Első körben több mint duplájára növeli egy köbméter ivóvíz árát az Északnyugati Víziközmű Rt. azokon a Bihar megyei településeken, ahol a cég szolgáltatja a vizet. Ennek értelmében köbméterenként 3,19 lejről 7,3 lejre nő, míg a szennyvíz elvezetéséért és kezeléséért az eddigi 2,93 lejes köbméterenkénti ár helyett nagyjából 6 lejt kényszerülnek majd fizetni a fogyasztók. Ez a kiszivárgott hírek szerint nem az utolsó emelés, hiszen július elsejétől csaknem tíz lej lesz a víz köbméterének ára, tehát pár hónap alatt megháromszorozódik.
Az elmúlt években többnyire csak a Bihoreanul című román hetilap és az Érintő.ro portál foglalkozott az Északnyugati Víziközmű Rt. (SC Apă-Canal Nord-Vest SA) nevű vízszolgáltató cég körüli történésekkel, az RMDSZ álatl ellenőrzött magyar nyelvű sajtó nem. A cikkek az esetek 99%-ban nem arról szóltak, hogy az RMDSZ házi cégének tekinthető kereskedelmi társaság mit fejlesztett, javított szolgáltatásai színvonalán. Ugyanis a hangzatos ígéretek ellenére semmi sem változik jó irányba, a víz továbbra is sok helyen emberi fogyasztásra alkalmatlan, egymást érik a csőtörések, ilyen-olyan technikai problémák, amelyekkel érdemben nem foglalkoznak az illetékesek, a vízhiány télen-nyáron mindennapos dolog a szolgáltató „uralma” alá tartozó településeken, a cég felelőseinek hozzáállása pedig minden, csak nem példamutató a tökéletesen jogos felhasználói panaszok garmadájával szembesülve.
A cég nyereséggel működik, így a mostani áremelés magyarázható ugyan gazdasági kényszerhelyzettel, inflációval, az energiahordozók árának növekedésével vagy bármi mással, a valóban nehéz gazdasági helyzetben élő érmelléki, hegyközi, Berettyó-melléki emberek nem hajlandók ezt a magyarázatot tudomásul venni. A cég által lefedett terület Bihar megye legszegényebb vidéke, ahol a lakosság zöme minimálbérből él, és a legnagyobb munkaadó sok helyen az önkormányzat maga. Az elégedetlenség annál is inkább érthető, mert a szolgáltatás színvonala csapnivaló, és évek óta nem történt érdemi elmozdulás ez ügyben, csak ígéretek, nemtörődömség vagy éppen nyegle szemtelenség volt a válasz a fogyasztói panaszokra. A céggel maguk a létrehozói, azaz a helyi önkormányzatok RMDSZ-es vezetői sem lehetnek elégedettek, erre utal, hogy a jobb gazdasági helyzetben levő Bors község némi jogi huzavona után megszabadult a cégtől, és saját vízszolgáltatót hozott létre. A Bors által „piacra dobott” részvényeket a többi RMDSZ-es vezetésű község vásárolta fel, tanácsi határozatokkal pedig mindig éppen annyi közpénzt pumpáltak bele, amennyit jónak láttak.
Ez mehetett volna így akár a végtelenségig is, de a mostani áremelés, megspékelve a csapnivaló „szolgáltatással” mindenütt elemi felháborodást szült. Bihardiószeg polgármestere előre menekülve saját közösségi oldalán hivatalos levélben kérte számon a céget az áremelés indoklását követelve, kilátásba helyezve a szerződés felbontását. Csak hogy helyi értékén kezeljük ezt a hirtelen roppant népszerűvé vált lépést, ne felejtsük el, Diószeg éppen olyan részvényes, azaz tulajdonos a cégben, mint az összes többi érintett önkormányzat, és azt is tegyük hozzá, hogy ilyen ügyekben a polgármesterek levegőt venni sem mernek a megyei pártfőnök, Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő jóváhagyása nélkül.
Hogy mennyire volt őszinte a diószegi elöljáró felhorgadása, azt talán sosem tudjuk meg, de hogy kiváló feszültséglevezető lépés volt, az kétségtelen. Kiskereki községben ugyanakkor a helyi ellenzék, azaz az EMSZ és a PNL két képviselője kérte fel a helyi önkormányzat vezetőit, hogy tárgyalják újra a szerződést a céggel, vagy ha azok nem hajlandók normális, megfizethető tarifát szabni kritikán aluli szolgáltatásukért, akkor bontsanak szerződést velük.
A cég hátterét adó Északnyugati Közösségi Fejlesztési Társulás egyébként egy tavalyi kormánydöntés nyomán több mint 67 millió lejt kapott az ívóvíz- és szennyvízhálózat fejlesztésére Érmihályfalva, Szentjobb, Érsemjén, Felsőderna, Bihardiószeg és Kiskereki községek területén. A szolgáltatóról azt sem árt tudni, hogy az utolsó elérhető nyilvános gazdálkodási adatok szerint 2021-ben mindössze 59 alkalmazottal rendelkezett, ami laikusok számára is érthető módon kevés volna még egyetlen nagyobb önkormányzat víz és csatornahálózatának működtetésére is, nemhogy húsznál is több város és község minden csőtörését, dugulását, egyéb panaszát kezelni, a fejlesztésekről nem is beszélve. Ennek ellenére a cég 2021-ben 246 860 lejes profittal zárta a gazdasági évet. Vajon hogyan lehetséges ez?
Összegezve borítékolható, hogy a monopolhelyzetével durván visszaélő Északnyugati Víziközmű Rt. vezetése nem lesz hajlandó változtatni eddigi hozzáállásán, hacsak maguk a részvényes bihari önkormányzatok, illetve azok vezetői nem tartják majd magukra vagy inkább betöltött (és jól megfizetett) pozícióikra nézve veszélyesnek a cég mohóságát, hozzá nem értését és az annak nyomán feltörő elégedetlenséget, ami akár a szavazóurnáknál is megnyilvánulhat. Addig viszont még sok ihatatlan víz lefolyik a lefolyókon, sok cső eltörik és sokszor kell akár hetekig tartó vízhiánnyal is szembenéznie az Érmellék ebből a szempontból is kiszolgáltatott lakosságának…
K. Szalárdi István
