Annak idején Románia szinte minden tömegkommunikációs eszköze beszámolt arról, hogy milyen botrányos körülmények között avatták fel Nagykárolyban 2023. április 12-én Kölcsey Ferenc ülőalakos szobrát.
Az Ehir.ro háromszor is foglalkozott a témával, felesleges lenne újra részletezni a történteket. Erről tehát csupán annyit: a hírre, hogy az avatóünnepségen részt vesz és beszédet mond Novák Katalin magyar köztársasági elnök is, román nacionalista szervezetek más településekről verbuvált szélsőségeseket „intéztek” a helyszínre, akik otromba magatartásukkal, bekiabálásaikkal megzavarták a rendezvényt.
A Szatmár Megyei Művelődési Igazgatóság (a román kultuszminisztérium helyi kirendeltsége) akkor a szobor lebontását is kezdeményezte, amit a nagykárolyi polgármesteri hivatal megfellebbezett. Azonban több mint nyolc hónap elteltével nem azért térek vissza a témára, hogy a folyamatban lévő per állásáról tudósítsak. Hanem azért, mert egy igen érdekes információ csak most jutott a tudomásomra.
Az ominózus szoboravatás másnapján egy nagykárolyi munkahelyen a következő jelenet játszódott le. A vegyes (román, magyar) összetételű munkacsoport egyik magyar tagja román kollégájához lépett:
– Tegnap téged is láttalak a szoboravatáson cirkuszoló idegenek között. Nagykárolyi létedre mi vitt oda?
– Nekem is jól jött az a 200 lej…– hangzott a tárgyilagos válasz.
Az eset tudomásomra jutása után érdeklődtem: munkatársainak, ismerőseinek eszükbe sem jutott kételkedni a helyi illetőségű bérért hurrogó válaszának őszinteségében. (Korábban nem tapasztaltak sovinizmust a részéről, politikával meg pláne nem foglalkozik, pénzért viszont sok mindenre kapható – jellemezték.)
Gondolkozzunk…
A nagykárolyi viszonyokat ismerők a botrány kirobbantását szinte kivétel nélkül egy helyi internetes magánújság tulajdonosának és egyben állandó önjelölt szerzőjének tulajdonították. Tegyük hozzá: az illető immár sok éves magyarellenes működését ismerve nem ok nélkül. Ráadásul bizonyított tény, hogy a tüntetőket mozgósító szélsőséges szervezeteket a szóban forgó személy riadóztatta. Igen ám, de közelebbi ismerősei szerint az viszont csöppet sem valószínű, hogy ez az illető bárkinek a közreműködését hajlandó lett volna a saját zsebéből 200 lejjel honorálni.
Következésképpen, ha meg akarjuk tudni, hogy végső soron ki/mi lehet az április 12-iki nagykárolyi (valamint a Romániában tapasztalható többi hasonló) magyarellenes provokáció megrendelője/főrendezője, máshol (feltehetően jóval „feljebb”) szükséges keresgélnünk. A következőket kiderítendő: 1) Ki/mi (milyen politikai párt, háttérszervezet vagy álcázott hatalmi struktúra) és milyen forrásból fizet a bérhurrogóknak (értsd: a botrányokozásra felbérelteknek) fejenként 200 lej gyűlölködési/üvöltözési/kolompolási díjat. 2) Más településekről mozgósítottak esetén ki/mi fedezi a „kiszállási” költségeiket. 3) Ki/mi biztosít számukra nem hivatalosan egyfajta mentelmi jogot, arra az esetre, ha valamely beavatatlan/túlbuzgó „hatósági közeg” netalán tenni akarná a dolgát: bírságolásukkal, felelősségre vonásukkal próbálkozna.
Boros Ernő
