Tisztelt olvasó, van egy javaslatom az Ön számára: nemcsak a magánéletben, a politikában is bízzon önmagában, bízzon az érzéseiben!
Elismerem, manapság ez nem is olyan könnyű. A választásokig még több mint egy hét van hátra, de már olyan médiazaj zúdul mindnyájunkra, hogy alig győzzük türelemmel. A kampány rég kilépett a ráció medréből, a két tábor elkötelezett hívei bármilyen képtelenséget készek elhinni a másik tábor tagjairól, ha az saját hitüket erősíti. Egyre több olyan információ is napvilágot lát, amelynek célja nem az, hogy a befogadót az abban foglaltak belátására vezesse, hanem hogy őt érzelmileg befolyásolja, saját nézeteiben megingassa, elbizonytalanítsa. Mit tehet ilyenkor az az ember, aki mégiscsak érteni szeretné a történéseket, és biztos alapokon álló bizonyítékok alapján szeretne véleményt alkotni a versengő pártokról és jelöltekről? Mit tehet, ha egyre kuszább, ellentmondásosabb információk áradata zúdul rá, és kezdi úgy érezni, hogy nincs is esélye a dolgok valódi mibenlétét megismerni?
Erre az esetre ajánlom az önmagunkban bízást, a családunk generációi alatt fölhalmozott tapasztalatokra támaszkodást. Ahhoz, hogy megértsük a lényeget, érdemes újra elolvasni Máté evangéliumának 7. fejezetét, abból is a 24-27. verset a sziklára és a homokra épített házról. Mindaz a tudás, amit a keresztény örökségről, a nemzetről és a családról sikerült felhalmoznunk, biztos alapot nyújt az ítéleteink és döntéseink számára akkor is, ha dübörög a csatazaj; ha, a Bibliát szabadon idézve, szakad a zápor, ömlik az ár, süvölt a szél és rázúdul a házra, az mégsem nem dől össze, mert sziklára alapozták.
A polgári oldallal szemben állók közül sokan sokat tesznek azért, hogy az oda tartozókban kétségeket ébresszenek, legalább távolmaradásra bírják őket. Ám aki ezzel az evangéliumi megközelítéssel teszi mérlegre az április 12-én esedékes döntését, annak aligha kell kétségekkel küzdenie arról, hogy hova is húzza be az ikszet.
Bencsik Gábor / Magyar Demokrata
