Lukács Csaba erdélyi (sőt székelyföldi, egész pontosan udvarhelyi-parajdi) származású budapesti firkász, sőt lapigazgató az általa vezetett Magyar Hang című „teljesen független politikai, társadalmi és kulturális hetilap és portál” honlapján Az LMBTQ banánhéj címmel közölt ma egy rajongó írást a szexuális deviánsok és a magyarországi politikai ellenzék közös szombati felvonulásáról.
Az egyesek szerint a Soros-médiabirodalomhoz tartozó, mások szerint a magyarellenes balliberális nyugati klikkek által támogatott Magyar Hang cikkírója – aki köztudottan maga is az „LMBTQ-közösség” tagja – nyilvánvalóan zsigerből fogalmaz magasztalóan és ellágyultan a gusztustalan szivárványos parádéról, de persze politikai indíttatásból is, hiszen Lukács ma már a nemzeti-polgári Orbán-kormány egyik legvéresebb szájú kritikusa. Nem volt mindig az, hiszen több évnyi „bulvárriporterkedés” után a hagyományosan konzervatív, polgári értékrendet képviselő, jobboldali médiában dolgozott, a 2000-es évektől kezdve tulajdonképpen a ma is kormányzó Fidesz propagandistája volt. Ám 2015-re „elfogyott a levegő” körülötte a konzervatív-keresztény-heteroszexuális irányultságú politikai holdudvarban, mire gyorsan átállt az ellenzékiekhez.
Mostanra már így fényezi a deviánsfesztivált: „Soha ennyien nem voltak hasonló rendezvényen Magyarországon (de gyanítom, a környező országokban sem, talán Ausztriát kivéve). Jó hangulatban, mosolyogva, egymással beszélgetve, megosztva vizet, árnyékot, otthonról hozott süteményt.” Lukács Csaba minden bizonnyal ott vonult a „másságukra büszke” elfajzottak között, hiszen élményeit osztotta meg olvasóival, amivel nem is lett volna baj, ha már van olyan kiadvány, ami publikálja azokat.
Ám a végén nemcsak az általa elárult és gyűlölt Orbán Viktorba rúgott bele, hanem belekeverte a saját Pride-élményébe az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét is: „Én Romániában, a rettegett Ceaușescu-rendszer árnyékában lettem felnőtt. A többek között magyarellenes diktátor banánhéja egy kezdetben bagatellnek tűnő kisebbségi ügy, Tőkés László református lelkész temesvári kilakoltatása volt. Ettől a szikrától lobbant be az egész ország, és rövid idő alatt elsöpörte a huszonnégy éve uralkodó teljhatalmú vezért. Könnyen lehet, hogy Orbán is így jár. Pont a gyűlölt kisebbség, a melegek kapcsán lett napnál világosabb, mennyire meztelen a király.”
Túl azon, hogy a lukácsi párhuzam történelmietlen, idétlen és eo ipso „deviáns”, csakis a cikkíró arcátlanságát és hitványságát demonstrálja. Az 1989-es temesvári népfölkelés elindítóit és résztvevőit a 2025 nyarán Budapest utcáin vonulgató buzik „lázadásával” összevetni minimum gyalázat. Lukács Csaba és a Magyar Hang számára a közízlés provokálása Budapest Pride néven egyenrangú az ezernél is több áldozatot követelő kommunistaellenes romániai forradalommal. Sőt, ez utóbbi valami kilakoltatási bagatellnek lett a következménye, míg a csodálatos budapesti melegfelvonulás olyan történelmi vihart okoz majd, hogy az istenadta nép végül talán épp magát a szirénhangú Csaba királyfit emeli pajzsra…
R. B. M.
