Szép kort megérve, 102 éves korában hunyt el báró altorjai Apor Csaba, a háromszéki Torja nemesi sarja, a marosvásárhelyi székhelyű Castellum Alapítvány, az Erdélyi Magyar Történelmi Családok Szervezete első elnöke – közölte közösségi oldalán az alapítvány.
Apor Csaba a Maros megyei Dedrádszéplakon született 1921-ben. Iskoláit a család fészkének számító háromszéki Altorján, majd Kolozsváron, Brassóban és Csíkszeredában végezte. A kolozsvári mezőgazdasági főiskolán diplomázott 1944-ben agrármérnökként. Az 1949-es kitelepítés után több helyszínen, de végig a szakmájában dolgozhatott 1985-ös nyugdíjazásáig, amikor Marosvásárhelyen telepedett le. Az egykori ismert csíkszeredai politikus, parlamenti képviselő és szenátor, Pál Gábor leánya, Veronika volt a feleség, két fiúgyermekük született, Vilmos és Csaba.
Id. Apor Csaba 1990 márciusában költözött visszaTorjára , ahol visszaigényelte és vissza is szerezte az 1949-es kisajátításokkor elorozott birtokok több mint 90 százalékát. A Háromszék napilapnak 2021-ben adott interjújában a báró úgy fogalmazott, „össze kell fogni, mert ilyen időkben az erdélyi magyarságnak csak így marad esélye a talpon maradáshoz. A visszaszolgáltatások felől pedig: amíg élek, nem leszek nyugodt. Hiába rendelkezünk birtoklevéllel és telekkönyvvel, a román hatalom természetét ismerve azt mondom: bármikor kikezdhetik a jogainkat.”
A Castellum Alapítvány pár soros gyászhírében így fogalmaz: „Így árvul el egy család, de egy egész közösség is: az, akinek egyszerű létezése biztonságérzetet adott, aki pillantásával, egyetlen szavával megerősített vagy lebeszélt, nincs többé közöttünk. Altorjai báró Apor Csaba életének 102. évében elköltözött az égi hazába, de velünk marad a példa, a sziklaszilárd keresztény hitre alapozó tévedhetetlen eligazodás zavaros és változó történelmi időkben, a mások boldogulásáért élt tevékeny élet.” Az alapítvány tagsága megrendülten búcsúzik első elnökétől, gondolatait, szándékait a kegyelet megőrzi – fogalmaznak.
„Itt, Erdélyben sosem szerették túlságosan az arisztokráciát. Magyarországon talán más volt a helyzet, ott megmaradtak a nagybirtokok, de Romániában a húszas-harmincas évektől kezdve már egyre kevesebbet jelentett a szavunk, a jelenlétünk. Pedig azt követően is adtunk nagy embereket, vezetőket a nemzetnek… A családi beszélgetéseinknek mindig része volt a magyarságra nevelés, s benne az is, hogy Romániában is meg kell maradni jó magyarnak. Így hallottam, így tanultam, ma sem mondhatok mást” – nyilatkozta százévesen a Nőileg magazinna, lásd itt: https://noileg.ro/baro-apor-csaba-faja/
