Életének 81. esztendejében elhunyt Kiss Gy. Csaba Széchenyi-díjas irodalom- és művelődéstörténész, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, aki a Magyar Demokrata Fórum (MDF) egyik alapító tagja volt, a kommunista diktatúra idején, az 1980-as években a magyar ellenzék egyik vezető személyisége.
1945-ben született Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar–német szakon szerzett diplomát 1968-ban. 1974–1980 között a Nagyvilág című lap rovatvezetője, 1988–1992 között pedig a Hitel munkatársa volt. Német, lengyel, francia, szlovák és horvát nyelven beszélt.
A kommunista diktatúra idején a magyar ellenzék egyik vezéralakjaként élénk figyelemmel kísérte a lengyelországi Szolidaritás mozgalom szerveződését és a lengyelországi sztrájkokat, megmozdulásokat. Az 1970-es években ösztöndíjasként élt Lengyelországban, amikor 1976-ban, a bejelentett áremelések hatására, összetűzések robbantak ki a munkások és a rendfenntartó erők között. Egy vele készült interjúban elmondta: az 1970-es évekre már egy másik Lengyelországba tért vissza. Kiss Gy. Csaba, aki ebben az időszakban gyakran tartózkodott Lengyelországban rövidebb-hosszabb időszakokra, tagja volt annak az informális magyar ellenzéki csoportnak, amely Lengyelországban élt vagy aktívan foglalkozott „testvérnépünkkel”, és szimpatizált a Szolidaritás ellenzéki mozgalommal.
Kiss éppen Varsóban tartózkodott, amikor katolikus egyházfővé választották Karol Wojtylát (II. János Pál pápát), és tanúja volt a lengyel nép eufóriájának. A kommunista rendszer repressziójával dacolva ezek az ellenzékiek – többek között a hosszabb ideig Lengyelországban élő Szalai Attila vagy Engelmayer Ákos – kapcsolatot tartottak az antikommunista lengyel értelmiséggel.
1987-ben a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója volt. 1988–1989 között az ideiglenes elnökség, 1989–1993 között a választmány, 1990. június–december között az elnökség tagja is volt, majd 1993-ban kilépett a pártból. Az ellentmondásos magyar rendszerváltásról ekképp nyilatkozott egy alkalommal: „Mindenki használja ma is azt a kifejezést, hogy rendszerváltás vagy rendszerváltozás. Erről is több helyen elmondtam már, hogy hungarikum. Miért volna az? Mert más nyelveken ezt a kifejezést nem szokták használni. Nem így beszélnek a diktatúra megszűnéséről, a demokrácia kezdetéről. Se lengyelül, se románul, se csehül, se szlovákul; még németül is inkább azt mondják, hogy die Wende, vagyis fordulat, lehet találkozni gyakran az átmenet szóval is. Tehát a rendszerváltás, rendszerváltozás kifejezés hungarikum. Mit takar el, mit tart homályban ez a kifejezés? Két alapvetően fontos dolgot. Az egyik az, hogy két rendszerről beszél, egyik rendszer, másik rendszer, mintha bármilyen szempontból közös nevezőre volnának hozhatók. Ám az egyik totalitárius diktatúra, legyen annak a puha formája vagy keményebb formája. A másik viszont demokrácia. Nem hozható közös nevezőre a kettő, mint ebben a kifejezésben, amely eltakarja az alapvető minőségi különbséget.”
Kiss Gy. Csaba többek között feltárta egy dokumentumkötetében azt a felkelést is, amelynek során 1919. június 18. és 23. között a Bács-Kiskun vármegyei nagyközség, Dunapataj szembekerült Kun Béláék rémuralmával. A Lenin-fiúk által meggyilkolt 63 áldozatnak állított emléket ez a kötet. 1995-ben az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének docense lett. Dolgozott a Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottságban és a Magyar–Szlovák Történész Vegyesbizottságban is. Tanulmányokat, esszéket, cikkeket ír a közép-európai (elsősorban a lengyel és a szlovák) irodalomról, társadalmi, kulturális kapcsolatokról. Vendégtanárként számos külföldi egyetemen tanított, így a Zágrábi Egyetem, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, a prágai Károly Egyetem és a Varsói Egyetem emlékezhet meg egykori oktatójáról.
Jelentős szerepet töltött be a magyar irodalomtörténet és művelődéstörténet kutatásában, tudományos munkásságát számos díj és elismerés kísérte. Széchenyi-díjjal is kitüntették 2020-ban a közép-európai kultúra nemzetközileg elismert kutatójaként, elsősorban a magyar, lengyel, szlovák és horvát nép nemzeti szimbólumainak és mítoszainak összehasonlító vizsgálata terén elért tudományos eredményei elismeréseként. Tanári munkásságával generációk szakmai fejlődését segítette. Munkásságának elismeréseként számos egyéb szakmai és társadalmi díjban részesült.
Kiss Gy. Csaba élete során mindig a nemzeti értékek megőrzéséért, a magyar kultúra szolgálatáért dolgozott – méltatta őt pálya- és harcostársa, Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke.
