A kampányban sokan reformelnököt láttak Nicușor Danban, ám az első év azt is megmutatta, hogy a közvetlenül választott román államfő erős legitimitása korlátozott alkotmányos eszköztárral párosul. Ráadásul mindenki azt hitte, hogy a szász származású „szekrénynél”, Klaus Iohannisnál rosszabb már nem jöhet.
Nicușor Dan 2025. május 26-án tette le az államfői esküt, miután a 2024 telén „alkotmányos puccsal” megsemmisített és újra kiírt román elnökválasztás második fordulójában legyőzte a szuverenista-nacionalista George Simiont. A matematikusnak tanult, Franciaországban kiképzett, „civil” aktivistaként Románában visszatért, majd bukaresti főpolgármesterré ütött, a politikai életben csetlő-botló pösze győzelme akkor sokak számára nem csupán politikai fordulatot, hanem intézményi megújulás ígéretét is jelentette.
Egy év elteltével azonban jóval árnyaltabb kép rajzolódik ki: az elnökség eddigi időszakát nehéz látványos sikerként értékelni, bár olyan átfogó kudarc sem azonosítható, amely kizárólag az államfő személyéhez köthető. Magyarán: Nicușor a nem oszt, nem szoroz a politikai matematikában, hogy stílszerűek legyünk.
Kampányában több olyan célt is megfogalmazott, amelyek csak részben tartoznak az elnöki hatáskörbe. A közigazgatás reformját, az állami intézmények depolitizálását, az igazságszolgáltatás függetlenségének támogatását, a közszféra kiadásainak csökkentését, a közigazgatási szolgáltatások digitalizálását, az intézményi átláthatóság növelését, valamint az oktatás és az egészségügy fejlesztését egyaránt fontos vállalásként jelenítette meg. Ezek a témák erős kampányüzenetként működtek, ugyanakkor az első év azt is megmutatta, hogy az elnöki hivatal önmagában nem rendelkezik elegendő eszközzel ilyen horderejű átalakítások végrehajtásához.
Külpolitikai téren az új államfő alapvetően a folytonosságot képviselte. Az Európai Tanács ülésein és a NATO fórumain Románia továbbra is a nyugati szövetségi rendszerhez való kötődését, a hangsúlyos oroszellenességet, Ukrajna támogatását és az euroatlanti együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Miközben a Zelenszkij-diktatúrában jogfosztott románokért érdemben nem állt ki. S bár a dél-erdélyi Fogarason született és nőtt fel, magyarbarátnak nem mondható, sőt: az RMDSZ legutóbbi kongresszusára hiába hívták meg, azért nem ment el, mert azon Orbán Viktor is megjelent.
Belföldön Dan többször beszélt arról, hogy csökkenteni kell a politikai befolyást a közintézményekben, de ettől senki sem hatódott meg. Elnöksége első évének egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy a román elnöki intézmény sajátos ellentmondással működik, és általában semmire sincs befolyása. Működtetése nagyon sok pénzébe kerül az adófizetőknek, de jószerével csak egy sóhivatal.
Nicușor Dan a kampányban írásban vállalta, hogy elnöki mandátuma alatt nem emelik meg az áfát, a Bolojan-kormány megalakulása után azonban mégis sor került erre az intézkedésre. Tehát a szava semmit sem ér.
Az elmúlt hónapokban külpolitikai kommunikációja is vitákat váltott ki. Egyes megszólalásaiban bírálta az Európai Unió működését, utalt arra, hogy Ukrajna ügyében bizonyos kérdéseket nyíltabban kellene tárgyalni, és a korábbi „Európa-barát” megfogalmazás mellett egyre gyakrabban jelent meg a „Nyugat-barát” kifejezés. Bírálói ezt úgy értelmezték, hogy Dan üzeneteivel a Trump-féle amerikai adminisztráció, illetve a konzervatívabb politikai körök felé próbál nyitni. Ezek a jelzések ugyanakkor nem jelentettek látványos külpolitikai fordulatot.
Nicușor Dan elnökségének első 365 napja a beváltatlan reformígéretek, a titkosszolgálati és igazságügyi mulasztások, valamint a Szociáldemokrata Párttal való vitatható közeledés időszaka. Bár külpolitikai téren sikerült fenntartania a kiszámítható nyugati orientációt, a belpolitikai „aknakeresőben” lépésről lépésre veszíti el a választói bizalmat és a reformista hitelességet – fogalmazott az egyik elemző. A legfrissebb felmérések szerint a megkérdezettek közel 70 százaléka elégedetlen a szerencsétlen flótás államfői működésével.
Egy határozott és erőskezű vezető bizonyos vállalásokat akár egyetlen év alatt is képes lett volna érdemben teljesíteni. A kampány során például komoly hangsúlyt kapott a titkosszolgálatok civil kontrolljának megerősítése és az új vezetők gyors kinevezése, ám a gyakorlatban ezeket a lépéseket a mélyállam által kontrollált vezetés folyamatosan halogatta. Ennek következtében a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) élén változatlanul a korábbi katonai vezetés maradt, míg a Külföldi Hírszerző Szolgálatnál (SIE) egy régi, szocialista szereplő őrizhette meg pozícióját. Ugyancsak komoly csalódást keltett az igazságügyi reform területén tapasztalható tétlenség. Bár a választási ígéretek az elhúzódó perek felszámolását, a bírák és ügyészek érdemeken alapuló, meritokratikus előléptetését, valamint a korrupció hatékonyabb visszaszorítását helyezték kilátásba, érdemi és strukturális változások ezen a téren sem történtek.
Bár a „monstruózus” négypárti kormánykoalíció már egy hónapja feloszlott és a Bolojan-kormány megbukott, Nicușor Dan államfő képtelen volt a mai napig kijelölni valakit, aki átvehetné Románia kormányzásának felelősségét.
