A Magyarságkutató Intézet kutatói, szakemberei előadásában számos szakterületet érintő, a legújabb kutatási eredményeket bemutató konferenciára is sor került az idei nagyváradi Szent László Napokon. A konferenciára a nagyváradi várban került sor, ott, ahol egykor Szent László királyunkat eltemették.
Az egész napos rendezvényre számos érdeklődő érkezett nemcsak helyből, de Budapestről, Debrecenből, Miskolcról, Kolozsvárról, Pécsről, Barótról és még számos településről. A termet megtöltő közönséget Nagy József Barna, a rendezvényt Nagyváradon megszervező Magyar Polgári Egyesület elnöke fogadta.
Elsőként Vizi László Tamás, a Magyarságkutató Intézet (MKI) tudományos főigazgató-helyettese köszöntötte a közönséget, majd Zatykó Gyula, a Szent László Napok főszervezőjeként üdvözölte a hallgatóságot és az előadókat. Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora a váradi tudományosságról, keresztyén értékeinkről beszélve szintén köszöntötte a konferencia résztvevőit.
A délelőtti előadásokat Pomozi Péter, az MKI Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának igazgatója nyitotta meg, aki Az archaikus székely és csángó népballadák nyelvtörténeti tanúsága címmel tartotta meg előadását. Az előadó a folklór és a szájhagyomány nyelvtörténeti és őstörténeti jelentőségét mutatta be. A népballadák nyelvi archaizmusainak történeti vizsgálatával olyan nyelvi mintákat kapunk, melyeknek recens tipológiai megfelelőit megkeresve eljuthatunk az archaikus magyar szerkezetek tipológiai rokonaiig. Ez a nyelvtörténeti és nyelvtipológiai vizsgálat a Volga–Káma–Belaja nyelvi szövetség, más szóval a dél-uráli átjáró tágabb környékére, az eurázsiai sztyeppeövezetbe vezet: a nyelvi szövetség mai uráli és altáji nyelveiben, közöttük is a mariban és a kazányi tatárban a legerősebb a magyarral mutatkozó tipológiai kapcsolat.
Sashalmi-Fekete Tamás, az MKI Történeti Kutatóközpontjának ügyvivő szakértője Szent László tisztelete a középkori székelyeknél címmel értekezett. A középkori székelyek Szent László-kultuszának számos emléke maradt ránk. Templomaik középkori falképein a leányrabló kun legendája igen gyakori téma, a régi kályhacsempéken pedig a király csatabárdos portréit csodálhatjuk meg. A Szent László nevét viselő települések, neki szentelt templomok és a változatos helyi legendák bizonyítják népszerűségét. Alakja köré archaikus aspektusok fonódnak, amelyek a megelevenedő/feltámadó uralkodót, sebezhetetlen hőst, védelmező lovagkirályt, az égiek által kiválasztott harcost éppúgy megjelenítik, mint a gyógyító és életadó uralkodót vagy a táltost. A ma is élő székely és csángó szájhagyomány pedig a 15–16. századi történetírókkal és kulturális központokkal való szoros kapcsolódást bizonyítja.
Teiszler Éva, az MKI Történeti Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa A szent királyok kultusza a középkori Magyar Királyságban című előadásában arról beszélt, hogy 2022-ben több jelentős és kerek évfordulót ünneplünk, amelyek közül kiemelkedő az Aranybulla kibocsátásának 800. és I. László király szentté avatásának 830. évfordulója. Méltó, hogy ezekről az eseményekről elsősorban azokon a helyeken emlékezzünk meg, amelyekhez a leginkább kötődnek. Teiszler Éva előadásában hangsúlyozta: Nagyvárad Szent László városa, temetkező- és kultuszhelye, ahol nemcsak az ő személyes, hanem a szent királyok nemzetsége tiszteletének egyik központja is, hiszen László indította meg és zárta is le bizonyos értelemben a dinasztikus szentkultusz kialakulását, amelynek eszmeisége több más, a középkorban kialakult, de csak később kiteljesedett eszméhez is kapcsolódhatott.
Neparáczki Endre, az MKI Archeogenetikai Kutatóközpontjának igazgatója Magyar uralkodók genealógiai vizsgálata (Árpád-ház és Hunyadi család) című előadásában kiemelte, hogy a Turul-nemzetség archeogenetikai vizsgálata még az Országos Onkológiai Intézetben Kásler Miklós vezetésével indult. Ezen kutatásnak köszönhetően a székesfehérvári osszáriumból lehetőség nyílt több uralkodó személyazonosítására, vagy meg lehet erősíteni a Szent László-koponyaereklye személyazonosságát is. Az előadás második felében az igazgató mint a kutatás vezetője bemutatta, hogy a Hunyadi család genetikai eredetének feltárásához milyen kutatás vezetett, és ez hogyan segíti azt, hogy a középkori Európa egyik legnagyobb magyar uralkodójának, Hunyadi Mátyásnak a sírjához elzarándokolhassunk.
