeum újranyitása óta jelentősen megnőtt a román anyanyelvű látogatók száma, akik úgymond „már nem előítéletekkel, hanem kíváncsian jönnek”. Ő úgy tudja, hogy ez a tendencia a térség más múzeumaiban is tapasztalható, így ezek akár „híd szerepet” is betölthetnek a két nemzet között. Kijelentése annak fényében értékelendő, hogy Sepsiszentgyörgy (és az egész Kovászna megye) évek óta a román szélsőnacionalizmus felvonulási, erődemonstrációs terepeként ismert, itt ítéltek el pár éve ártatlan székely fiatalokat politikai koncepciós terroristaperben, itt élteti a mélyállam az „elnyomott székelyföldi románok emancipációs mozgalmát” is.
