Nyolcvanegy éves korában elhunyt Hódi Sándor délvidéki pszichológus, közíró, társadalomkutató, akinek nevéhez mintegy harminc önálló könyv, több száz tanulmány, esszé, cikk, előadás, interjú, két vaskos lexikon és ezernyi más műfajú írás kötődik. Közel fél évszázados írói munkásságának gazdag hagyatéka mindez. A 90-es években aktívan részt vett a vajdasági magyarság megszervezésében.
Hódi Sándor 1943. október 31-én született a bánáti Nagytószegen. Az általános iskolát Kisoroszon, a gimnáziumot Nagybecskereken végezte el. Budapesten, az ELTE BTK pszichológia tanszékén szerzett klinikai szakpszichológus oklevelet, 1974-ben bölcsészdoktorrá avatták, majd 1975-ben, Zágrábban tudományos doktori fokozatot szerzett.
Üzempszichológusként, majd klinikai pszichológusként dolgozott Adán, néhány évig a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium tanára is volt Zentán. 1989 és 1991 között a Stresszkutató Intézet alapító-igazgatója, 2001-től a Széchenyi István Stratégiakutató és Fejlesztési Intézet alapító-igazgatója volt. A 90-es években aktívan részt vett a vajdasági magyarság megszervezésében, kezdetben a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) vezetőségi tagjaként.
Társadalomkutatóként az elvándorlás foglalkoztatta: „Egyénenként vagy családonként próbálkozni a nagyvilágban a populáció, a népesség szempontjából egy teljesen reménytelen dolog. Az adott népesség, legyen az görögök, lengyelek vagy magyarok szempontjából, azok a népesség szempontjából meghalnak, megszűnnek.”
A Magyar Tudományos Akadémia határon túli köztestületének a tagja volt, valamint 2002–2010 között a szerbiai Magyar Nemzeti Tanács tagja is. 2019-ben Magyar Örökség-díjjal tüntették ki feleségével, Hódi Évával együtt, aki pedagógusként és az adai Szarvas Gábor Könyvtár igazgatójaként tevékenykedett.