A szünetet követően Mihálka Nándor, a nagyváradi várban folyó ásatásokat vezető és felügyelő régész tartott a vár belső udvarán előadást, amelyben bemutatta a vár történtét. Előadásában pontosan bemutatta, hol állt egykor Szent László sírja, hol állt és milyen is volt a középkori székesegyház.
Az előadóterembe visszatérve Vizi László Tamás, az MKI tudományos főigazgató-helyettese tartotta meg Új megközelítések II. Andrásról és az Aranybullájáról című előadását. Mint elmondta a középkori és kora újkori emlékezet szerint II. András az egyik legelfogadottabb magyar uralkodók közé tartozott. Alakja csak a XIX. század elején nyert szélsőségesen negatív megvilágítást, amelyben vélhetően a modern nemzeteszme térnyerése játszotta a főszerepet. Erre példa Katona József Bánk bán c. drámája is, amely II. Andrást gyengekezű, merániai felesége által befolyásolható, az idegeneket magas hivatalokba juttató, pazarló uralkodónak mutatta be. Így aztán nem csoda, ha történetírásunkban találkozunk személyével kapcsolatban szenvedélyes elutasító állásponttal – Horváth Mihály, Marczali Henrik –, de találkozunk olyanokkal is, mint például Pray György vagy Hóman Bálint, akik némi megértéssel viszonyultak II. Andráshoz és politikájához. Vizi doktor véleménye szerint a legtöbb történész II. András vélt vagy valós hibáit, legtöbbször birtokpolitikáját, pazarlásait, idegeneket pártoló személyiségét említi meg. Mindez pedig történelemkönyveinkben ma is visszaköszön. A tudományos előadás egy reális és objektív képet rajzolt fel a királyról. Többek között András új típusú birtokpolitikájának előre mutató jegyeit, a királyi bevételek növelése érdekében tett hatékony intézkedéseit, a szentföldi hadjárat kiemelkedő eredményeit és az 1222-es Aranybulla kiadásának eddig kevésbé tárgyalt körülményeit, annak a magyar alkotmány- és jogtörténet fejlődésére gyakorolt évszázados hatását.
Németh Zsolt, az MKI Eszmetörténeti Kutatóközpontjának kutatója A szakralitás szolgálatában: Árpád-kori templomaink arányrendszere és fényjárása címmel tartotta meg előadását. Elhangzott, hogy ezek a vizsgálati szempontok sajnos nem találhatók meg az Árpád-kori templomaink kutatásának fővonalán, pedig a kor szakrális épületeinek kialakításánál éppen ez a két tényező volt a legfontosabb. Példaként bemutatta a tarnaszentmáriai és a veleméri templomok arányrendszerét, s hogy az miként állt a szakrális üzenet szolgálatában, majd előadásában tárgyalta a fények mozgását az említett két templomban, valamint az algyógyi és a bényi körtemplomokban. Utóbbiak esetében rávilágított, hogy az miként képes az épület geometriáját, a Nap mozgásának kardinális pontjait, illetve a védőszent névünnepét jelezni.
Végül Kovács Bence tartott előadást a Báthory család archeogenetikai vizsgálatáról. Az MKI Archeogenetikai Kutatóközpontjának kutatója során ismertette a Magyarságkutató Intézet és a Szilágy Megyei Történeti és Szépművészeti Múzeum együttműködését, amelynek során elkezdődhetett a Báthoryak archeogenetikai vizsgálata. A szilágyperecseni ásatások során gazdag leletanyag került elő, melyből arra a következtetésre jutottak a régészek, hogy az ásatások során a Báthory család egykor élt tagjait találhatták meg. A helyszíni mintavételt követően megkezdődtek a minták DNS-analízisei, és további megbeszélések és egyeztetések kezdődtek a Nyírbátorban található Báthory-csontvázak feldolgozására. A szilágyperecseni és nyírbátori Báthory-leletek DNS-profilját összehasonlítva biztosan választ fogunk arra kapni, hogy a perecseni ásatások során kiknek a csontjait találták meg.
A nagy érdeklődéssel követett konferencia zárásaként Fleisz János nagyváradi történész köszönte meg az érdeklődést, a kutatók munkáját és előadását, reményét fejezve ki, hogy Biharország fővárosában még több hasonló, színvonalas előadásra is sor kerülhet a közeljövőben.
